Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 17. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

az ABC-sorrendben írt 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatom záró fejezetében az 1970-es évek egyik legkiválóbb szegedi csatára, a hórihorgas Vass Ferenc dr. következik...

 

Dr. Vass Ferenc

(1947.09.09 - 2015.12.29)

A Kiskunfélegyházából igazolta le még 1967-ben a SZEAC NB I-es csapata.

Majd a jogutód SZEOL SC-ben, 1977-től pedig a hivatalos SZAK - SZEOL fúzió utáni SZEOL AK-ban rugdosta tovább a gólokat az 1970-es évek legnagyobb szegedi gólkirálya!

Összesen 199 NB I-es mérkőzésén 43 gólt termelt, de a másodosztályú meccsekkel együtt több, mint százszor volt eredményes!

Íme néhány legendás szegedi NB 1-es csapatunk, a hórihorgas "fejelőbajnok"

dr. Vass Ferenccel…

Jobbról a legendás szegedi edző, Bundzsák Dezső mellett a hórihórgas csapatkapitány dr. Vass Ferenc…

Végezetül a szomorú hír a Délmagyarország 2015. december 29-i számából, Mádi József tollából:

"Életének 69. évében elhunyt Szeged labdarúgásának legendás alakja, az örök bohém, dr. Vass Ferenc, vagy ahogy mindenki szólította, „Kampó”…

Kiskunfélegyházán kézilabdával kezdett (megyei iskolai bajnok volt), de egy sérülés miatt a labdarúgásra váltott. Első klubja az ottani Vasutas volt, innen a helyi Vasas csapatához került, ahol két idény alatt a megyei első osztályból az NB II-ig jutottak.

Akkor, 1967 januárjában igazolta le a Szegedi EAC. Az élvonalban 1967. március 5-én mutatkozott be a Szombathelyi Haladás ellen, ahol 0–0-ás döntetlen született.

1967 és 1977 között 199 bajnoki mérkőzésen 43 gólt szerzett. 1977-ben visszavonult, az utolsó meccsén a Diósgyőrt verte 3–0-ra a SZEOL AK, és mint ügyvéd tevékenykedett tovább Szegeden.

A pályafutása alatt többször behívták a B- válogatottba is. Legeredményesebb idénye az 1972–73-as volt, amikor 29 NB I-es bajnokin 12 gólt szerzett.

Mindig csak beszélt és beszélt és sztorizott... Élmény volt hallgatni a doktort, alias Vass Kampót… Mindenről volt sztorija, egy életre szóló tanulsága a mondanivalójának...

Sosem felejtem, amikor a Kecskeméti Dózsa elleni bajnokiról, valamint arról a 11- esről beszélt, amelynél a szél elmozdította a labdát, ő mégis belőtte azt a kapuba, majd a hazai szurkolók betódultak a pályára (az a meccs botrány miatt félbeszakadt…, A szerk.), mert azt hitték, a legendás szegedi támadó csinált valamit a játékszerrel… Szinte ott voltam a kecskeméti stadionban, én is vele együtt lélegeztem, futottam neki a labdának, s rúgtam be a gólt…

Elképesztő, mennyire beleélte magát a mesélésbe, de ilyen volt a pályán és az életben is. Ha volt egy kis ideje, azonnal a futballon gondolkodott.

Nem volt új élmény? Felidézte a régieket! Hihetetlen lexikális tudással rendelkezett, a saját góljait többször meg- és átélte.

Sokat utazgatott, és mindenhol volt, aki felismerte, aki emlékezett rá, aki játszott ellene... Amíg bírta a lába, lábteniszezett, ebben is az egyik legjobbnak számított. Hívta a Vasas, ám Szegeden doktori címet szerzett, megnősült – vagyis itthon megtalálta a számítását!

