S bizony, ugyancsak sporttörténeti tény, hogy a "legnagyobb csibész" volt az, aki a Kozma-testvérek közül a legtöbbet játszhatott a Szeged NB I-es csapataiban!

Kozma III. Zoltán (természetesen ő is ott volt a City Cafés könyv-dedikációnkon, melyet a fenti fotónk is egyértelműen bizonyít!) neve még manapság is fogalom az egykori SZEOL AK-s legendáink közül… Tény, hogy örökké hálásak lehetnek azok a tapasztaltabb Tisza-parti drukkerek, akik még látták őt ill. kiválóbbnál kiválóbb társait a szegedi NB I-es csapatokban játszani!

Róluk, így Kozma Zoliról is rengeteg interjú készült, ezúttal egy szülinapi beszélgetésből (is) idézünk:

Kozma, a legendás tápéi hármas…

(Részletek Mádi József 2015. február 27-i írásából)

Hatvanéves volt hétfőn a SZEAC, a SZEOL AK és a SZEOL-Délép SE egykori középhátvédje, Kozma Zoltán, aki az NB I-ről, az osztályok közötti liftezésről, Szegedről és Tápéról, az eligazolásáról és a tanítványokról is beszélt születésnapos írásunkban….

Kozma Zoltán 1955. február 23-án született Szegeden. A szegedi klubokban több mint 200 mérkőzést játszott az NB I-ben 1974 és 1986 között. Négy gyermeke van: Renáta 34, Zoltán 20, Roland 13, Tamás 8 éves, utóbbi kettő a SZEOL SC igazolt labdarúgója. Volt edző az NB III-ban játszott   Kiskundorozsmán és Tápén, illetve többek között Domaszéken is, valamint ifjúsági csapatoknál.

Ha a három fiútestvér közül a két nagyobb futballozik, akkor vajon milyen sportágat választ a legkisebb?! Nem húzunk meglepőt a megoldással: a labdarúgást!  Kozma Zoltán sorsa hamar eldőlt, hiszen a bátyjai, Mihály és György mellett az édesapa, idősebb Kozma Mihály volt az, aki a futball szeretetét a gyerekekbe nevelte...

– A két bátyámnak szedtem a labdát, sőt néha még aranytartalék is voltam. Két házra laktunk és most is lakom a tápéi pályától, mondhatom, hogy itt nőttem fel…

- Akkor még nem volt kerítés a pálya körül, de az öltözőépület nagyjából ebben a formában már állt – mutatott körbe a Budai Nagy Antal utcai létesítményben Kozma Zoltán, aki immár elmúlt 60 éves…

Ahogy az annak idején megszokott volt, az iskolacsapatban szerepelt a három Kozma, így Kozma III is – a római szám azt jelentette, hogy nem Zoltánból volt három, hanem Zoltán volt a harmadik Kozma…

- Emlékezetes volt az 1966-os Pajtás-kupa, amelyen az országból ezernél is több gyerekcsapat indult. A tápéi iskola színeiben bejutottunk a csillebérci országos döntőbe, ahol végül a hatodik helyet szereztük meg. Ezzel indult a futballpályafutásom. Később voltam ifjúsági válogatott, és a magyar ligaválogatottal eljuthattam Olaszországba, Bariba. Ez akkoriban nagy szó volt... – vélte Kozma Zoltán.

A legendás 3-asnak – ezt a számot viselte – pályafutása kizárólag szegedi állomásokból állt…

– 1968-ban lettem igazolt játékos a SZEAC-ban, és később is szegedi csapatban futballoztam. Megéltem a hetvenes, nyolcvanas évek ingázásait az NB I és az NB II között, és ha jól számoltam, háromszor jutottam fel és háromszor estem ki a szegedi csapatokkal… Az első meccsem?! Örökké emlékezetes... 19 évesen, 1974-ben a soroksári Egyetértés ellen léphettem pályára először az NB I-ben, mint jobbhátvéd. Kikaptunk, én pedig egy gyönyörű öngólt lőttem: haza akartam adni, de a kapusunk megdermedt... Nem ezért, de végül bekerültem az országos napilapban a forduló válogatottjába, igaz, a bajnokság végén kiestünk… – emlékezett Kozma Zoltán.

A folytatás közel 200 NB I-es meccset jelentett az előtte álló első osztályú idényekben – kizárólag szegedi színekben!

