Szeged 1899

esemény:

Merkantil Bank NB II 2025/26

időpont:

2026. 05. 17. vasárnap, 17:00

csapatok:

Szeged

x

Aqvital FC Csákvár

hátralévő idő:

Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

15 év után is maradjon még Adem Kapics és külföldi holdudvara!!
Helyezzék új alapokra a klub vezetését magyar sportigazgatóval!!
Szegedi és környékbeli kötődésű, egykori legendák kellenek!!
email:
szeged1899@freemail.hu vagy gyvitos@freemail.hu
telefon:
Vitos György, Főszerkesztő: +36/70-264-1595
figyelmeztetés:
copyright 2012. Vitos György, szeged2011.eu; majd szeged1899.hu. Az itt található írott, képi anyagok csak a forrás megjelölésével, internetes felhasználás esetén élő hivatkozás elhelyezésével használhatóak fel!

Mint ismeretes, január 17-én, vasárnap este Ausztriából utazott el különgéppel a Szeged NB II-es labdarúgó-csapata tíznapos törökországi edzőtáborozásra. Sporttörténeti érdekesség, hogy legelőször éppen nyolc évtizeddel ezelőtt kezdett el működni  "a török kapcsolat", csakhogy akkor, az 1935-36. évi NB I előtt az azóta már világhírű bajnokcsapatuk, az isztambuli Galatasaray látogatott el Szegedre! Ebből az alkalomból írok most, cikksorozatom 2. részében a Tisza-partiak legendás – 1932 - 1943 közötti – élvonalbeli szerepléséről ill. számos nemzetközi sikeréről, mintegy folytatásaként a legutóbbi 90 éves szegedi évfordulós visszapillantásomnak...

Minden idők legjobb szegedi csapata! Az NB I-ben bronzérmes Szeged AK egy évvel később is 4. lett a legjobbak között és 1942 májusában a bajnok Ferencvárost  5:0-ra(!!) verte meg. Állnak balról: Gyuris János, az NB I-es gólkirály Kalmár György, Harangozó Sándor, Toldi Géza, Kis-Kalkusz Károly, Báló Ferenc, Tóth György (kapus). Guggolnak: Bognár Kálmán, Baróti Lajos, Lakat Károly, Szabó Lajos.

AZ ELŐZMÉNYEK...


Amint azt a szegediek 90 éves évfordulójánál, az 1926-os élvonalbeli premiernél is említettem, 1932-től számítva éppen tizenegy bajnoki idényt töltött el Szeged exkluzív csapata labdarúgásunk legelső vonalában. Mai szemmel nézve szinte hihetetlen, de seregnyi válogatott játékossal, NB I-es bronzéremmel és Párizstól Marseille-ig számos nemzetközi sikerrel, nagyszerű diadallal "fűszerezve"...


Az 1898-1899-es idénytől e sorok írója által nagy gonddal végigkísért, immár a 117. évében járó szegedi labdarúgás 35. szezonja, az 1932/1933-as - élvonalbeli újoncként - egy előkelő nyolcadik helyezést hozott a Bástyából átszervezett Szeged FC-nek. Sőt, a SZAK és a Bástya FC kiváló nagyválogatottjait (Solti I. István, Wéber Lajos, Tóth Jenő, Beneda István, Korányi I. Lajos, Emődi Rezső) követően 1932 őszén Korányi II. Mátyás, a csapat jobbszélsője kétszer is magára ölthette a nemzeti válogatott meggypiros mezét Ausztria, majd Németország ellen!


Akkoriban a magyar futball még a legjobbak közé tartozott, így szinte sorjáztak a külföldi meghívások legjobbjaink előtt. S mivel profi-klubjainknak a létfenntartásukhoz rengeteg portyára, ezáltal nemzetközi összecsapásra volt szükség, a Szeged FC is több tucatnyi meccset játszhatott évente rangos külföldi csapatok ellen, de helyszűke miatt csak néhányat emelnék ki közülük...


1933 tavaszán például Temesvárott értek el 2:2-es döntetlent Románia nagyválogatottja ellen és a diadalmas román portyát veretlenül(!!) 4 győzelemmel és 3 döntetlennel zárták Markovics Szilárd, a legendás hírű klubelnök paprikamezes játékosai!


Majd az 1933/1934-es idényben egy nagyszerű francia túra előtt (ahol többek közt 1:1-re végeztünk Marseille-ben, a két magyar válogatottal, az Eisenhoffer-Kohut balszárnnyal felálló kupagyőztes hazaiakkal, majd 2:2-re játszottunk Montpellierben és bizony, 40.000 néző (!!) előtt 3:3-ra végeztünk Párizsban, az 1935-36-os bajnok és kupagyőztes, az osztrák "csodakapussal", Hidennel kiálló Racing Paris ellen!!!) a svájci Lausanne-ból leigazoltuk a gólrekorder Kalmár Györgyöt, aki később legenda lett Szegeden. Abban a szezonban az egyre erősebb Szeged FC már az előkelő 5. helyet szerezte meg az élvonalbeli bajnokságban! Az idény során leggyakoribb összeállításunk ez volt: Pálinkás - Sirály, Raffai - Gyarmati, Somogyi, Bertók - Korányi II, Grósz, Kalmár György, Havas, Harmath.

