Az előzmények...


A dicsőségekkel teli szegedi futballhistória sorrendben 63. idénye, az 1959/1960-as számított a SZEAC-sikerkorszak kezdetének!


Már 1959 őszén tündökölt az NB I újonca és a forduláskor - kiesési gondok nélkül - a kiválónak mondható 9. helyen álltak! Az átlagos hazai nézőszám már akkortájt 15 ezer körül mozgott, ami új csúcsot jelentett szegedi viszonylatban!

Az ex-szegedi Sándor "Csikar" által fémjelzett MTK elleni hazai idénynyitón - 1959. augusztus 9-én - például 26.000-en szurkoltak és örültek, amikor 0-2-es félidő után Portörő Gábor, majd Hajós Imre találataival kiegyenlítettek!

De közel 15-15 ezren voltak a Szegeden mindig kiemelt jelentőségű Bp. Vasas és a Bp. Honvéd elleni összecsapásokon is, ahol 1-1-re végeztek az angyalföldiekkel és 1-0-ra megverték Polyvás Dániel 82. percben szerzett találatával a Bozsikkal, Tichy Lajossal, továbbá az ex-szegedi Gilicz Istvánnal felálló kispestieket!


1960. február 28-án nem kevesebb, mint 18. 000 (!) drukker látogatott ki az Újpest elleni rangadóra, de tavasszal még erre is rátettek egy lapáttal Portörőék...

Akkor született meg a máig is érvényben lévő abszolút nézőcsúcs a Tisza-parti stadionban: még leírni is borzongató, nemhogy átélni, pontosan 30 ezer (!) szurkoló figyelte a Ferencváros elleni összecsapást, melyen a Fradi a későbbi Aranylabdás Albert Flórián góljával 1-0-ra győzött...


Így hát sporttörténeti tényként leszögezhetjük: sem előtte, sem azóta nem voltak ennyien szegedi labdarúgó-mérkőzésen!

S a csapat meghálálta a bizalmat, az óriási érdeklődést, hisz újoncként a kiválónak mondható 8. helyen végzett!


Sőt, 1960/1961-ben a Mészáros - Szabó, Portörő, Kürtösi - Dezsőfi, Zallár - Benák, Nemes, Hajós, Polyvás, Nyári összeállítású SZEAC ezúttal már 2-0-ra verte a sokszoros bajnok Ferencvárost - több, mint 25 ezer néző előtt!


De az előző évi aranyérmes Újpest sem úszta meg nagy verés nélkül a szegedi kirándulást, akkor meg 18 ezer néző tombolhatott Hajós Imre (3) ill. Nemes István parádés góljainak, s ezzel 4-2-re verték a lilákat!

Az 1961-ben kiharcolt 6. helyezés pedig a SZEAC-korszak legjobb eredményét jelentette, amit még megtoldott a csapat egy parádés nemzetközi győzelemmel is. Brassóban, 30 ezer fanatikus helyi drukker előtt a Szeged Nyári Tibor góljával 1-0-ra megverte a Nunweiler-testvérekkel, Jenei Imrével, Ionescuval, Szeredaival és Tataruval felálló Románia nagyválogatottját!


Majd következett az 1961/1962-es idény és bizony, újra az 1960-as bajnok Újpest ellen parádézott a címlapfotónkon látható Nemes István, aki az egész védelmet és a kapust is kicselezve lőtte a győztes gólt, s erre megint 18 ezer hazai drukker ünnepelt önfeledten!


Sőt, idegenben is eredményesek voltak a szegediek, Kispesten például 10 ezer néző előtt Boros és Nemes találataival verték 2-1-re a Bozsikkal, Tichyvel felálló Bp. Honvéd együttesét!


Végeredményben a 9. helyet szerezték meg az NB I-ben, és csupán egyetlen (!) bajnoki ponton múlott, hogy nem indulhattak az akkoriban rendkívül népszerű Nyári Intertotó Kupában, ahol többek között az Ajax Amszterdam, a rotterdami Feyenoord, a PSV Eindhoven vagy éppen a Bayern München is eljöhetett volna Szegedre nemzetközi kupameccset játszani...