A nagy mesélő, az örök bohém olyan jelensége volt Szegednek, amely révén ismerték, elismerték, szerették őt. Kevés ilyen labdarúgója volt, van a városnak…

Dr. Vass Ferenc, Kampó már odafent meséli tovább a feledhetetlen sztorikat…

A temetése 2016. január 12-én lesz Kiskunfélegyházán, míg január 11-én 11 órától a szegedi Dugonics temetőben lehet tőle végső búcsút venni."

A szegedi TOP-labdarúgókat bemutató 30 részes cikksorozatunkat az áldott emlékű Vass Ferenc dr.-ral zártuk, de...

...a jövő héten  - egy szenzációs szegedi futballjubileum kapcsán!! - bizony, egy újabb, immár 52 (!!) részes focisorozattal jelentkezünk!!

A pontos centenáriumi részletek június 23-24-én következnek a www.szegedi1899.hu web-oldalunkon illetve az éppen 5.000 ismerőst és barátot, barátnőt foglalkoztató Facebook-oldalamon...

Vitos György (Folytatjuk !)

 

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.06.18.

Tovább olvasom

Tóth György

(Sándorfalva, 1915.04.24. -

Budapest, 1994. 09.27.)

 

 

Tóth György 1929-ben - már 14 évesen!! - a Szegedi TK csapatában kezdett el focizni.

1933 és 1937 között a Salgótarjáni SE kapusa volt, de 1937-ben visszatért Szegedre!

Innen került be legelőször 1939-ben, majd még többször is a magyar nemzeti válogatottba !

TÓTH GYÖRGY(jobbról) VÁLOGATOTT FOTÓJA AZ UGYANCSAK SZEGEDI VÁLOGATOTT LEGENDÁNKKAL, A MAI NAPIG MLSZ-REKORDER SZÖVETSÉGI KAPITÁNYUNKKAL,  BARÓTI LAJOSSAL !!

S a mai, "kapicsos-püspökös szemmel nézve" hihetetlen szegedi bajnoki sikerek még csak ezután következtek Tóth György csodálatos pályafutásában...

A Szeged FC-vel 1940–41-ben harmadik lett az NB I-es küzdelmekben a bajnokrekorder Ferencváros, valamint későbbi klubja, az Újpest mögött !!

Az 1941-42. évi NB 1-ben pedig (30 meccsükön 95 gólt szerezve!) szinte mindenkit "tönkrevertek" és csak apró nüanszok miatt nem nyertek aranyérmet (ezekről is nyilatkozott Tóth György e sorok írójának lentebb)...

1942 nyarán viszont a fővárosba szerződött, a budapesti Gammához (s hogy miért, ezt is megtudhatjuk majd ugyancsak lentebb)...

1945 és 1948 között az Újpest kapusa volt és zsinórban három bajnoki címet nyert a lila-fehér csapattal!

Az 1948–49-es szezon befejezése után vonult vissza az MTK játékosaként...

1939 és 1948 között 15 alkalommal szerepelt a nagyválogatottban és "betonbiztos szegedi kapusként" ismerték meg Európában is!

Mindemellett... Hatszoros B-válogatott (1940–48) ill. hatszoros Budapest válogatott (1945–48) is volt!

A 15-szörös magyar nagyválogatott cerberus fia, Tóth Zoltán egyszer ugyancsak felhúzhatta magára és szintén kapusként a címeres mezt!

Lenti közös fotójukon együtt ünneplik az imádott fia újpesti bajnoki aranyérmét:

A 30 részes szegedi TOP-labdarúgóinkat bemutató cikksorozatunk írója az „ÚJ TÜKÖR” c. országos hetilap 1986. december 14-i számában „A szegedi kapus kerülője” címmel részletesen is bemutatta Tóth György eseményekben és eredményekben rendkívül gazdag pályafutását.

Emellett többször találkozhattam Tóth Györggyel Pesten ill. Szegeden egyaránt, mivel egy 10 részes (!!!) cikksorozatot is írtam a korábbi kapuslegendánkról!