Nem túlzás, de minden csapatrészben válogatott illetve nemzetközileg jegyzett, elismert szegedi labdarúgóink voltak...

S ennek az 1934/1935. évi  I. osztályban már meg is lett a kézzel fogható eredménye! Az addigi bajnoki rekordot jelentő "csúcsteljesítményt" regisztrálhattuk (a három nagy pesti klub, az Újpest- Fradi - MTK mögötti 4. helyet) és a legelső nemzetközi tétmérkőzéseket 1935 nyarán!


A bronzérmes, de akkoriban már világhírű Hungáriától (MTK) mindössze két ponttal lemaradt Szeged a Közép-Európa Kupában való indulásra szerzett jogot és a sokszoros csehszlovák bajnok, sőt, az 1934-es világbajnoki ezüstérmesekkel (!) is teletűzdelt Slavia Prága ellen sem vallottunk szégyent! A világhírű kapus, Frantisek Planicska együttese csak jobb gólaránnyal masírozott tovább a következő fordulóba...


A TÖRÖK KAPCSOLAT KEZDETE...


Az 1935/1936-os idény előtt alakult meg a Nemzeti Bajnokság, az NB rendszere és abban a szezonban 7. volt a Szeged öt pesti egyesület és a Debreceni Bocskai mögött!

S éppen akkor kerültek legelőször török csapattal szembe a Tisza-parti labdarúgók, amikor az 1905-ben alapított Galatasaray Istanbul látogatott el Szegedre. A nemzetközi premiert a Szeged FC nyerte meg gólokban gazdag mérkőzésen, 3:0-ás félidő után 4:3 arányban a piros-sárga csíkos mezben felálló, későbbi sokszoros török bajnokcsapat , sőt, 2000-ben már UEFA Kupagyőztes alakulat ellen!


S FUTÓSZALAGON JÖTTEK A SZEGEDI FUTBALLSIKEREK...


Abból az idényből egyébként nem a Galatasaray elleni hazai mérkőzést, sokkal inkább egy, a mai fülnek szinte hihetetlenül hangzó fantasztikus nemzetközi megmérettetést, nevezetesen a Real Madrid - Szeged összecsapást emelném ki a korábban kiadott köteteimből:


"Egy spanyol túrán már 1936. január 1-én pályára léptek a szegediek az akkori spanyol bajnokság 2. helyezettje, az FC Madrid - a mai Real Madrid - ellen!! Nagy Antal a fiatal balszélső rúgta az első gólt Ricardo Zamorának, minden idők leghíresebb kapusának! Így emlékezett erre a válogatott szélső:

- Legszebb emlékeim közé tartozik az a mérkőzés... Bár 3-1-re kikaptunk, én rúgtam az első gólt a félidőben, majd szünet után felvágtak a tizenhatoson belül. Válogatott jobbszélsőnk, Korányi II. Mátyás állt a 11-esnek, behunytuk a szemünket, nem mertünk odanézni... Ő meg szinte kirúgta a kornerzászlót, úgy meg volt ijedve..." Persze, a 3-1 még így is tisztes eredménynek számított az azóta már 10-szeres BL(BEK)-győztes Real Madrid otthonában...

Az 1936/1937-es idény kezdete előtt újabb "pénzszerző", ezúttal skandináv túrát bonyolítottak le a szegediek és egyetlen hónap leforgása alatt 24 (!!) alkalommal léptek pályára különböző finn, svéd, észt, lett és litván csapatok ellen. A sikeres északi portya (21 győzelem, egy döntetlen, két vereség, 108-21-es gólkülönbséggel!) alaposan kizsigerelte a játékosokat, ami visszahatott a hazai eredményekre... Közepes teljesítménnyel csupán 8. lett az NB I-ben a sokkal többre hivatott Szeged FC, de abban az idényben vált a csapat standard játékosává a kétszeres szegedi nagyválogatott, s előtte főiskolai vb-n aranyérmes (!) Baróti Lajos, a későbbi világhírű mesteredző és rekorder szövetségi kapitány!



A sorrendben 40. idényünkben, az 1937/1938-asban ismét csak az NB I-es középmezőnyben végzett a Szeged FC, seregnyi nemzetközi meccsel a lábában...


Éppen ezért - a változatosság kedvéért - abból a szezonból egy hazai rangadó-mérkőzést emelünk ki és ezzel együtt egy vidám anekdotát az örök bohém válogatott balszélsőtől, az immár legendás hírű Nagy Antaltól...