Az 1962/1963-as idény azért volt nevezetes, mert a Szeged 34. élvonalbeli idényében, 1962 őszén sokáig vezette az NB I-es tabellát is! A Ferencváros elleni fantasztikus idénynyitót (Nemes István gyönyörű góljával 1-0!!) több, mint 26 ezren látták, az MTK elleni összecsapást már "csak" 16 ezren... A valósággal szárnyaló csapat sorra aratta szebbnél szebb győzelmeit a szeptemberi fordulókban, de még október elején, a Debrecenben aratott nagyszerű 2-0-ás diadallal ( természetesen Nemes István "köszönt be" kétszer...) az Újpesttel azonos pontszámmal álltak a 2. helyen Hajósék!

Sőt, ha a novemberi utolsó fordulóban legyőzik a Tatabányát, az őszi bajnok Újpesttel holtversenyben fejezték volna be a bajnoki idény első felét! A szegedi "catenaccio" akkoriban kiválóan működött, hisz az őszi 13 mérkőzésen 9-szer (!) maradt érintetlen Mészáros Károly kapuja. A tavaszi idényben már gyengébb forma következett (a Fraditól pl. a Népstadionban 50 ezer néző előtt kaptak ki 3-1-re...), így a SZEAC csupán a 11. helyen végzett, bárcsak elmondhatnánk ugyanezt a mai Szeged újabb NB I-es szereplésekor...


1963 őszén aztán ismét átszervezte a bajnokságot az MLSZ, ekkor tértek vissza ugyanis másodszor a szovjet mintára, az őszi-tavaszi helyett a naptári éves bajnoki rendszerre. Így az 1963 őszi egyidényes bajnokság töltötte ki az átmeneti időt, kiesők nélkül, ezáltal az NB I 14 csapata nyugodtan játszhatott és készülhetett az 1964. évi bajnokságra...


A SZEAC talán túlságosan is megnyugodott, hisz a 13 meccsen szerzett 11 pontjukkal a 12. helyen végezve csupán a Pécs és a Debreceni VSC együttesét előzték meg, de mindössze 6 ponttal maradtak el a bajnok Győri ETO együttesétől... Az előző évi bajnok Fradit 2-1-es győzelmükkel elütötték az újabb bajnoki címtől, így dorogi és szegedi segédlettel 1944, a Nagyvárad legelső aranyérme után ismét vidéki csapat nyerte a magyar bajnokságot...


Az 1964. évi NB I-es bajnokság a tokiói olimpiára való tekintettel már szeptember közepén befejeződött, a csapatok ugyanis egész nyáron játszottak - szünet és pihenő nélkül! A 10. helyen végzett SZEAC is így tett és legemlékezetesebb győzelmét a sokszoros bajnok Bp. Vasas otthonában aratta! A Korányi - Szabó, Kürtösi dr., Sándor - Dezsőfi, Pataki T. - Arató, Csömör, Popov, Reményik, Boros dr. összeállítású szegediek 1-0-ra győztek 15 ezer néző előtt a Fáy utcában! Sőt, a Szabadtéri Kupán nyáron, a Tisza-parti városban rangos külföldi együtteseket (a cseh Zbrojovka Brnot és a 3-szoros román bajnok Petrolul Ploiestit) vertek a szegediek, így semmi nem utalt arra, ami egy évvel később történt...


Ha az immár 117. évében lévő szegedi labdarúgás történetét vizsgáljuk, s visszatekintünk az elmúlt évtizedek jobbnál jobb helyi csapatainak élvonalbeli szereplésére, úgy nyugodtan állíthatjuk: az 1926-os első profi bajnokság óta az egyik legsikertelenebb, legfájóbb évad az 1965-ös NB I-es bajnokság volt...