Majd a Reggeli Délvilág 1994. október 20-i vezércikkében összefoglaltam – mintegy nekrológként... – Tóth György csodálatos és tiszteletre méltó pályafutását:

„Egy profikapus elbúcsúzott…

Újsághír: Életének 80. évében Budapesten elhunyt Tóth György, a Szeged FC, a Bp. Gamma FC, az Újpest és az MTK labdarúgó-csapatának egykori kiváló kapusa...

Az 1930-as és '40-es években 15 alkalommal kapott helyet a magyar nemzeti válogatottban is.

E sorok írója többször találkozott Tóth Györggyel Budapesten ill. Szegeden egyaránt, mivel egy 10 részes cikksorozatot is írt a korábbi kapus-legendáról - "Egy profi kapus visszaemlékezései" címmel!

Most ebből közlünk néhány meghökkentő történetet... Gyuri bácsi! Emlékedet - főként az idősebb generációk - örökre megőrizzük!!

Az 1941-42-es szegedi "csodacsapatról" sok-sok érdekességet találhatunk Tóth György visszaemlékezéseiben..."

AZ AKKOR IS BAJNOK FRADIT 5-0-RA ELVERŐ 1941-42-es SZEGEDI CSODACSAPATUNK EREDETI ARCHÍV FOTÓJA...

Bizony, elérzékenyülve beszélt nekem mindig az egykori barátokról, csapattársakról, főleg azokról, akik már nem lehetnek közöttünk...

- Nagyszerű baráti szellem uralkodott az együttesben, hiszen az állandó edzések mellett gyakran összejártunk egymással a pályán kívül is - olvasható a kiváló sportember visszaemlékezésében - Lakat Karcsi barátomnak például örökre hálás vagyok azért, hogy segített magánúton elvégezni a középiskolát! Korán reggel és a napi edzéseket követően késő este hosszú hónapokon át együtt tanultam vele, a csapattársammal!

S a végén aztán ő volt a legbüszkébb a tanítványára, amikor megmutattam neki az indexem...

Persze, a tanáraim is sokat segítettek, erre a legjobb példa Szabó Miklós tanár úr, aki egyben az osztályfőnököm is volt...

1941 augusztusában, az akkori NB I idénynyitóján a jó képességű Kolozsvári AC együttesét fogadtuk az újszegedi SZAK-pályán!

Vasárnap volt a meccs, hétfőn pedig szóbeliznem kellett néhány tantárgyból... Ezért adtam egy meccsjegyet Szabó tanár úrnak, hogy jöjjön ki és nézzen meg! Mint később megtudtam, élt is a lehetőséggel...

S az a bajnoki nyitány?! Mintha tegnap történt volna... Sziporkázó játékkal 8:1- re (!!!) agyonvertük a kolozsváriakat és a hajrában már csak a közönségnek játszottunk!

Ekkor következett az az attrakció, melynek köszönhetően hétfőn simán levizsgáztam... A kornerzászló mellől a Kolozsvár szélsője magas labdát ívelt a tizenhatoson belülre, az ott tanyázó Raffai-Riesz Lajos védőtársam pedig annak rendje és módja szerint ki akarta fejelni a pöttyöst... Mint kapus, hirtelen megelőztem és a fejelni akaró apró termetű Lajcsit nagy lendülettel átugorva, a levegőben úszva kaptam el fölötte a labdát...

Szinte egyszerre ordított föl mindenki, a több ezer lelkes drukker és percekig zengett-zúgott az öreg SZAK-pálya Tóth Gyurka nevének dicséretétől!!

Akkor, az egyik közös interjúnk során nagy levegőt vett, majd így folytatta:

- Az a Szeged egyébként nemcsak kitűnő erőnlétnek örvendett, hanem a szó nemes értelmében játszotta a futballt! Néha túlságosan is könnyedén, ennek tudható be, hogy az idényben 7, azaz hét darab 11-est (!!) puskáztak el az egyébként rendkívül gólerős csatáraink...

Amint az később kiderült, ebből hat büntető egy-egy plusz pontot ért volna és ez a mínusz hat pont hiúsította meg a teljes joggal várt bajnoki aranyérmes reményeinket is...