– Két emlékezetes momentumot emelnék ki: az egyik az 1986-os Magyar Kupa-elődöntő, amelyet a Felső Tisza-parti stadion egykori salakosán (!!) ötezer néző előtt játszottunk, és 3–0-ra kikaptunk a későbbi kupagyőztes Vasastól… A másik, az 1983–84-es NB I-es menetelésünk, amelyben szegény Kaszás Gabival (aki később 1990 februárjában hunyt el tragikus autóbalesetben…) élvonalbeli újoncként a 9. helyen zártunk! Kun Lajos volt a házi gólkirály 11 góllal, mögötte pedig én jöttem középhátvédként 9 találattal. Mondjuk ebből hetet 11-esből szereztem, de azokat is be kell lőni… – emlékezett vissza Kozma.

Kozma Zoltán a tápéi öltözőnél és az MK-elődöntős szegedi csapat fotójával ill. a saját mezével. (Fotók: Karnok Csaba/Délmagyarország)

Nem volt sűrűn sérült vagy eltiltott, a játékát középhátvéd létére nem a keménység, hanem az elegancia jellemezte…

– A kiváló szegedi sportújságíró, Bagaméry Laci (nemrég hunyt el ő is, A szerk.) mondta rólam: a játékom Franz Beckenbauert idézi. Nem vitatkoztam vele… Védő létemre valóban sokat és jól kapcsolódtam be a támadásokba, mentem előre, ahogy a német sztár, a Kaisernek, a Császárnak nevezett játékos is, és ez újdonság volt akkoriban, de tetszett – jegyezte meg.

A szegedi éveket még két izsáki levezető követte, majd több Csongrád megyei csapat kispadján is kikötött a legkisebb Kozma...

– Hála istennek azt csinálhattam, amit szerettem! S így 18 évig futballozhattam. Két szívfájdalmam volt: az egyik, hogy nem játszhattam a fivéreimmel egyszerre egy csapatban... A másik pedig… hogy nem igazolhattam el sehova. Pedig keresett a Bp. Honvéd, a Fradi, a Győr, a Tatabánya, Zalaegerszegen már a lakást is kinéztük, ám sehogy sem jött össze, hogy máshol is kipróbáljam magam… Mindezt azonban kárpótolja, hogy ha Tápén elindulok, sokan rám köszönnek, sőt egykori játékosaim jönnek át az utca másik feléről, és üdvözölnek, ha meglátnak. Tisztelnek… – tette hozzá végül a születésnapos Kozma Zoltán.”- zárult az akkori interjú.

S bizony, e sorok írója is megerősítheti a fentieket!

A Felső Tisza-parti stadion búcsúztatóján – 2019 nyarán – nagyon sok fanatikus szurkolóval találkoztam és amikor a régebbi kedvencekről kérdeztem őket: szinte kivétel nélkül valamennyiük megemlítette Kozma Zoltán nevét is, a legendás Kozma III-at!!

Aki természetesen akkor is, a mély érzelmektől sem mentes „stadion-búcsún” is ott volt velünk késő estig... Így aki csak tehette, barátságosan hátba veregette és megölelte az egykori legendás Tisza-parti középhátvédet!

Forrás: Fotók: délmagyar.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.16.

Bizony, ma már nyíltan kimondhatjuk:

1920. június 4-én (akkor is egy pénteki napon, mintahogy tegnap is, pénteken írtam a "SZEGED 1899-história" 17. fejezetét) a Párizs környéki békeszerződésben a legszégyenteljesebb döntést hozták meg a világ nagyhatalmai Magyarországgal szemben!! Területünk 2/3-át vették el néhány tollvonással, sok millió magyar családot idegen országokba kényszerítve és megalázva...

Érdekes paradoxon: amikor a II. világháborús években ezen magyar területek jelentős részeit visszacsatolták az anyaországhoz és pl. a Kolozsvári AC, az Újvidéki AC vagy éppen az 1944. évi magyar bajnok Nagyvárad játszhatott az NB I-ben a Tisza-parti város első számú labdarúgó-csapataival, akkor élte - az 1920-as, majd az 1930-as éveket követően - sokadik aranykorát az immár 123. évében lévő szegedi futball...

De Trianonra - a sokkal szebb országimázs ill. jövő érdekében - mindig emlékeznünk kell, e sorok írójának is az alábbi néhány - személyes érintettségű - strófával:

"Csíkszentkirály..."Vitos-falva",

Onnét jött át Vitos Gerő...

