1. SZEGED ELSŐ ÉLVONALBELI IDÉNYE:
AZ 1926–27. ÉVI ORSZÁGOS
PROFIBAJNOKSÁGBAN 7. helyezett
a Szegedi Bástya!
Visszatérve a két utolsó amatőr bajnokságra (1924/25 és 1925/26), a vidék ily módon történő bekapcsolódása sem hozta meg a kívánt kedvező hatást...
Ezért a vidéki labdarúgás örült talán a legjobban – számos hátránya ellenére – a profizmus bevezetésének!
Ez az új, a hivatásos játékosok és kereskedelmi vállalatok formáját felvevő sportalakulati rendszer gyökeres változást hozott a vezetők, labdarúgók és a klubok életében...
A SZAK története is érdekes fejezettel bővült...
Az 52 részes cikksorozatunk múltheti legelső fejezetében részletesen is leírt korábbi kiváló eredmények, a nagyszerűen összeforrott csapat lehetővé tette az országos bajnokság első osztályában való szereplést!
De a professzionista rendszer tekintélyes alaptőkét igényelt, így a SZAK-nál is egy gazdag mecénásra volt szükség...
Mint mindig és mindenben, ezúttal is Bástyai Holtzer Tivadar volt a bőkezű pártfogó...
1926 augusztusában mutatkozott be az első szegedi professzionista csapat, de a SZAK azért - nagyon helyesen - megtartotta amatőr gárdáját is, amely a Déli Kerületi bajnokságban szerepelt tovább. (Detto mint a mai NB 1-esek NB III-as fiókcsapatai...)
Mégis teljesen újjá kellett szervezni, mert a csapat legjobb játékosait komoly pénzösszegért leszerződtette a Bástya FC Szeged első csapata:
Aknai-Acht – Beck, Emődi-Emmerling – Tóth Jenő, Wéber, Simóka – Ábrahám, Varga, Wahl, Busch, Solti I. Mihály (lenti fotón)!! Utóbbi a híres SZAK-legenda, hazánk legelső vidéki nagyválogatott labdarúgója !!
A tartalékok: Bartzer, Horváth, Gombkötő, Kalmár és Szőke. Vagyis csak Emődi, Tóth Jenő, Wéber, Ábrahám, Varga és Busch nem volt SZAK-ista a profi csapat keretében.
De ez már a profizmus történetéhez tartozik…
Bizony, 1926-ban a magyar labdarúgás fordulóponthoz érkezett: a profizmus bevezetéséhez!
Ezt azonban több éves, sokszor elkeseredett vita előzte meg...
Végső soron a változtatásra főként a külföldi példa késztette a labdarúgás akkori vezetőit.
Meisl Hugó, az osztrákok világhírű szövetségi kapitánya már egy évvel előbb kiverekedte, hogy Ausztriában bevezessék a profi rendszert. A vezetése alatt hamarosan kialakult válogatott csapat, a „Wundermannschaft” sikerei mintha csak igazolták volna elképzeléseit.
„Rendszeresen és jól fizetett játékosok biztosíthatják csak a játék színvonalának emelkedését” – hangoztatta Meisl.
A csehszlovákok is hamarosan követték új útján az osztrák labdarúgást...
Közép-Európának ez a két hatalmas futballnemzete aztán magával sodort bennünket!
Annál is inkább, mert Meisl eredeti nagy terve, a Közép-Európa Kupa...
(mai szemmel nézve a "kis BL", a világ akkori vezető futball-hatalmainak, nevezetesen Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország plusz Olaszország legjobb csapatainak nemzetközi kupaküzdelme, melyben később a Szeged FC is részt vett !!)
...csak úgy volt elképzelhető, hogy az érdekelt játékosok függetlenek, nem köti őket „civil” állás, szabadon rendelkeznek idejükkel.
Így aztán az MLSZ akkori vezetői döntő változtatásra szánták el magukat: kiírták az I. és II. osztályú profi liga bajnokságot, míg az amatőr együttesek számára 7 alszövetségi küzdelemsorozatot szerveztek (Kelet, Nyugat, Észak, Dél, Délnyugat, Közép és Budapest).