Mély levegőt vett, majd így folytatta:

- Íme egy drámai kihagyott büntető története, amit sohasem felejtek a hét közül...

Nagyváradon játszottunk a későbbi, 1944-es magyar bajnok NAC ellen, szakadó esőben, nagyon sáros pályán. Félidőben Kalmár „Gyusza” és a világbajnoki ezüstérmes csatárunk, Toldi Géza góljaival már 2:0-ra vezettünk! Szünet után két erősen vitatható, úgymond „hazai pályás” tizenegyest is ítéltek ellenünk, mindkettőt Tóth III. Matyi, a magyar válogatott kiváló nagyváradi balszélsője értékesítette, így egyenlített a NAC...

A 89. percben viszont jött egy újabb tizenegyes, ám ezúttal – teljes joggal - a Szeged javára! Harangozó Sanyi, a népszerű „Huru” barátom helyezte a labdát a 11-es pontra, de közben nem vette észre, hogy a Nagyvárad rutinos középhátvédje, Mészáros teljes erővel belenyomta a labdát a sárba... A technikás Huru helyezni akarta a „bőrt”, ám a sárba nyomott labda éppen, hogy elgurult a kapuig és a váradiak könnyű zsákmánya lett…

Huru barátom sírva fakadt mérgében, de ez már nem segített rajtunk, újabb értékes pont elveszett…

Majd ilyenkor Tóth György mindig hozzátette:

- Az is tény viszont, hogy a sorsdöntő büntetők kihagyása mellett akkoriban arattuk az egész országra szóló legnagyobb sikereinket!!

Az 1941. évi Magyar Kupa-győztes Szolnoki MÁV ellen 4:2, a Ferencváros ellen 3:2 (ráadásul az Üllői úton!), a Bp. Gamma ellen 4:2, de az Újvidéket 9:2-re (manapság Vojvodina a neve…), a Kolozsvárt 8:1-re (fentebb már említve), a Bp. Lampart együttesét 8:0-ra, a szintén pesti MÁVAG-ot 6:2-re, míg a helyi riválist, az ugyancsak NB I-be jutott Szegedi Vasutast 8:1-re és 4:1-re megvertük, hogy csak néhányat említsek!

Khmmm... Van viszont egy olyan derbi, amire az összes közül a legszívesebben emlékszem vissza…

1942 május elején jött a bajnoki címet védő, akkoriban már világhírű Ferencváros Szegedre Csikóssal, Rudassal, a korábbi szegedi Szoykával, továbbá Sárosi Bélával, Fintával, Gyetvaival és a világbajnoki ezüstérmes Polgár „Drumival” ill. Sárosi Gyurkával fémjelezve!

Ragyogó időben, a régi SZAK-pálya dugig megtelve a fanatikus drukkerekkel! S mi bizony, csodálatos játékkal, 5:0 arányban(!!) lehengereltük a válogatott sztároktól hemzsegő Fradit!

De ezt már megkönnyezve és elérzékenyülve mondta nekem:

- Úgy tudom, sem előtte, sem azóta nem győzött a Szeged semmilyen tétmeccsen öt góllal az ország legnépszerűbb klubja, a bajnok- és kuparekorder Ferencváros ellen…

(Valóban, a több, mint száz Szeged-Fradi bajnoki ill. kupa-összecsapás közül még mindig ez az 5:0 a szegediek „csúcseredménye”, A szerk.)

Majd így folytatta Tóth György, szinte átszellemülten:

- Azt is nehéz elfelejteni, hogy az egyik újoncunk, a fiatal Báló Feri nyitotta meg a gólok sorát, utána pedig az akkori NB I-es szegedi gólkirályunk, az összességében 35 találatos Kalmár György, a legendás „Gyusza” zsinórban négyszer volt eredményes!!

Az öt csodálatos gólunk közül az egyiket még most is tisztán látom… Eredménytelen Fradi-támadást követően hatalmas tért ölelő kirúgásommal hoztam játékba a labdát...