Hiába verte a SZEAC április 11-én 2-1-re a listavezető újpestieket, s állt 5 játéknap után 2 győzelemmel a középmezőnyben, a következő 21 (!) fordulóban nyeretlenek maradtak a kék-fehérek... Az utolsó pontjukat (1-1) a Népstadionban szerezték Nemes Istvánék éppen a Ferencváros bajnokcsapata ellen, akik mellesleg pontosan akkor nyerték el a mai Európa-Liga egyik előd-trófeáját, a VVK-t...

Fél évszázada: ismét felfelé...

Az 1899-től e sorok írója által nagy gonddal nyilvántartott szegedi futballhistória 70. idényében, 1966 elején az NB I-ből váratlanul kiesett SZEAC csapatát alaposan átszervezték a másodosztály küzdelmeire!


Nehezen, de sikerült a reményteljes fiatalok (Kozma Mihály, Pusztai László) beépítése a csapatba és nemsokára már jöttek is a jobbnál jobb eredmények.


Debrecenben például - több mint 10 ezer néző előtt - a SZEAC 0-1-es félidő után 3-1-re verte a DVSC-t, s góljainkat a későbbi NB I-es gólkirály Kozma Mihály (2) ill. Hajós Imre szerezték. Az is érdekes sporttörténeti kuriózumnak számított, hogy a Szeged 29 fordulón keresztül egyszer sem vezette a másodosztályú táblázatot, mégis bajnokként (!) jutott vissza az első osztályba, mivel épp a 30. fordulóban az addig listavezető Eger együttesét is megelőzték...

Újabb élvonalbeli szereplések - botlásokkal...


1967 : Nagyszerű idény, parádés győzelmek, emlékezetes gólok, újfent 20 ezer néző a bajnok Fradi ellen, s a SZEAC megint 9. volt az NB I-ben!

A sok feledhetetlen élmény közül talán egy igazi "gólzápor" érdemel említést: a néhány évvel később már bronzérmes Salgótarjáni BTC látogatott a Tisza-parti stadionba és 10 ezer drukker előtt a szegediek pazar játékkal, angolosan, 6-3-ra "lelépték" a bányászokat, az immár legendás gólszerzőink a nemrég elhunyt Vass Ferenc (2), valamint Boros László, Hajós Imre, Pusztai László ill. Dobó János voltak...


Az 1968-as idény pedig különös történet volt a mexikói olimpia évében, annyi szent... (Olimpiai válogatottunk egyébként Helsinki és Tokió után ott nyert harmadszor is aranyérmet, ami még mindig ötkarikás rekordnak számít labdarúgásban, a szerző)


A SZEAC az NB I első 7 fordulója után még a 3. helyen állt, a 12. játéknapot megelőzően pedig a 6.-on, de sajnos, az igazi visszaesés a Ferencvárostól (1-6) és az Újpesti Dózsától (0-11) elszenvedett katasztrofális vereségek után következett be...

A Fradi elleni hazai meccset megint csak 20. 000 néző láthatta, a Megyeri úti "kivégzésen" pedig - szegény Rábay László edző mesélte nekem később... - mire kisétált a szegedi tréner a kispadhoz, máris 2-0-ra vezetett a Tisza partján oly gyakran megalázott Újpest... Megtörték hát lelkileg is őket a dörzsölt pestiek, egyre lejjebb csúsztak a táblázaton, így újra búcsúzniuk kellett az NB I-től, 1926-tól számítva immár a 8. alkalommal...


De az 1969-es év újabb fordulópontot hozott a szegedi labdarúgásban!


Az egyetem mellé ugyanis még egy komoly patronáló, az olajtröszt került és a SZEAC-ból létrehozott SZEOL SC, markáns fejezetet jelentett a nagy múltú szegedi egyesület igencsak szövevényes történetében!


Az akkori NB I B-ben rajtoló együttest már a gazdag patronáló késztette minél jobb teljesítményre. A fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülést meghálálták a szegediek és a bajnok Videoton mögött az újonnan létrehozott SZEOL SC ezüstérmesként visszajutott az első osztályba, az "aranyos" fehérváriakat például 4-0-ra megverték a Tisza-partiak...