Fischer Mór, az MLSZ akkori elnökségének és a nemzetközi labdarúgásnak egyik kiemelkedő alakja a bevezetéséről így nyilatkozott:
„Nagyon lényegesnek tartom, hogy végre bekapcsolódhat a vidék, amely eddig csak részben töltötte be azt a helyet labdarúgó-bajnokságunkban, ami erejénél fogva megilletné.”
Kétségtelen, hogy a profizmus bevezetése számos hátránya mellett a vidéki futballnak is nagyot kedvezett!
Az új rendszerű bajnokság ugyanis lehetővé tette a legerősebb vidéki csapatok bekapcsolódását a labdarúgás országos vérkeringésébe.
Ezzel megszűnt a fővárosiak 1901-től 1926-ig tartó egyeduralma!
Az első összevont és egységesített magyar labdarúgó bajnokságba nyolc budapesti együttes (Ferencváros, Újpest, MTK, III. Kerület, Bp. Vasas, Nemzeti SC, Kispest, Budai „33”) mellé két vidéki gárdát, a Szegedi AK-t és a Szombathelyi AK csapatát is besorolták!!
A két vidéki gárdát nemcsak mint kiváló képességűeket, hanem mint anyagilag legjobban támogatott együtteseket vették számításba a legmagasabb szinten.
Hiába voltak még olyan patinás múltú vidéki csapatok, mint a Győri ETO, a Tatabánya vagy a Salgótarjáni BTC, távol kellett maradniuk, mivel nem állt rendelkezésükre kellő anyagi fedezet...
A SZAK sem játszhatott volna, ha nem áll mögötte egy dúsgazdag üzletember, Bástyai Holtzer Tivadar...
Ezért aztán ő lett a klub elnöke, úgyszólván mindenese, a profi SZAK létrehozója!
Ezt a maximális erkölcsi és anyagi támogatást a névadó-közgyűlés is figyelembe vette, hiszen az elnök előnevét vette fel a SZAK profialakulata!
Tehát a ma már legendaként emlegetett Bástya elnevezést 1926. július 26-án kapta az együttes...
Ezzel szemben a szombathelyi riválist a város római kori nevéről (Sabaria) nevezték el...
A Bástya tehát a SZAK-ból alakult meg, de a teljes igazsághoz tartozik, hogy a népszerű piros-feketék amatőr gárdájukat is megtartva tovább szerepeltek a délkerületi amatőr pontvadászatokon. Igaz, nagy érvágással, mivel az újonnan létrehozott Bástya a SZAK legjobb játékosait (Beck, Horváth, Simóka, Varga Gy., Solti I., Wahl) „csemegézte ki”, sőt, jelentős pénzösszegekért további kiváló labdarúgókkal erősített.
S ezen időszak igazi „sztorija” itt kezdődik…
Ugyanis sem előtte, sem utána nem fordult elő a mai Szeged 127 éves futballtörténetében, hogy rövid időn belül ilyen sok minőségi játékost igazoljanak!
Íme a tekintélyes lista...
A Tisza-parti klub vezetői először Tóth Jenőt, a Kispesti AC-ból, a Bp. Törekvést is megjárt Wéber Lajost az olasz FC Bolognából, Palkót Nagykanizsáról, Búst az MTK-ból, Ábrahámot a szabadkai Bácskából vásárolták meg!
Nem sokkal később pedig Weigelhoffer a prágai Deutscher Fussball Clubból, Höss a bécsi Viennából, Frölich az FTC-ből, Schwartz illetve Possák egyaránt Temesvárról került Szegedre!
Ez nem kevesebb, mint tíz jó képességű labdarúgó! Persze ehhez egy futballért élni-halni tudó, gazdag mecénás kellett (ami az elmúlt évtizedekben igencsak hiánycikk volt a Tisza-partján)…
2010-11 óta pedig a "közpénzes állami milliárdokban lubickoló, ám szakmailag teljességgel impotens kapicsos-püspökös szegedi focivezetés szintén fényévekre van" immár 16. éve az NB 1-től, Ámen...