A zöld-fehérek térfelének közepén álló Polgár „Drumi” (ő is Szegedről indult akkori védőtársával, Szoyka Kornéllal együtt!), a Fradi sokszoros válogatott és vb-ezüstérmes középhátvédje elegánsan levette a lasztit, majd hanyag mozdulattal, kb. 20 méterről hazaadta kapusának, Csikós Gyulának... A hazaadás egy kicsit rövidre sikerült, s az „állandó lesipuskásunk”, a 35 találattal NB 1-es gólkirály Kalmár „Gyusza” elrobogva Polgár mellett, a kétségbeesetten kifutó kapust is kicselezve a hálóba gurított!

Valósággal tombolt a fanatikus közönségünk, a Fradisták pedig alaposan leszedték egymásról a keresztvizet…

Sok más történetet, érdekes sztorit említhetnék még, ám egy biztos: az az évad örökre emlékezetes marad! Az utolsó Szegeden töltött bajnoki idényem… - emlékezett vissza gyakran elérzékenyülve Tóth György, majd így folytatta:

- Ugyanis lejárt a szerződésem, így szabadon választhattam az ajánlatok között… Szívesen maradtam volna a Tisza partján, de 1942 nyarán a szegedi vezetésben káosz uralkodott el... (Már akkor is, ilyen eredmények mellett is a politika megint közbeszólt…)

Kora ősszel a „teljesen keresztény alapokra állított” SZAK irányításáról az egykori sikerkovácsnak, a zsidó származású Markovics Szilárdnak mindenképpen le kellett mondania…

Utána viszont nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is óriási űr keletkezett, így az új ügyvezető elnök, Takó András néhány minőségi játékos kiárusításával hajlandónak mutatkozott a hiány pótlására...

Legkomolyabb vevőmnek a budapesti Gamma FC ígérkezett olyannyira, hogy többször is lejöttek tárgyalni Szegedre! Az üzlet végül realizálódott, így két és fél évre a pesti gyár csapatához kerültem az NB I-be…

A háborús évek alatt a válogatott meccsek száma minimálisra csökkent. Éppen ezért tekinthető komoly bravúrnak, hogy az 1942-43 közt megrendezett 8 válogatott találkozón kizárólag Tóth György őrizte nemzeti tizenegyünk hálóját!

Mégsem volt elégedett vele... De a közös interjúk során meg is indokolta, hogy miért nem ?!...

- Pályafutásom legdrámaibb oldala, hogy a II. világháború miatt - az 1938-as magyar vb-ezüstérmünk után!! - sem 1942-ben, sem 1946-ban nem rendeztek világbajnokságot…

Ugyanis pontosan akkoriban voltam csúcsformában, így a  II. világháború értelmetlen pusztítása akadályozott meg abban, hogy igazán megmutassam képességeimet az egész világnak... – zárta akkori beszélgetésünket Tóth György, a Szeged immár 127 éves futballtörténetének egyik legkiválóbb kapuvédője....

Vitos György (Folytatjuk...az ABC-sorrendben írt 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatom záró fejezetében az 1970-es évek egyik legkiválóbb szegedi csatára, a hórihorgas Vass Ferenc dr. következik !)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.06.16.

Tovább olvasom

Az ABC-sorrendben írt 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk hétvégi 28. fejezetében a 2018 őszén elhunyt SZEAC-SZEOL AK-Szeged SC-legendánk, Szalai-Dzsínó István következik...

Szalai-Dzsínó István NB I-es szegedi játékosként, élvonalbeli edzőként, majd a helyi Focisuli megalapítójaként is maradandót alkotott az immár 127 éves szegedi futballban!

Szalai-Dzsínó István

(1945.08.13 - 2018.11.11.)

 

Szalai 1945. augusztus 13-án született Bácsbokodon.

Pályafutása alatt csak szegedi csapatokban (UTC, SZVSE, SZEAC, majd a hivatalos jogutód SZEOL AK kék-fekete színeiben) szerepelt, végül 1979-ben krónikus Achilles-sérülés miatt abba kellett hagynia az aktív futballt...