1970 tavasza volt a jubileumi 40. élvonalbeli idénye a Szegednek, de akkor először SZEOL SC (Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club) néven! 1970 tavaszán egyébként egyidényes bajnokságot szerveztek, mivel az MLSZ - ki tudja, hányadszor - ismét visszatért az Európában megszokott őszi-tavaszi rendszerre, de ez már egy újabb különleges Tisza-parti futballtörténet...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Vitos György szegedi futballköteteiből
Készült: 2016.02.08.

AZ ELŐZMÉNYEK...

A mai fiatalabb generációknak szinte hihetetlenül hangzik... Pláne azok után, hogy az elmúlt negyedszázad alatt mindössze kétszer (1990-91, 1999-2000) volt NB I-es labdarúgó-csapata az ország 3. (...) legnagyobb városának!! Bizony, 1951-ben - éppen 65 éve... - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi csapatot is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot!

Az az év mai szemmel nézve érdekes, sőt, egyedülálló találkozást is jelentett, mivel a későbbi SZEOL AK, majd Szeged SC és a '90-es évekbeli Szeged FC két korábbi jogelődje került szembe egymással, ráadásul egy NB I-es bajnoki szezonban!


Külön kuriózum, hogy az újonc Sz. Honvéd szerepelt jobban (10.-ként végeztek), míg a SZAK, ezúttal Petőfi néven - anyagilag és a kommunisták szemében erkölcsileg is ellehetetlenítve... - utolsó, 14. helyezettként kiesett.


A hajdan oly népszerű piros-feketék már sohasem jutottak vissza az első osztályba, csak alacsonyabb szinten szerepeltek. Az 1977-es SZEOL-SZAK fúzió pedig sportjogilag, sportszakmailag egyaránt azt jelentette, a SZAK nagyszerű eredményeit a későbbi SZEOL AK illetve az utánuk következő szegedi alakulatok, mint hivatalos jogutódok vitték tovább! Hiszen a Szeged SC, a Szeged FC, a Szegedi EAC és az FC Szeged mellett még a legutóbbi NB I-es csapat, az 1999-es Szeged LC is a SZEOL-korszak óta tradicionálisnak számító kék-fekete színösszeállítást és a hagyományos szegedi diszkoszvetős címert vezette be a sok vihart, fúziót és csődöt megélt szegediek számára!


De most még csak 1952-nél tartottunk, ahol a Szegedi Honvéd szaporította tovább a Tisza-parti futballsikereket!


A Szeged - a jogfolytonosságot tekintve - jubileumi 25. élvonalbeli idényében már az év elején hatalmas kupabravúrt könyvelhettünk el, hiszen az 1930-as MK-döntős szereplésünk után ezúttal az értékes 3. helyezést értük el az MNK-ban, miután a Szegedi Honvéd csupán a Buzánszky Jenő által fémjelzett Dorogtól szenvedett 4-2-es vereséget az elődöntőben! De a "szögedi" honvédek a bajnokságban is kivágták a rezet és az utolsó 3 fordulóban aratott 3 győzelmükkel a bravúrosnak mondható 11. helyezést megszerezve kiharcolták a bennmaradást az NB I akkoriban világklasszisokat, sőt, friss olimpiai bajnokokat is felvonultató 14-es mezőnyében!


Egy évvel később, 1953-ban pedig összejött egy újabb fantasztikus Tisza-parti gárda! Addig is persze, minden évtizednek megvolt a szegedi sikercsapata...


A '20-as évek SZAK amatőrjei, a '30-as évek Bástya FC-je és a '40-es évek Szeged FC-je, Szeged AK-ja után a Szegedi Honvéd együttese is méltán kiérdemelte a fenti büszke címet. Különösen 1953-ra alakult ki egy olyan ütőképes csapat, amely méltó ellenféllé vált bármelyik együttes számára és az akkor kiharcolt 8. helyezés volt a csúcs a szegedi honvédek életében!