Az őszi idényben lejátszott Szeged-Újpest találkozó is örökre emlékezetes maradt. Az újszegedi SZAK-pályán, zsúfolt lelátók előtt az Újpest szerezte meg a vezetést, és biztos győztesnek látszott. Ám ekkor Nagy Antal a szegediek kitűnő balszélsője a lefújás előtti pillanatban kiegyenlített! A mindig humoros és jókedvű Nagy Antal így emlékezett vissza az egyenlítő gólra:


"Amikor visszafelé futok, hallom ám, hogy erőteljesen ordít valaki: - Antiii.... egyenlíts! Mindjárt felismertem a hangját, kiszólok neki: - Hisz most egyenlítettem!!! Mire ő: - Nem ezt, hanem a lakbért!!!! A házigazdám volt..."


Az 1938/1939-es évadban újabb előrelépés történt: ezúttal már az 5. helyre tornázta fel magát a Szeged FC! Annak dacára, hogy a Ferencváros ismét elvitte az SZFC két akkori erősségét: a válogatott kapust Pálinkás Józsefet és a nagyszerű hátvédet, Szoyka Kornélt. Mindeközben már bontogatta szárnyait a Szeged óriási kapustehetsége, a későbbi sokszoros válogatott Tóth György is...


A háborús években már egyre kevesebbet portyázhattak a magyar profiklubok... Ennek pedig az volt az eredménye, hogy 1939/1940-ben csúcsbeállítással - 1935 után - ismét az értékesnek mondható 4. helyen végzett a Szeged FC az NB I-ben! Első ízben lett szegedi játékos az élvonalbeli góllövőlista bronzcipőse, a válogatott balszélső, Nagy Antal ugyanis 18 góljával a 3. helyet szerezte meg! Sőt, Tóth György kapus és Baróti Lajos egyszerre képviselte Szegedet abban a fantasztikus magyar nemzeti tizenegyben, amely 1939. szeptember 24-én 5:1 (!) arányban kiütötte a félelmetes Németországot!

Az élvonalbeli bajnokság élmezőnye pedig így festett:

1. Ferencváros 39, 2. Hungária (ma: MTK) 39, 3. Újpest 38 és 4. Szeged FC 35 ponttal!

S egy évvel később, 1940/1941-ben az eddigi legnagyobb bajnoki sikert, az NB I-es bronzérmet jegyezhettük fel!!! Az volt tehát az az évad, amely az immár 117 éves (!) múltra visszatekintő szegedi labdarúgás máig is legjobb helyezését jelenti: 3. lett Szeged csapata a legjobbak között!



Így álltak fel legtöbbször a paprikamezesek: Tóth György - Szabó, Raffai - Ladányi, Baróti, Bertók - Bognár, Kisutzky, Kalmár György, Mester, Nagy Antal.


Játszott még a "bronzos" csapatban Polyák, Marosi, Lukács, Harangozó, Török és Lakat Károly, a későbbi olimpiai bajnok mesteredző is! A szegedi oroszlánbarlangban, az újszegedi SZAK-pályán még a bajnok Ferencváros is elvérzett, miután Kalmár György, Nagy Antal és Mester góljaival 3-2-re elvertük a világhírű, vb-ezüstérmesekkel kiálló zöldeket!


Íme az NB I-es tabella élcsoportja: 1. Ferencváros 45, 2. Újpest 34, 3. SZEGED AK 32 ponttal.


Az 1941/1942-es, a sorrendben 15. első osztályú szegedi idény is fantasztikus Tisza-parti eredményeket hozott: a bajnok Ferencvárost 5-0-ra (!!!) vertük Kalmár György (4) és Báló góljaival, de nyertünk 9-2-re, 8-1-re és 8-0-ra is! Ami a legfontosabb: a Szeged AK 95 gólt rúgva az NB I negyedik helyén végzett 40 ponttal, de játékerejüket tekintve akár a bajnoki címet is megszerezhették volna a szegediek! Az eddigi egyetlen szegedi NB I-es gólkirályról, Kalmár Györgyről pedig az összes fontos részletet, sztorit, adatot elolvashatjuk a korábban kiadott sporttörténeti könyveimben...


Annál is inkább, mert 1942/1943-ban bizony, egyáltalán nem várt, óriási zuhanás történt a SZAK életében... Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy az előző évi bravúrcsapatból - a világháború borzalmai miatt - mindössze öten (Szabó, Gyuris, Baróti, Harangozó és Nagy Antal) maradtak meg hírmondónak, vagyis 1931 után másodszor esett ki az NB I-ből Szeged reprezentatív együttese...


Így a háború előtti utolsó befejezett NB I-es küzdelemsorozat (1943-1944) a patinás SZAK nélkül kezdődött... 