Kerek egy évszázada !!

Orvos Nagyapám Szegeden lelt új hazára,

Itt nevelvén föl utódait, de...

Végig vágyakozva a "régi otthonba"...

Azóta már mindkét fiával jobb létre szenderült,

Ám unokája, a szegedi krónikás, György arca...

- szintén két fiával együtt - még mindig derült!

S mi hárman továbbra is hiszünk egy szebb,

igazságosabb világban...

Ahol Székelyföld végre autonómiát kaphat és...

egyszer talán ismét a MI hazánkká válhat!!

Így mosódik össze Csíkszentkirály Szegeddel...

S a magyar nép az ősi székelyekkel!!

A jó Isten segítségével, mindörökké. Ámen. "

Krónikási Tisztelettel:

Vitos György,

a www.szeged1899.hu főszerkesztője,

( https://hu.wikipedia.org/wiki/Vitos_Gy%C3%B6rgy ), valamint

Vitos Gergő (piros mezben a brazil-magyar válogatott, Leandro elleni párharcban, a 2018-as Szeged-Ferencváros MK-meccsen) és ifjabb Vitos György (sárga mezben a Csongrád megyei korosztályos válogatottban):

S ezek után nézzük az 1941-42. évi NB I klasszikusnak mondható 16-os mezőnyét, amelyre az 1940-41-es első osztályú évad érmesei (a bajnok Ferencváros, a második Újpest és a bronzérmes Szeged ) mellett számos visszacsatolt magyar terület jeles képviselői is meghívót kaptak!

Így történhetett meg, hogy 1941. augusztus 24-én, az NB I-es idénynyitón a Kolozsvári AC (két idénnyel később már ők is bronzérmesek voltak a Nagyvárad és a Fradi mögött 1943-44-ben, A szerk.) látogatott el az újszegedi SZAK-pályára!

S lássunk csodát: a már nyíltan is az NB I-es bajnoki címért harcoló Szeged AK Tóth György - Gyuris, Raffai - Mester, Baróti, Bertók - Bognár, Harangozó, Kalmár, Toldi, Nagy Antal összeállításban valósággal "letaglózta" az egyébként jó erőkből álló kolozsváriakat!

Erre írta 50 évvel később, 1991 elején László Ferenc, kolozsvári tudósító barátom:

"Szeged - Kolozsvári AC 8:1... De micsoda nevek a Szegedben!! A Fradiból igazolt vb-ezüstérmes Toldi Géza mellett Kalmár György és Nagy Antal: ők ketten együtt hat gólt rámolnak be a kiváló kolozsvári kapusnak, Seprényinek!! S ehhez jön még Bognár Kálmán ill. Harangozó Sándor egy-egy találatával, így szinte meggyalázzák újonc kolozsvári testvéreiket..."

Való igaz, az a legendás Szeged-Kolozsvár NB I-es derbi (Dobsa Sándor Nagyapám is tényleges szemtanúként rengeteget mesélt azokról a felejthetetlen győzelmekről...) szinte "repülőrajtja" volt a Szeged 1941-42-es bajnoki sikereinek!

Az első öt fordulóban ők vezették az NB I-es tabellát is, s az akkori csapat kiváló hangulatát tökéletesen jellemzi az a nyitómeccshez fűződő igaz, de mulatságos történet, melyet nem sokkal halála előtt a szegediek sokszoros válogatott kapusa, Tóth György mondott el e sorok írójának (természetesen ő is benne van külön fejezettel az idén kiadásra kerülő legújabb könyvemben: http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729):

- Nagyszerű baráti szellem uralkodott az együttesben, hiszen gyakran összejártunk egymással a pályán kívül is - nyilatkozta e sorok írójának a kiváló sportember az egyik interjúnk során - Lakat Karcsi barátomnak például örökre hálás vagyok azért, hogy segített magánúton elvégezni a középiskolát! Korán reggel és az edzéseket követően késő este hosszú hónapokon át együtt tanultam vele, a csapattársammal! S a végén aztán ő volt a legbüszkébb a tanítványára, amikor megmutattam neki az indexem... Persze, a tanáraim is sokat segítettek, erre a legjobb példa Szabó Miklós tanár úr, aki egyben az osztályfőnököm is volt...