Íme az 1953-as Szegedi Honvéd "aranycsapata": Palotai - Sipos, Mednyánszky, Bodzsár - Baráth, Macsali - Böjtös, Machos, Csáki, Rábay, Rózsavölgyi. Ez a gárda verte meg például a világklasszis "gólzsák", Szusza Ferenccel kiálló Újpestet oda-vissza kétszer is 4-1 arányban!


S ezek után jött 1954... Az olimpiai bajnok és Európa Kupa-győztes magyar aranycsapat vb-ezüstérmének évében bizony, Szegednek is súlyos csalódást jelentett az az évad: újra csak a kiesés következett! Igaz, ebbe a Honvédelmi Minisztérium is alaposan belejátszott, mivel egyszerűen megszüntette a bajnok Bp. Honvéd mellett a Szegedi Honvéd támogatását, valósággal lenullázták őket... Így a szegedi sportvezetők végül abban állapodtak meg, hogy a helyi Honvéd hivatalos jogutódjaként az egyetemi sportkör, a KEAC-ból, majd a SZEAC-ból lett Szegedi Haladás szerepelhet tovább az NB I-ben!

De az egyetemistáknak még szokniuk kellett az élvonal légkörét... Hiába verték meg Rózsavölgyi 4 góljával 6-2-re(!!) a Szuszával felálló újpestieket, mégiscsak a 13. hely, vagyis - sorrendben ötödszörre - kiesés lett a "nóta vége"...

A MAGYAR "ARANYCSAPAT" SZEGEDEN!


Mégis a következő Idény, az 1955-ös hozta meg a magyar "aranycsapat" legelső szegedi vendégjátékát!

Tudni kell, hogy abban az idényben az egykori NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György edző azonnal visszavezényelte a Szegedi Haladást az 1955. évi NB II Keleti csoportjából az NB I-be!


Ennek elismeréseként 1955. április 13-án a Szeged még a magyar aranycsapattal is megmérkőzhetett közel 20 ezer(!!) néző előtt a Felső Tisza-parti stadionban és a Puskással, Hidegkutival, Sándorral, Kocsissal, Bozsikkal és a többi klasszissal felálló vb-ezüstérmesek csupán 2-0-ra nyertek (mégpedig Kocsis Sándor és Szojka Ferenc góljaival) a címlapfotón is látható Szegedi Haladás ellen!


Az NB II-es rangadókon meg a mai hétszeres bajnok Debreceni VSC ellen kilencet (!) rúgtak a szegediek, így simán jutottak vissza a legjobbak közé.


Az 1956-os évad egy kupamérkőzéssel kezdődött: Szegedi Haladás - Pécs 4-0! Ezzel a szép győzelemmel a csapat 1952 után újra bejutott az MNK legjobb 4 együttese közé! Az elődöntőre azonban csak 1957 februárjában került sor... A 12 csapatos bajnokságban a szegediek 20 meccset lejátszottak, amikor október közepén a forradalom miatt végérvényesen félbeszakadtak a küzdelmek... A szegediek hivatalos lejátszott bajnoki meccsei az egyes csapatok elleni "örök-mérlegekbe" beleszámítanak ugyan, de az 1956. évi NB I küzdelmeit az MLSZ mégsem tudta befejezett, egész bajnokságként elkönyvelni...

ÚJABB ÉLVONALBELI SZEREPLÉSEK...

Majd az immár 117. évében járó szegedi futball 60. Idényében, 1957 elején az MLSZ úgy határozott, hogy az NB I 12 csapata számára 1957 tavaszán egyfordulós, kiesés nélküli bajnokságot rendez, míg az NB II két csoportjában folytatódik az előző év őszén félbeszakadt pontvadászat. De a bajnoki rajt előtt - 1957. február 17-én - az 1955 óta húzódó MNK elődöntőit rendezték meg. A hosszabb idő után újra Szegedi EAC néven szereplő gárda kikapott a későbbi kupagyőztes Ferencváros otthonában, így 1952 után ezúttal is az MNK 3. helyén végzett!