De ez már megint csak egy újabb nagyszerű fejezethez tartozik...

Vitos György

(Folytatjuk)


Forrás: FOTÓ: Vitos György: 110 éves szegedi futballhistória (1899-2009)
Készült: 2016.01.18.

Tovább olvasom

Éppen 90 éve történt, hogy Szeged első számú futballcsapata bemutatkozhatott a magyar labdarúgás legmagasabb osztályában! Ebből az alkalomból adunk kisebb történeti visszapillantást az előzményekről, az 1926-os premierről és az azt követő eseményekről...


AZ ELŐZMÉNYEK...


Visszatekintve a magyar labdarúgás korábbi évtizedeire az 1924/1925-ös idény volt az első olyan országos bajnokság, ahol a központi(budapesti) pontvadászat arany ill. ezüstérmese (FTC, MTK) a vidéki kerületek bajnokcsapataival is megküzdött az országos bajnoki címért. Így sportszakmailag leszögezhetjük: abban az évben adták ki legelőször labdarúgásunkban az "Országos Bajnoki címet" ! Az immár 4-szeres DLASZ-győztes ( a Déli Labdarúgó Alszövetség legpatinásabb vidékiként még 1912-ben alakult, így a 2012-es centenáriumon Nógrádi Tiborral közös jubileumi kötettel is tiszteleghettünk az elődök munkája előtt, a szerző) SZAK a negyeddöntőig jutott ahol: Szombathelyi AK - Szegedi AK 4:0...


De amolyan ráadásként a SZAK - számos nemzetközi sikert elérve, pl. a Laziora épülő Róma válogatottjának 5:2-es legyőzése - 1925 nyarán megnyerte a Corinthian-serleget is (fotónkon)!

Ez a vándordíj akkoriban a Magyar Kupa mellett a másik legrangosabb trófeának számított, s addig kizárólag budapestiek (FTC, BTC, Bp.Vasas) tudták csupán elhódítani!


Az akkori debreceni fináléban:

SZAK- Debreceni Vasutas SC 2:0!!!


A következő 1925/1926-os évadban a szegedi piros-feketék ismét megnyerték a Déli kerületi bajnokságot (sorrendben ötödször!), majd a kieséses rendszerben: Szegedi AK - Szombathelyi AK 2:1 (a negyeddöntőben sikerült a visszavágás az előző évi 0:4-ért), ezt követte két nap múlva a Ferencváros - Szegedi AK 3:0-ás elődöntő, így Szeged első számú együttese csak a Miskoci VSC-t a fináléban 4:0-ra "elgázoló" későbbi győztestől szenvedett vereséget az Üllői úton...

Az már a kiírás furcsaságai közé tartozott, hogy miért a Fradi "oroszlánbarlangjában" lehetett csak megmérkőzniük a zöldeknek a feltörekvő vidéki csapatokkal... Jóllehet, erre manapság is akad hasonló példa, miután a 2015-16-os Magyar Kupa döntőjét ugyancsak a Ferencváros vadonatúj stadionjában játsszák...


PONTOSAN 90 ÉVE TÖRTÉNT...


De végre elérkezhettünk a jeles évfordulóhoz, amikor Szeged és Szombathely mindenkori elit együttese - első vidékiként - bemutatkozhattak az élvonalban!

Az 1926/1927-es idény volt tehát
a legelső magyar profibajnokság, melyben nyolc (!) fővárosi csapat mellett két vidéki is elindulhatott és a szombathelyiek dicséretes negyedik helyezése mellett ugyancsak újoncként hetedik lett a Szeged, igaz már Bástya FC néven!


A szegedi labdarúgás nagy jelentőségű napja volt 1926. június 26.-a, amikor a SZAK felvette a kiváló üzletember és önzetlen mecénás, az újszegedi stadiont is felépíttető Bástyai Holtzer Tivadar vezetéknevét.


Az idény végén pedig így nézett ki a tabella szegedi érdekeltségű része:

7. Szegedi Bástya 18, 6, 4, 8, 26-27 ill. 16 bajnoki pont. Kezdetnek nem volt éppenséggel rossz, sőt...

TOVÁBB FOLYTATÓDOTT A SZEGEDI SIKERSOROZAT...