1941 augusztusában, az NB I idénynyitóján a jó képességű Kolozsvári AC együttesét fogadtuk az újszegedi SZAK-pályán! Vasárnap volt a meccs, hétfőn pedig szóbeliznem kellett néhány tantárgyból... Ezért adtam egy meccsjegyet Szabó tanár úrnak, hogy jöjjön ki és nézzen meg! Mint később megtudtam, élt is a lehetőséggel... S az a bajnoki nyitány?!

Mintha tegnap történt volna... Sziporkázó játékkal 8:1-re agyonvertük a kolozsváriakat és a hajrában már csak a közönségnek játszottunk! Ekkor következett az az attrakció, melynek köszönhetően hétfőn simán levizsgáztam... A kornerzászló mellől a Kolozsvár szélsője magas labdát ívelt a tizenhatoson belülre, az ott tanyázó Raffai-Riesz Lajos védőtársam pedig annak rendje és módja szerint ki akarta fejelni a pöttyöst. Mint kapus, hirtelen megelőztem és a fejelni akaró apró termetű Lajcsit nagy lendülettel átugorva, a levegőben úszva kaptam el fölötte a labdát...

Szinte egyszerre ordított föl mindenki, a több ezer lelkes drukker és percekig zengett-zúgott az öreg SZAK-pálya Tóth Gyurka nevének dicséretétől!!

Baróti Lajos és Tóth György kapus (mindketten szegediként a Németország ellen 5:1-re győztes magyar válogatott címeres mezében) !

Ilyenkor, a közös interjúink során mindig nagy levegőt vett, majd így folytatta:

-Az a Szeged egyébként nemcsak kitűnő erőnlétnek örvendett, hanem a szó nemes értelmében játszotta a futballt! Néha túlságosan is könnyedén, ennek tudható be, hogy az idényben 7, azaz hét darab 11-est puskáztak el a csatáraink... Amint az később kiderült, ebből hat büntető egy-egy plusz pontot ért volna és ez a mínusz hat pont hiúsította meg a bajnoki aranyérmes reményeinket is...

Íme egy drámai kihagyott büntető története, amit sohasem felejtek a hét közül... Nagyváradon játszottunk az 1944-es magyar bajnok NAC ellen, szakadó esőben, nagyon sáros pályán. Félidőben Kalmár „Gyusza” és a vb-ezüstérmes Toldi Géza góljaival már 2:0-ra vezettünk! Szünet után két „hazaipályás” tizenegyest is ítéltek ellenünk, mindkettőt Tóth III. Matyi, a magyar válogatott nagyváradi balszélsője értékesítette, így egyenlített a NAC... A 89. percben aztán jött egy újabb tizenegyes, ám ezúttal – teljes joggal - a Szeged javára! Harangozó Sanyi, a népszerű „Huru” barátom helyezte a labdát a 11-es pontra, de közben nem vette észre, hogy a Nagyvárad rutinos középhátvédje, Mészáros teljes erővel belenyomta a labdát a sárba. A technikás Huru helyezni akarta a „bőrt”, ám a sárba nyomott labda éppen, hogy elgurult a kapuig és a váradiak könnyű zsákmánya lett… Huru barátom sírva fakadt mérgében, de ez már nem segített rajtunk, újabb értékes pont elveszett…

Majd ilyenkor Tóth György mindig hozzátette:

-Az is tény viszont, hogy a sorsdöntő büntetők kihagyása mellett akkoriban arattuk országra szóló legnagyobb sikereinket: az 1941. évi Magyar Kupa-győztes Szolnoki MÁV ellen 4:2, a Ferencváros ellen 3:2 (ráadásul az Üllői úton!), a Bp. Gamma ellen 4:2, de az Újvidéket 9:2-re (manapság Vojvodina a neve…), a Kolozsvárt 8:1-re (fentebb már említve), a Bp. Lampart együttesét 8:0-ra, a szintén pesti MÁVAG-ot 6:2-re, míg a helyi riválist, az ugyancsak óriási bravúrral NB I-be jutott Szegedi Vasutast 8:1-re és 4:1-re megvertük, hogy csak néhányat említsek!

(Rögvest aláhúzandó:  a fenti csodálatra méltó szegedi diadalok az NB I-ben - figyelem, évtizedek óta csupán szánalmas "megélhetési focivezetők": Adem Kapicsék, Halkó Pál Gézáék!! - és nem az NB III-ban, de még csak nem is az NB II-ben születtek..., A szerk.)