Az egyfordulós bajnokságban idegenben vertük az Újpestet 2-1-re, végül pedig a világsztárjait elveszítő Bp. Honvédot és a Szombathelyi Haladást megelőzve a 10. helyen végeztek Polyák Gyula edző szegedi tanítványai!


Az 1957/1958-as idény sajnos, nem sok jót hozott... Ugyanis tovább bővült azoknak a dátumoknak a száma, amelyek Szeged NB I-es csapatainak a kiesését jelzik: 1930-31, 1942-43, 1948-49, 1951, 1954 és most egy újabb 14. helyezéssel 1957-58 is a búcsút jelentette a SZEAC számára... Abban az idényben egyébként ismét szerepelt szegedi játékos az A-válogatottban! Gilicz István, a SZEAC balösszekötője háromszor húzhatta magára a nemzeti csapat meggypiros mezét, ő volt akkoriban a 15. labdarúgó, aki szegedi csapatból került a legjobbak közé! A 16. szegedi klubból kikerülő válogatott labdarúgónk sajnos, még mindig várat magára, legalábbis a felnőttek között, mivel utánpótlás szinten se szeri, se száma a Tisza-parti tehetségeknek! Nem beszélve azokról, akik Szegedről eligazolva más klub játékosaként kerültek a nemzeti 11-be...


De megint csak hasonló volt a koreográfia... 1958/1959-ben az NB I-ből kiesett SZEAC újra kevés időt töltött az NB II Keleti csoportjában, hisz sorra aratták szebbnél szebb győzelmeiket, a 30 meccsükből 23-at nyertek és 4 döntetlen mellett mindössze 3-szor szenvedtek vereséget! A Mészáros - Benák, Portörő, Vass - Baráth, Zallár - Szabó (Polyvás), Reményik, Hajós, Nemes (Rábay), Nyári összeállítású gárda sorra aratta gólzáporos győzelmeit, s nem kevesebb, mint 11 (!) pontos előnnyel nyerte meg a bajnoki címet a jelenkor sikercsapata, az 1999-től napjainkig 19(!!) trófeát gyűjtő Debreceni VSC előtt!


S még csak ezután következtek a dicsőséges hatvanas évek, amikor 30.000 (!) szegedi drukker látogatott ki az Albert Flóriánnal felálló Ferencváros vagy éppen a Sándor "Csikaros" MTK ellen...

Forrás: Vitos György szegedi futballköteteiből
Készült: 2016.01.29.

AZ ELŐZMÉNYEK...


Az 1898-1899-es idénytől általam nagy gonddal végigkísért, immár a 117. évében járó szegedi labdarúgás 46. szezonja, az 1943/1944-es rövid "őrségváltást" hozott a helyi futballban: a lelkes kis vasutascsapat, az SZVSE az NB I-ben indulhatott, de - csakúgy, mint 1941-42-ben - rögvest ki is esett. A "nagy" Szeged, a SZAK viszont az NB II Déli csoportját nyerte meg fölényesen (28 bajnoki meccsén 137 találatot szerezve!!) és a másodosztályú gólkirályi címet a SZAK kitűnő balszélsője, Nagy Antal nyerte, így újra csak az NB I-re készülhettek a szegediek a háborús években!


Sajnos, itt épp a "háborús éveken" volt a hangsúly, hisz 1944 őszén elindult ugyan a Szeged 17. élvonalbeli idénye, de a kegyetlen világháborús események, nevezetesen a szovjet és román "felszabadító csapatok" már 4, azaz négy forduló után romba döntötték az NB I-es bajnokságot, sőt, az egész országot is... A II. világégés befejezése előtti legutolsó NB I-es meccset Szegeden játszották a hazaiak épp a Ferencvárossal, ahol a legendás "házi gólkirály", Nagy Antal szerezte meg a vezetést, majd a Fradi gólrekordere, az 1938-ban világbajnoki ezüstérmes dr. Sárosi György egyenlített (1-1)! A Szeged az NB I félbeszakításakor egyébként a tabella 8. helyén vesztegelt...