Az 1898-1899-es idénytől e sorok írója által nagy gonddal végigkísért, immár a 117. évében járó szegedi labdarúgás 30. szezonja, az 1927/1928-as ismét egy előkelő hetedik helyezést hozott a Bástya FC-nek, de az 1928. június 10-i idényzáró sajnos, botrányba fulladt. Íme egy érdekes korabeli sztori a néhány éve kiadott futballköteteimből:


Szegedi Bástya - Ferencváros 1:2

"végig élvezetes, magas nívójú a szegedi együttes a bajnokkal. A meccs maga minden ízében méltó lett volna az ünnepélyes kerethez, ha a végén egy kellemetlen botrány nem következik be. A Bástya kapusa, Baumgartner labdát fogott és kirúgni készült, mikor Turay odaért és beletalpalt a labdába, oldalról. A meglepett szegedi kapus lefeküdt és vonaglani kezdett. A közönség azonnal betódult, karok, botok emelkedtek. A Ferencváros játékosai védőn körül fogták Turayt, de a túlerő győzött, zuhogtak a botok, csattantak a pofonok, és olyan parázs verekedés támadt, amelyre alig van példa a magyar futball történelemben... Az ijedten lesiető Szigeti elnököt az FTC vezetőjét is inzultálni akarta egy rendőrtiszt - civilben. Aztán kardok repültek ki a hüvelyből és nagy nehezen helyre állt a rend, végül is lecsillapodtak a kedélyek, és a mérkőzés végét jelző sípszó a nagy megváltást jelentette. Még az volt a szerencse, hogy a pesti különvonat közönsége a nagy tribünön volt elhelyezve, és nem tudott a pályára hatolni. Elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha a kedvenceit féltő 600 pesti drukker belevegyülhetett volna a verekedők tömegébe...
De a szegediek ezután gyorsan vigasztalódtak, mivel 1928. július 8-án, Bécsben még az Európa-hírű osztrák bajnokrekordert, a Rapid Wien együttesét is kétvállra fektették (4:2)!"


Majd az 1928/1929-es idényben
már ötödik volt a Bástya, s akkor érték el addigi legjobb első osztályú bajnoki helyezésüket a piros-feketék, mindössze a Hungária (a mai MTK), a Ferencváros, az Újpest és a DVSC legjobbjait "elszipkázó" Debreceni Bocskai előzték meg őket... 


Egy évvel később, 1929/1930 -ban ugyan "csak" nyolcadik lett a Bástya, de - óriási sikert elérve - a Magyar Kupa döntőjébe is bekerültek a szegediek, ahol viszont alulmaradtak a legjobb DVSC-s játékosokra épülő új profialakulattal, a számos válogatott klasszissal (Markos, Vincze, Teleki, Móré, Keviczky) felálló Debreceni Bocskaival szemben. Azóta se került kupadöntőbe szegedi csapat... Érdekességként ez volt a Bástya FC összeállítása: Benedek - Sirály, Emődi - Kurunczi, Tóth Jenő, Raffai - Hernádi, Kőrösi, Havas, Korányi II., Harmath. 


Az 1930/1931-es idényben már - Geszti Péter stílusában -  jöttek a gondok, a számlák meg a gondnok: kiesés és névváltozás... A Bástya ugyanis csak a 11. lett, így osztályozóra kényszerült a Miskolci Attilával szemben, amely során itthon szép 3-1-es győzelmet aratott a csapat, ám idegenben 1-4 lett oda, ami kiesést eredményezett... Ha ekkor tudták volna, hogy ezt még hány hasonló szereplés fogja követni a szegedi labdarúgás immár 117 évet felölelő történelmében...


A kiesés nyomán a rendkívül csalódott Bástyai Holczer Tivadar az idény végén befejezte tulajdonos-szponzori tevékenységét, és ezzel gyakorlatilag megszűnt a legendás alakulat!


De 1931/1932-ben három agilis szegedi sportember, a régi SZAK-isták, Stein Sándor, Beck Pál és Vér György gyorsan újjászervezték a csapatot - ezúttal Szeged FC néven -, amely a Profi Liga 2. osztályában a Soroksár mögött ezüstérmet szerezve és a Bp. Vasas elleni osztályozót megnyerve (3:0, 0:2) úgymond "lendületből" visszajutott az élvonalba!


S ettől számítva megszakítás nélkül (!) éppen tizenegy bajnoki idényt töltött el Szeged exkluzív csapata az akkoriban még sikert sikerre halmozó magyar labdarúgás legelső vonalában, seregnyi válogatott játékossal, NB I-es bronzéremmel és Bécstől Marseille-ig számos nemzetközi sikerrel, nagyszerű diadallal "fűszerezve"...

Ez már viszont egy újabb legendás, de különálló fejezethez tartozik....

Vitos György

(Folytatása következik!)


 

 



Forrás: FOTÓ: Vitos György 100 éves a szegedi futball! A SZAK-tól a SZEAC-ig c. könyvéből
Készült: 2016.01.12.

Tovább olvasom

Nagyon régen elhagyta Szegedet, van annak már negyedszázada... Pedig még csak alig múlt  20  éves és  a szakemberek szép jövőt, nagy futballkarriert jósoltak neki.