Méltó módon búcsúztatták, hiszen az első osztályú ukrán Csernomorec Odessza elleni nemzetközi mérkőzésen vonulhatott vissza...

Dr. Juratovics Aladár, akkori kiváló emocionális klubvezetőnk azonban a labdarúgás mellett tartotta, és a pályafutása után a SZEOL AK ifjúsági B csapatának edzője lett.

A Csehó, Hurguly, Kemenes, Takó-féle „generációból” kerültek ki az első kiváló tanítványai!

A felnőtteknél a SZEOL AK, majd a Szeged SC kispadján ült először, mint másodedző és egészen az élvonalig jutott vezetőedzőként!

Az utolsó teljes NB I-es szezonunkban (1990/91) ő volt a Szeged SC vezetőedzője.

Íme az egyik Szeged - Ferencváros derbi utáni nyilatkozata az akkori Fradi-trénerrel, Nyilasi Tiborral együtt a YouTube-videóban:

Két évvel később, 1993-ban megalapította a Szegedi Szalai Focisulit is!

Ezután sikeresen irányította 2000 - 2004 között a SZEOL AK-, majd Szeged SC-korszakok hivatalos jogutód csapatát, az FC Szegedet az NB I/B-ben, illetve előtte, 1996-ban a Tisza-Új KSK-t a megyei I. osztályú bajnoki címig vezette!

Szalai “Dzsínó” István, Szeged leghűségesebb edzője, aki nem sokkal a halála előtt vehette át az SZVSE - Ferencváros Magyar TV-s MK-mérkőzés szünetében, 2018 szeptemberében a „Szegedi Labdarúgás Díszpolgára” címet is!

Kevesebb, mint két hónappal a halála előtt, hiszen Szalai István 73 évet élt…

2018. november 11-én az alábbi írásommal búcsúztattam a www.szeged1899.hu rajongói portálunkon régi barátomat:

" Isten nyugosztaljon, Dzsínó...

Vasárnap virradóra 73 évesen elhunyt Szalai "Dzsínó" István, Szeged leghűségesebb labdarúgója és edzője, aki nemrég, a szeptember 22-i SZVSE - Ferencváros Magyar Kupa-mérkőzés szünetében, közel 5.000 drukker tapsvihara előtt vehette át a „Szegedi Labdarúgás Díszpolgára” címet...

A mindenki által csak "Dzsínóként" ismert Szalai István egész élete során Szegedet és a kék-fekete színeket szolgálta, játékosként ill. edzőként egyaránt...

Bizony, szeptember 22-én több, mint 4000-en felállva és vastapssal(!!) ünnepeltük a mindenki által szeretett "Dzsínót", amint átveszi élete utolsó, de talán legértékesebb díját Nógrádi Tibortól, a megyei LSZ igazgatójától( fenti fotónkon)...

Szalai István játékosként több, mint 500 bajnoki meccset játszhatott, ezek közül 62 NB I-es mérkőzésen szerepelt a SZEAC, majd a hivatalos jogutód, az ugyancsak 1899-től eredeztetett SZEOL AK csapataiban, s ezeken stabil védőként három gólt szerzett.

Vezetőedzőként egy éven át irányította az akkor már Szeged SC néven futó együttesét az 1990-91. évi NB I-ben.

Az akkortájt a meccseinkre kiadott mintegy 500 szegedi műsorfüzetemből az Ő tiszteletére citáljuk a Ferencváros elleni 1991 tavaszi derbire megjelentetett példányt ill. azt is meghallgathatjuk a honlapos írásomban mellékelt YouTube-videóról, miként nyilatkozott a Fradi világhírű edzőjével, Nyilasi Tiborral együtt a sorrendben 100. Szeged-Ferencváros tétmeccset követően?!

(Lásd fentebb a YouTube-videót Szalai István plusz Nyilasi Tibor meccs utáni nyilatkozataival !!)