NEGYEDSZER IS 4.HELY AZ NB I-BEN!


S az 1899 óta létező szegedi futball 48. idénye ismét "bombasikert" hozott 1945/1946-ban!


Ennek megértéséhez azonban tudni kell, hogy a II. világháború után az MLSZ két 14-es létszámú NB I-es csoportban szervezte újjá a bajnokságot, a korábbi években elért eredmények alapján. S bizony, - az ugyancsak 14 fős Nyugati mellett - a Keleti csoportban a SZAK a későbbi bajnok Újpest és a Bp. Vasas mögött az értékesnek mondható  3. helyet szerezte meg! A népszerű Vasutas Stadionban például a Szeged 5-0-ra (!!) valósággal "lelépte" az angyalföldieket, a gólokat Kolozsi Kálmán (3), Szőcs Ferenc ill. Vörös Mihály szerezték! A legnagyobb vidéki rivális Debreceni VSC együttesét pedig oda-vissza egyaránt 4-1-re megverték...


S a "hab a tortára" 1946. június 23-án jött Szegeden, 5000 helyi drukker óriási örömére, amikor a Szeged a néhány évvel korábbi 5-0-ás diadala után ezúttal 6-3-ra "verte agyon" a Ferencvárost, a gólokat Nagy Antal (3), Hernádi (2) Vörös ill. Mike (2) és Gyetvai szerezték! Egyébként a csoportok első öt helyezettje jutott a 10-es "nagydöntőbe", ahol a Szeged - 1935, 1940 ill. 1942 után negyedszer! - a szenzációsnak mondható 4. helyen végzett!


A SZAK abban a "hosszú bajnokságban" 36 meccset játszott az NB I-ben, 21-szer nyertek és 98 gólt rúgtak a Tisza-partiak, ami azóta is az egyik legjobb NB I-es eredményünk!


Érdekességként említhető - ha már éppen 70 esztendeje ennek... - , hogy a bajnoki szezon gólkirálya a pestszentlőrinci Deák Ferenc volt 66 (!!) góllal, őt a két újpesti klasszis, Zsengellér Gyula(51) és Szusza Ferenc (46) követte, míg a góllövőlista 5.helyén holtversenyben Vörös Mihály (Szeged) és a kispesti vagány, Puskás Ferenc végzett 35-35 találattal! Később az olasz Bari együttesében is eredményesen szereplő Vörös ezzel beállította Kalmár György 1941-42-ben elért 35 gólos szegedi NB I-es idénycsúcsát, de amíg ez négy évvel korábban a gólkirályságot jelentette Kalmár számára, addig Vörös "csak" ötödik lehetett ugyanezzel a teljesítménnyel, igaz, világklasszisok között...

ÚJABB ÉLVONALBELI SIKEREK...

Ezt követően már - 1946/1947-től - stabil középcsapattá vált a SZAK az NB I-ben, de a 16-os mezőnyben azért kissé meglepő volt, hogy az első 7 helyet kizárólag budapestiek foglalták el és a 9. helyezett Szegedet mindössze a Debreceni VSC előzte meg a vidéki csapatok közül! Bárcsak ma is elmondhatnánk ugyanezt az NB I-ben...


Azért a pestiek hiába szedtek már akkoriban is össze minden tehetséges vidéki srácot, a szegedi futball jubileumi 50. idényében, 1947/1948-ban is alaposan megszórták ill. "megfricskázták" a fővárosiakat... Az akkori NB I sorsolása már az első fordulóban a Fradi oroszlánbarlangjába szólította Nagy Antalékat, akik 20 000 pesti fanatikus előtt 3-0-ra kiütötték a zöld sasokat! Góljainkat Ladányi László(2) ill. Vörös Mihály szerezték és egy különleges sztori foglalta a meccset "díszkeretbe"... A Fradi előtte egy hónapig Mexikóban és az Egyesült Államokban sikert sikerre halmozott, ezután jött nekik a Szeged, s akkor született az elkeseredett, ám rendkívül találékony Fradi szurkolók rigmusa: "TEMPIKÓ! TEMPIKÓ! SZEGED JOBB, MINT MEXIKÓ!!!"! A SZAK végül is a 20. NB I-es idényében a 12. helyen végzett a 17-es mezőnyben, mert fájdalom, de nemcsak a Fradival kellett játszania...