Majd Tóth György így folytatta:

- Van viszont egy olyan derbi, amire az összes közül a legszívesebben emlékszem vissza…

1942 május elején jött a bajnoki címet védő, akkoriban már világhírű Ferencváros Szegedre Csikóssal, Rudassal, Szoykával, Sárosi Bélával, Fintával, Gyetvaival és a világbajnoki ezüstérmes Polgár „Drumival” ill. Sárosi Gyurkával fémjelezve! Ragyogó időben, a régi SZAK-pálya dugig megtelve a fanatikus drukkerekkel! S mi bizony, csodálatos játékkal, 5:0 arányban(!!) lehengereltük a válogatott sztároktól hemzsegő Fradit... - s ennél a pontnál valósággal ömlött a szó mindig a belelkesedett Tóth Györgyből, a szegediek - Sándorfalván született - később már Európa-klasszis kapuvédőjéből...

Az 5:0-ás Fradi-verésről pedig majd legközelebb, mert az bizony, egy külön, de rendkívül markáns fejezetet jelent a SZEGED1899 BLOg-históriámban" is...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Szeretnél még többet megtudni Szeged 1899-től eredeztetett futball-múltjáról?!

A Szeged1899 rajongói oldalt és a “120 éves szegedi futballhistória“című könyvet  – a korábbi kiadványainkkal együtt!! – itt éred el:

http://www.szeged1899.hu/webshop.php

A stílszerűen 120 részesre tervezett SZEGED1899 BLOG-história legelső hat fejezete pedig az alábbiakra kattintva olvasható

(külön köszönet érte Kisházi Sándor Főszerkesztőnek!! Aki - felsőbb utasításra - már nem közölhette le a további részeket... Khmmm... De a www.szeged1899.hu rajongói portálunk viszont ezután is ezt fogja tenni!!!):

https://szeged365.hu/2020/07/26/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-1-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/08/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-2-resz/

https://szeged365.hu/2020/08/22/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-3-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/06/120-futballevunk-120-reszben-archiv-fotoinkon-4-resz/

https://szeged365.hu/2020/09/19/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-5-resz/

https://szeged365.hu/2020/10/03/120-szegedi-futballevunk-120-reszben-archiv-fotokon-6-resz/

Az eddigi, összesen 17 BLOG-fejezetünket írták ill. segítették:

Vitos György, valamint két fociimádó fia,     Vitos Gergő  és ifjabb Vitos György  (mindketten fentebb a "Trianon 101" visszaemlékezésünkben)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.12.

S akkor következzenek a Kozma II. Györggyel, majd nemsokára a Kozma III. Zoltánnal készített interjúk!

Íme a www.szeged1899.hu rajongói portálunk 2019. október 12-i írása:

"Kozma György:

Újra NB I-es csapatot Szegednek!"

Híres szegedi labdarúgóinkat bemutató cikksorozatomban ezúttal az egykori legendás SZEOL AK egyik válogatott jobbszélsőjét, Kozma II. Györgyöt (fenti fotónkon a szerző mellett középen, míg jobbról az öccse, Kozma III. Zoltán) mutatjuk be rajongói portálunk Olvasóinak, aki a régebbi kiváló eredmények felidézése mellett őszintén elmondja a mai ínséges fociidőkkel kapcsolatos karakán véleményét is...

Ez az interjú már 2019 nyarán elkezdődött, amikor a középső „Kozma-tesó”, Kozma II. György (az idősebb és sokszoros magyar válogatott ill. gólkirály Kozma I. Mihály miatt lett ez a "focis neve..." - A szerk.) fantasztikus nosztalgiázásba kezdett a sorrendben 30. sportkötetem, a "120 éves Szegedi Futballhistória (1899-2019)" City Cafés dedikációs programjainak egyikén (ahol a fenti kiváló fotó is készült, balról az egyik fiatal megyei „spori”, Crivellari Dániel látható a szerző és a „két Kozma” mellett)...   http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1435

Természetesen magával hozta szeretett öccsét, Kozma III. Zoltánt is, az író-olvasó találkozóra és mindketten egymást múlták felül a jobbnál jobb sztorik felidézésében - elkápráztatva ezzel a fiatalabb szegedi szurkolókat Crivellári Dánieltől Koncsek Tamáson keresztül Nagy Bencéig... Íme néhány adalék az ott elhangzottakból :

- Hogyan és kinél kezdődött a pályafutásod?