Kisistók András tizenhat évesen, az 1985-86-os idényben már játszott a másodosztályban bronzérmet nyert Szeol -Délép SE-ben (ez a "névförmedvény" az NB I-es SZEOL AK ill. az NB III-as Délép SC hivatalos fúziójából jött létre 1985 nyarán....., a szerző), de a különböző korosztályos válogatottakból is kirobbanthatatlannak bizonyult.Elég csak felidézni az 1985-ben, Kínában rendezett 17 éven aluliak világbajnokságát, amelyen az őt is a soraiban tudó magyar válogatott legyőzte Brazíliát!!!  Aztán 1989-ben fogta magát, és sokak meglepetésére egy osztrák ötödik ligás csapatba igazolt....

Persze, ennek is megvan a maga különleges története, így most a szegedi Burger Kingben velem szemben ülő Kisistók Andrást nem kellett sokat győzködnöm ahhoz, hogy rögvest belevágjon a "sztorizásba"...


– Tudni kell, hogy Édesanyám akkor már kint élt, így egy nem teljesen idegen környezetbe csöppentem – kezdte vidáman beszélgetésünket az immár 47 esztendős egykori kiváló, igazi "pengés" labdarúgó. – Nem titok, döntésemben közrejátszott a SZEOL AK ragaszkodása, sőt, „csökönyössége" is... Katonaként az 1988-89. évi magyar bajnoknál és kupagyőztesnél rúgtam a labdát, gondolom, annyira nem is rosszul, mert a Bp. Honvéd feltétlenül le akart igazolni. Csakhogy szülővárosom csapatánál még élt a szerződésem, így a vezetők ragaszkodtak hozzám,... ergo nem engedtek el.... Én pedig megmakacsoltam magam, és hanyatt-homlok „menekültem" Ausztriába.... Sokszor hallottam vissza, micsoda hülye voltam, hogy kimentem a sógorokhoz, de én soha nem foglalkoztam ezekkel a negatív észrevételekkel, megjegyzésekkel.... Több mint negyedszázada(!!!) élek már Ausztriában, de még egyetlen nap sem ébredtem úgy, hogy megbántam volna ifjúkori döntésemet!

- Mely csapatoknál szerepeltél eddig Bandikám játékosként, majd edzőként?

- Alsóbb osztályú, kisebb osztrák csapatoknál (Amstetten, Ardegger) egészen 2005-2006-ig rúgtam a labdát. Utolsó aktív éveimben már gyerekekkel is foglalkozhattam, mégpedig igen eredményesen. Edzői munkámra felfigyelt az egykoron híres, sokszoros osztrák bajnokcsapatnak számító Admira Wacker is , és állást kínáltak nekem... - majd azonnal hozzátette jellegzetes mosolyával... – Természetesen elfogadtam a bécsiek ajánlatát, az Admirának volt egy kiváló utánpótlás akadémiája, így ott edzettem a 18 - 19 év alattiakat. De csak félállásban, mert akkoriban délelőttönként egy benzinkútnál dolgoztam. Hál'Istennek akkor is, most is elmondhatom: nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog ember vagyok, és anyagilag szintén megtaláltam a számításaimat! Jelenleg Bécsben élek, az önkormányzatnál egy gondnoki stábot vezetek, emellett B licences edzőként dolgozhatom az Admira Wacker 18 évesei után már az ottani bajnokrekorder (eddig 32 bajnoki címe van az "osztrák Fradinak", a szerző) Rapid Wien ill. a Vienna U12-eseit is treníroztam, jelenleg pedig a Rapid Wien utánpótlásjátékos-megfigyelőjeként tevékenykedem. 22 éves fiam, Dominik a negyedik ligás SV Wienerberg játékosa, de... volt ő magyar korosztályos válogatott is.....

- ... csakúgy, mint az édesapja - vágtam rá kapásból, de nem hagyott szóhoz jutni, mert ezután erőteljesen jöttek a "Kisistók-féle parádés sztorik", szinte futószalagon, e sorok írójának még kérdeznie sem kellett, alig győztem leírni....

- Bizony, Dominik fiamnak is külön története van és érdekes módon az egykori NB I-es SZEOL SC, majd SZEOL AK "házi gólkirályától", későbbi edzőjétől, Antal Pétertől kaptuk a legtöbb segítséget. ahhoz, hogy Dominik 15 évesen bemutatkozhatott a korosztályos magyar válogatottban! - ecsetelte lelkesen, majd azonnal hozzátette - Antal Péternek, a korábbi SZEOL-gólzsáknak, majd a Vasas technikai vezetőjének nem lehetek elég hálás! Az akkori, 2006-2007.évi NB I megkezdése előtt az angyalföldi gárda Bécsben játszott edzőmeccset az Admirával. Miközben a találkozó előtt beszélgettünk, a serdülők mérkőzését figyeltük. Peti kiszúrta magának Dominiket, és amikor megtudta, hogy a fiam, kikerekedett a szeme... Nekem sem árulta el, de később kiderült, amint visszautazott a Vasassal Pestre, nyomban szólt az U15-ös válogatott edzőjének, Jakab Eleknek. Nemsokára jött a meghívó, kipróbálták a srácot!! Olyan izgatott lettem, hogy majd kiugrottam a bőrömből. A fiam iskolaigazgatóját is felhívtam, megmondtam neki, ha nem engedik el, akkor inkább kiveszem Dominikot a suliból. Fölösleges volt izgulnom, senki sem gördített akadályt elénk, még gratuláltak is nekünk... A gyerek pedig elnyerhette a szakvezetés tetszését, mert 2007 tavaszán ő is ott volt az Olaszországban rendezett tornán a nemzeti gárdában! Erikával, a volt feleségemmel rettenetesen büszkék voltunk rá, valósággal dagadt a mellünk.... S nem kisebb klubot, de még a Liverpoolt is megverték Dominikék!!!