De térjünk vissza ismét az IGAZI és ÉLVONALBELI SZEGEDI FUTBALLHOZ...
Sok ezren figyelték az első profi-bajnokság nyitányát!
A Szegedi Bástya kitűnően mutatkozott be otthonában, az újszegedi SZAK-pályán.
Zsúfolt lelátók előtt, Aknai – Beck, Emődi – Tóth Jenő, Wéber, Simóka – Ábrahám, Wahl, Palkó, Busch, Solti I. összeállításban győzte le 4:2-re a Nemzeti SC csapatát.
EGY LEGENDÁS és ÉPPEN 100 ÉVES
BÁSTYA FC-CSAPATFOTÓNK az ÁLDOTT EMLÉKŰ DOBSA SÁNDOR NAGYAPÁM HAGYATÉKÁBÓL...
De az a centenáriumi 1926-os év további szenzációs szegedi futball-sikereket is hozott!
A kiváló játékerőt képviselő és addigra már sokszoros magyar bajnok MTK-t (akkor Hungária FC néven játszott) 1:0-ra (!), a szombathelyi rivális Sabariát 4:0-ra (!!), a Vasast 3:0-ra (!!!) verték a piros-feketék.
Sőt, a későbbi bajnok, Ferencváros életét is alaposan megkeserítették!
Az őszi szezon 6. fordulójában Szegeden fogadták a zöld-fehéreket.
Az 1926. október 17-én lejátszott mérkőzés örökre emlékezetes marad, a szegediek ugyanis 1926. augusztus 29-én 3:1 arányban kétvállra fektették a Fradit!
Így a két együttes legelső bajnoki mérkőzése nagyszerű szegedi sikert hozott!
Az már csak ráadás volt, hogy tavasszal a bajnokság utolsó, 18. fordulójában az Üllői útról is „pontosan” távoztak Soltiék (0:0)!
A Nemzeti Sport kommentárja így hangzott:
" Revansért ment az idényzáró meccs, hiszen a Bástya volt az egyetlen, amelyik a bajnokcsapat ellen győzni tudott. A nagyszerűen működő szegedi védelem azonban meg tudta védeni kapuját a góltól, így a Bástya értékes pontot vitt el a bajnok Ferencváros otthonából! "
A szegediek ennek ellenére még néhány évig nem a dobogón végeztek, de az újoncként kiharcolt 7. helyezés már akkoriban is jó és stabil eredménynek számított.
Érdekességként említhető, hogy a bajnok Ferencváros hat vesztett pontjából hármat a Szegedi Bástya FC rabolt el!
A gólkirály címet Horváth, a III. Kerület csatára szerezte meg 14 góllal, a Ferencváros játékosa, Dán Vilmos előtt, aki 13 gólt lőtt.
Az első év tapasztalatai alapján a Professzionista Labdarúgók Szövetsége elhatározta, hogy az első liga létszámát 10-ről 12-re emeli fel. Így nem esett ki senki, és a Miskolci Attila bajnokcsapatán kívül bejutott még az első osztályba a Debreceni Bocskai is, amely a következő években sikert-sikerre halmozott a legjobbak között.
Az 1926/27-es évadban újabb szegedi játékosok mutatkoztak be a különböző válogatottakban!
Az „A” válogatottban Wéber két alkalommal (Ausztria ellen 3:2, Svédország ellen 3:1), míg Tóth Jenő egyszer (Spanyolország ellen 2:4) kapott helyet. De Wéber még kétszer, Tóth Jenő pedig egy ízben a „B” válogatottban is szóhoz jutott.
Vitos György (Folytatjuk...a jövő héten a szegediek második élvonalbeli szereplése, az 1927-28-as idény következik ! S 52 hét múlva, mire a végéhez érünk, remélhetőleg már a "kapicsos-püspökös focivezetéstől" is megszabadulunk...)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu, magyarfutball.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.06.30.