Szalai István nem sokkal később, 1993-ban a mai SZEOL SC hivatalos jogelődjének, a Tisza Volán Focisulinak is alapítótagja lett, mert mindig szívügyének tekintette a fiatal szegedi tehetségek minél magasabb színvonalú képzését!

A legutóbbi megbízatását is emiatt végezte lelkiismeretesen, amikor egyik korábbi kiváló Szeged SC-s játékosa, Major László (lenti első fotón) kérte föl az oly népszerű ill. nagy tekintélynek örvendő „Dzsínót”: segédkezzen a Csongrád megyei serdülő válogatottak rendszeres felkészítésében!

Természetesen elvállalta…

Bizony, a Szeged-Grosics Akadémia akkori legjobb U17-esei közül a kisebbik fiam, ifjabb Vitos György (lenti fotón) mellett Mészáros Gergő, Holcsik Bálint, Dobronoky Viktor, Masa Rajmund vagy éppen a szeolosoktól Markovics Levente, Vincze Zsombor és Zékány Botond is megilletődve végezték hónapokon át Major László ill. Szalai István vérprofi gyakorlatait…

A minap még a Tisza Palotánál, nem messze a legendás, de szégyenteljesen  lebontásra és nem az "előzőleg fixre beígért felújításra ítélt" Felső Tisza-parti stadiontól, az ottani Tesco-parkolóban beszélgettünk-nosztalgiáztunk lelkesen a 120. éve felé közelítő szegedi labdarúgásról, a jövőbeni lehetőségekről és célokról...

Interjú is készült (volna) belőle, hisz Szalai Istvánnak már régóta helye volt a "Szegedi futball-legendáink" között...

A legutolsó közös interjúnkat természetesen megjelentetem az "Emlékek hálójában" c. szurkolói honlapos sorozatunkban, ahol eddig - többek között - Baróti Lajos, Nemes István, Kisistók András, Urbán Flórián, Orosházi László, Kántor Ferenc, Kutasi László és Pataki Tamás is szerepelt.

De ezt az interjút Dzsínó már csak az égiek közt fogja elolvasni...

Isten Veled, nyugodj békében! (Vitos György)"

Majd a temetése napján, 2018. november 28- án jött a végső búcsúm tőle:

" Emlékek hálójában:

Utolsó beszélgetésem Szalai Istvánnal...

Mint ismeretes november elején váratlanul elhunyt Szalai "Dzsínó" István, a 120. évében lévő szegedi futball legendás játékosa, majd edzője.

Szeptember 22-én, az SZVSE-Ferencváros MK-meccs szünetében kapta meg a szegedi futball „Életműdíját" , majd októberben interjút is készítettem vele emiatt, de ennek leközlését már nem élhette meg, mivel ma helyezik végső nyugalomra a Belvárosi Temetőben…

Az interjút a november 11-i búcsúztatóm ígérete alapján és Szalai István iránti tiszteletből ezúttal változtatás nélkül leközöljük…

2018. november 28-án, Szalai Dzsínó István temetésének napján az iránta érzett örökös tiszteletünk végett közzé tesszük az októberi, Tisza Palotánál megejtett legutolsó közös beszélgetésünket...

- Dzsínó, szívből gratulálok a szeptemberi Életmű-díjadhoz!

- Köszönöm szépen! Én meg a fiadhoz!! - replikázott vidáman az örök ifjú szegedi sportember.

- Melyikhez, Dzsínó?! - kérdeztem vissza.

- Jogos a kérdés... - mondta akkor októberben még nevetve, majd azonnal hozzátette -

- A kisebbiket, a Gyurit több, mint egy évig treníroztuk Major Laciékkal a Csongrád megyei serdülő - válogatottnál és úgy láttam, megvan nála a focihoz szükséges kellő alázat plusz szenvedély, de most a nagyobbikra, a csatárra gondoltam...Hisz Gergő fiad (lenti fotónkon a brazil-magyar Fradis válogatott, Leandro elleni párharcban!) épp akkor jött be szünet után a Fradi elleni, kifejezetten élvezetes Magyar Kupa-meccsen, amikor én néhány perccel előtte megkaptam Nógrádi Tibiéktől ezt a csodálatos elismerést!