- Gyanítom, ennek ugyancsak külön története van...

- Hogyne lenne!!! - vágta rá azonnal széles mosollyal - A magyar U15-ös korosztályos válogatott a 2007-es húsvéti ünnepek alatt rangos nemzetközi tornán vett részt Torinóban. A Kisistók Dominikot is foglalkoztató nemzeti csapatunk az előző évi győztes római Laziótól és a Juventus fiókcsapatától, a Pro Vercellitől egyaránt 1–0-ás vereséget szenvedett, de aztán magukra találtak a magyar srácok, előbb a Libertas Biaggiót 5–0-ra, majd a Liverpoolt 2–0-ra megverték Dominikék!!! Az ötödik helyért lejátszott helyosztón az akkori orosz korosztályos bajnok, a CSZKA Moszkva volt az ellenfelük, a meccs 0–0-ra végződött, ám a büntetőpárbajt a magyarok 5–4-re megnyerték! Az akkori tornán megint a Lazio győzött a Pro Vercelli, továbbá a házigazda Torino és a francia bajnok Lyon előtt, vagyis Dominikék csak az első kettőtől kaptak ki egy-egy góllal...

- Többször is említetted, hogy magyarok... ha a Dominik fiad ennyire tehetséges volt, akkor miért nem az osztrákok hívták meg a "sógor-válogatottba" ?!

- Nos, arról szó sem lehetett.... - most először ült ki komolyság, sőt, meghatottság az arcára... , majd kis szünet után így folytatta - ahogy az ex-feleségem és jómagam, Dominik fiunk ugyancsak magyar állampolgár, és amíg élünk, mindhárman azok is maradunk!!! Több mint másfél évtizeddel ezelőtt felmerült a honosításunk esetleges lehetősége, de eszünk ágában sem volt, még ha csak papíron is, osztrákká válni...

- Akkor nézzünk néhány fontos szegedi futballtémát! Mi a véleményed a helyi stadionhelyzetről?- tettem fel a legelső provokatív kérdést. Bizony, megrándult az arca, de nem késlekedett a válasszal:


- Siralmas és szánalmas... Tavaly nyáron is ott voltam újra a Felső Tisza-parti stadionban, bizony, majd megszakadt a szívem, mert ugyanúgy végigmentem az 1951-ben megépült legendás stadionon, mint annak idején egy-egy meccsünk előtt. Jól megnéztem megint, egykor hol fogadott Karácsonyi Misi bácsi a poénjaival, népszerű gyúrónk, Piki a kávéval, majd éppen úgy sétáltam ki a pályára, hogy szinte hallottam a nézők, 15-20 ezer ember (!!) semmihez sem hasonlítható moraját... Nem változott azóta bennem semmi: ugyanolyan mámorító érzés fogott el, de a létesítmény is ugyanabban az állapotban van, ahogy egykor. Mint egy háborúban.... Tényleg a szívem szakad meg a városi vezetés ilyetén közömbösségén... Még az a szerencse, hogy Kiss-Rigó László Úrék nemsokára gyönyörű új stadiont építenek Szegeden, látván a maketteket, bizony, bármelyik osztrák város is örömmel fogadna ilyen futball-pályát!

- S az immár 117. évében járó szegedi futballról mi az őszinte véleményed?

- Az nem állapot, hogy az ország 3. legnagyobb városa évtizedekig ne legyen rajta a futballtérképen! S az is hihetetlen, egyúttal megdöbbentő tény: 25 éve, amióta Ausztriában élek a családommal, Szegednek írd és mondd, mindössze 2-szer, azaz kettő alkalommal ( 1990-91, 1999-2000) volt NB I-es csapata, előtte meg vagy ötvenszer... Ez így nem mehet tovább!! El kell gondolkodnia mindenkinek, aki imádja ezt a játékot, hogyan tudna hatékonyan segíteni az előrelépésben, így jómagam is szeretnék pozitív példát mutatni ebben.