Gyakran a derék "sporik" ugyancsak  kőkeményen segítették a szegediek nevesebb ellenfeleit... Eklatáns példa erre a következő, az 1948/1949-es I. osztályú idény is... A SZAK 21. élvonalbeli szezonja sajnos, a kártyával ellentétben nem bizonyult nyerőnek... Fellángolások persze, akadtak, s ha a szegediek jobbak is voltak több meccsen az ellenfelüknél, akkor bizony, a játékvezetők "tettek" arról, hogy ne szerezzenek bajnoki pontot... Jó példa erre 1948. november 28-a, amikor a világklasszis Bozsik József és Puskás Ferenc csapata, a Kispest látogatott el a Tisza-parti városba. S a pesti Molnár István bíró több, mint egy perccel a befejezés előtt (...) pontosan akkor fújta le a játékot, amikor a szegediek szögletéből beívelt labda éppen a Kispest hálójába tartott... Még Puskás Öcsiék sem lehettek büszkék arra a 2-1-es sikerükre... A Szeged pedig meg sem állt a 14., kieső helyig...

Így aztán az 1949-50. évi NB I megintcsak a szegediek nélkül indult, s a bajnoki címet első ízben a Bp. Honvéd szerezte meg, ugyanakkor az NB II 4 csoportjának bajnokságait a Diósgyőri VTK, a Tatabánya, a Bp. Bőripari DSE ("ezredik" fővárosi csapatként...) és a Tisza-partiak nagy örömére a SZAK-ból a vörösök nyomására "átalakított" Szegedi Szikra Munkás Torna Egylet (micsoda kommunista névförmedvény...) szerezte meg!


Olyan csapatokat vertek a mieink laposra, mint a Békéscsaba és a Szolnoki MÁV, a '20-as évektől örökös riválisunknak számító csabaiaknak például két meccsükön 11-et rámoltak be a szegedi fiúk, ezáltal ismét az NB I-re készülhettek...


1950 őszén az oroszok utasítására át kellett térnünk a naptári éves bajnoki rendszerre, így akkor csak félidényes bajnokságot rendeztek... A még mindig SzSzMTE néven futó gárda derekasan helytállt az 1950 őszi egyfordulós bajnokságban, ahol a pesti nagyok (Bp. Honvéd, MTK, Újpest, Csepel, Vasas, FTC) mellett csupán a Dorog, a Salgótarján, a Diósgyőr, a Győr és a Szombathely előzte meg őket. Az újoncként kiharcolt 12. helyezés, no meg a másik szegedi klub, a Szegedi Honvéd feljutása pedig azt jelentette, hogy 1941-42 után másodszor - és eddig utoljára a futballhistóriában - Szegedet két csapat fogja képviselni az NB I-ben...


Ez persze, még tovább fokozta a helyi klubok örökös széthúzását, s ennek levét isszuk sajnos, a mai napig is...


Bizony, 1951-ben - pontosan 65 esztendeje!!! - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi csapatot is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből ismételten "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot! Az az év mai szemmel nézve különleges találkozást jelentett, mivel a későbbi SZEOL AK, majd Szeged SC és FC két korábbi jogelődje került szembe egymással, ráadásul rögtön egy NB I-es bajnoki szezonban!


De ez már megint csak egy újabb érdekes, mellesleg fölöttébb tanulságos fejezethez tartozik....

Vitos György

(Folytatjuk!)

Készült: 2016.01.25.