Majd így folytatta „Dzsínó” barátom elérzékenyülve:

- Utólag is köszönöm mindenkinek, aki rám gondolt… Végtelenül jól esett, hogy több, mint 4 ezer fanatikus drukker szűnni nem akaró tapsvihara előtt vehettem át az "Életmű-díjat", egy rangos tétmeccs szünetében!

- De hát... - s ezzel több tízezer szurkoló véleményét tolmácsolom - teljesen megérdemelten kaptad! - vetettem közbe akkor, azon a napfényes októberi délelőttön.

Szalai Dzsínó István még mindig meghatódva, de tovább folytatta:

- Sajnos, elég ritka manapság (ezt régi megbízható krónikásunkként te tudhatod a legjobban...- szegezte nekem nem kis éllel!), hogy Szegeden vérbeli tétmeccsen vendégül láthatjuk a bajnok- és kuparekorder Ferencvárost !!

Ráadásul "táblás ház", közel 5 ezer lelkes helyi ill. vendégdrukker előtt...

Ezért is volt felemelő érzés, óriási megtiszteltetés, amikor ezt a díjat - életem talán legszebb díját! - ott, akkor a Fradi elleni TV-mérkőzés szünetében – ilyen csodálatos keretek között – végül is átvehettem...

Még egyszer köszönöm mindenkinek!!

Majd pluszként hozzátette:

- Jól emlékszem, mekkora élmény volt nekünk is a zöldek, az ország legnépszerűbb klubja ellen NB I-es meccseket játszani, akár legutóbb, '91 tavaszán Szegeden vagy előtte, amikor te is ott voltál velünk tudósítóként azon az 1990 őszi Üllői úti meccsen (lásd az archív fotónkon!) - kacsintott rám mosolyogva…

1990. szeptember 8: az Üllői úti Ferencváros - Szeged meccs (3-1) előtt nyilatkozott Szalai István vezetőedző (jobbról) Vitos György, szegedi újságírónak.

- S Szeged első számú labdarúgó-csapata mikor játszhat újra teltház előtt az NB I-ben?! - szegeztem neki az évtizedek óta legégetőbb szegedi focikérdést, sajnos, mint később kiderült, utoljára...

Ám neki akkor a szeme se rebbent:

- Legyünk pozitív gondolkodásúak, hisz végre elérhetjük mindazt, amit az elmúlt 20 évben elmulasztottunk a szegedi futballt illetően: megfelelő erkölcsi-anyagi háttér és infrastruktúra mellett minden adva lesz a 2019-20-as idénytől az NB I-hez is! - zárta rövid, de annál merészebb prognózisát Szalai „Dzsínó” István, majd vidáman kezet rázva váltunk el egymástól az októberi napsütésben.

Legsötétebb álmaimban sem gondolhattam volna arra, hogy akkor, ott, a szegedi Tisza Palotánál látom őt utoljára...

S legrosszabb rémálmainkban sem gondolhattunk arra, hogy ezt a frappáns, de annál lényegre törőbb beszélgetésünket (az "Emlékek hálójában" c. rovatunkban...) már csak az égiek közt olvashatja majd Szalai István, az NB I-es SZEAC és a hivatalos jogutód SZEOL AK egykori kiváló játékosa ill. az élvonalbeli Szeged SC vezetőedzője, továbbá a mai SZEOL SC jogelődjének, a Tisza Volán Focisulinak az alapítótagja.

Dzsínó! Isten nyugosztaljon örök békességben az idők végezetéig !"

Vitos György (Folytatjuk...az ABC-sorrendben írt 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk jövő heti két utolsó fejezetében egy újabb sokszoros szegedi válogatott kapusunk, Tóth György következik, végül pedig az 1970-es évek hórihorgas szegedi csatárával, Vass Ferenc dr.-ral zárjuk a sort!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.06.11.

Tovább olvasom