- Mennyire követed "naprakészen" a magyar futball mai eseményeit?

– Mivel a futball örök szenvedélyem, természetesen képben vagyok. Nemrég éppen egy magyar élklub egyik játékosával tárgyalt csapatom, az Európa-ligában is vitézkedő Rapid Wien, ám amikor a pénzről esett szó... nos, ez a magyar labdarúgó kinevette az osztrák egyesületem ajánlatát... Hihetetlen, hogy mennyi pénz van most hazánk futballjában!

- De hát évek óta jobb az osztrák labdarúgás... Szerinted ?!

- Ezt már többször is elmondtam és nagyon komolyan gondolom: az osztrákok a magyarokkal együtt a sírás világbajnokai, sőt, többnyire irigyek.... tisztelet a csekély kivételnek! A két ország klubfutballja nagyjából egyforma szinten van, bár azért a Salzburg mint az elmúlt évek kirakatcsapata jobban szerepel az európai kupákban, mint egy magyar együttes. De.... manapság az osztrák futballt - mint ahogy a magyart is!!! - a válogatott játékosai révén ismerik el, ebből profitál: sokan közülük a legerősebb bajnokságban, a német Bundesligában szerepelnek, és ott meghatározó játékosok. Sok a külföldi nevű labdarúgó a csapatokban, de mit csináljanak a klubok, ha egyszer a volt jugoszláv tagállamok játékosai elhivatottabbak, jobbak, mint a hazaiak.... Annak viszont örülök, hogy nálunk Dárdai Pál után a német szövetségi kapitány, Bernd Storck és stábja teljes bizalmat kapott Csányi Sándoréktól, amit aztán maximálisan, igazi "német precizitással" meg is háláltak! Sőt, ők legalább fejben rendbe is teszik labdarúgóinkat, ebben biztosak lehetünk!

- "Rapidos" utánpótlás edző- és megfigyelő vagy, de mivel foglalkozol még?

- Napjainkban végzek egy pszichotronikai kurzust is, ezért havonta jövök rendszeresen Szegedre! Hogy ez miről is szól?! A test, a lélek és a szellem harmóniáját jól lehet hasznosítani a futballban és az életben egyaránt! A Rapidnál az U15- ösök már azt a rendszert játsszák, mint a nagyok és a heti négy edzés mellett hozzám is eljárnak egyéni képzésekre a klub labdarúgói. Élettársammal, Torba Csilla Erikával általában 15- 20 gyerekkel foglalkozunk, legutóbb például nálunk járt az U19-es osztrák válogatott csapatkapitánya, a Hajduk Splitbe igazolt David Domej. De elég sűrűn járok kedvenc csapatomhoz Münchenbe, a Bayernnél ugyanis kristálytisztán látom, mi az igazi profizmus.... Náluk tanultam az örök érvényű mondást: az irigységért - mármint, hogy téged irigyeljenek... - roppant keményen meg kell dolgozni, a sajnálatot viszont meg lehet kapni - még ingyen is...

Gyorsan elszállt ez a másfél óra Kisistók Andrással, akivel élmény volt megint beszélgetni.

Ugyanazt éreztem most is, mint két hónappal korábban - 2015. november 25-én, szerdán -, amikor hárman ( az ugyancsak kiváló focista, Huszárik Zsolt társaságában) elautóztunk a Szeged 2011 U19-eseinek Gyulai Termál elleni mérkőzésére, mert Andrásékat érdekelte a püspöki klubban folyó up-nevelőmunka, no meg kíváncsi volt néhány szegedi tehetségre is.  A meccset végül  Gonda László és Vágó Mihály tanítványai nyerték jó játékkal 2-0-ra, de emellett átlátogattunk a Szeged 2011 főhadiszállására, a közvetlenül szomszédos Grosics Akadémiára, s hazafelé jövet Kisistók András még nem kis éllel hozzátette:

- Ezt a csodálatos futballakadémiát Szegeden kellett volna felépíteniük a városatyáknak!! Így nem fordulhatna elő az a csúfság, hogy közel három év óta(...) egy szegedi drukkernek 240 km-t (!!) kell oda-vissza utaznia, ha látni akarja kedvenceit bajnoki vagy kupameccseken... Ez az állapot profi szinten példátlan egész Európában!

Mint ahogy tettük azt két hónapja mi hárman... S tették az elmúlt években oly sokan. Remélhetőleg már nem sokáig. Ebben maradtunk a szegedi futballért tenni vágyó Kisistók Andrással is. Egy biztos, rajta nem fog múlni, mindenre nyitott, s örömmel várja a komoly célokért küzdő szegedi futballvezetők hívását!

Vitos György



Készült: 2016.01.07.

Tovább olvasom

Összes oldal: 710db, aktuális: 414.
Legelső | Előző | 412 | 413 | 414 | 415 | 416 | Következő | Utolsó