- A pályafutásom fontos szakaszának tartom azt - kezdte vidáman Kozma II. György -, hogy a Tápéi Általános Iskola részt vett az iskolák közötti bajnokságon, amelyet sikerült megnyernünk, majd ezt követően a Tápéi sportkör serdülő csapatában igazolt játékos lettem. A későbbiek során a legendás hírű SZEOL AK-ban futballozhattam! (Ami ugye, abszolút más klubot ill. szellemiséget jelent a későbbi "halkós-féle Tisza Volánból átnevezett Szeol-hoz képest", A szerk.) Az immár 120 éves szegedi futball megszerettetését szintén nagymértékben befolyásolta az a tényező, hogy a SZEOL teltházas (15-20 ezer nézős !!) NB I-es mérkőzésein labdaszedő lehettem...- tette hozzá határozottan, majd így folytatta - Akkoriban még a mérkőzéseket  bizony, mai léptékkel mérve "három-négy Szent Gellért Fórumnyi" nézőtábor látogatta és célként tűztem ki magam elé, hogy én is ilyen rekord-közönség előtt focizhassak, mint a dicső elődök, Hajós, Nemes, Portörő, Mészáros, Polyvás, Baráth, Zallár, Nyári, Kürtösi, Reményik és a többi nagyágyú... - ekkor már egy kicsit bepárásodott a szemüvege, nem véletlenül, majd így folytatta:

- Véleményem szerint a pályafutásomat még az is befolyásolta, hogy mivel hárman vagyunk testvérek (és mindhárman fociztunk !!) bizonyos mértékig rivalizálás is volt közöttünk, hogy ki az ügyesebb, tehetségesebb... Sőt, erre még Édesapánk fanatikus futball szeretete is alaposan rásegített!

- Melyek voltak a legemlékezetesebb mérkőzéseid az NB I-ben, a legendás hírű SZEOL AK-ban?

- Az NB I-es mérkőzéseimet megelőzően sikerként könyvelem el, hogy magyar ifjúsági válogatott és még "B"-válogatott is lehettem! Itt szeretném megjegyezni, hogy Szegedről, szegedi klubból utoljára "A" vagy "B"-válogatott én voltam 1977-ben... – ezután így folytatta vidáman - Az NB I pedig egy újabb csodálatos történet! Élvonalbeli pályafutásomból csak néhányat szeretnék kiemelni... - Majd szinte kapásból sorolja a szebbnél eredményeket… - Szívesem emlékszem vissza a Szombathelyen, a Haladás-pályán 1976-ban, közel tízezer néző előtt rúgott két gólomra, melyet követően Baróti Lajos, a Szeged egykori kiváló válogatott labdarúgója, majd még mindig magyar rekorder szövetségi kapitánya meghívott a legjobbak mellett fenntartott "B"-válogatotthoz!

S ezután olyan NB I-es sztorik következtek futószalagon Kozma György előadásában, melyeket ott, a City Caféban, a "halkós-kapicsos lúzereken felnőtt mai fiatalabb generációk" szinte tátott szájjal hallgattak...

- Az akkori bajnok MTK-t 1977-ben Szegeden közel tízezer néző előtt a gólommal sikerült legyőzni, valamint az ugyancsak sokszoros bajnok, akkortájt BEK-elődöntős (a mai BL elődje!) Újpestet fél tucat góllal, 6-2-re megvertük Szegeden!! Azt a -nyugodtan mondhatom - akkoriban világklasszis csapatot, amely telis-tele volt tűzdelve válogatott játékosokkal, mint pl. Fazekas, Törőcsik, Dunai III., Fekete, Nagy Laci és Zámbó... A pesti klassziscsapatok közül nemcsak az Újpest, hanem az MTK, a Vasas is elvérzett Szegeden, a Fradival pedig nekünk 1-1-es eredményt sikerült elérni - 18.000 (!!) néző előtt!

De mielőtt ugrattam volna, azonnal replikázott nevetve:

- Persze, a könyveidből jól tudom: a régebbiek, Barótiék, Lakaték, Kalmár Gyuszáék 5:0-ra is megverték a bajnokrekorder Ferencvárost...

Nézzük hát a kényesebb témákat!

- "Testvérharc" volt-e köztetek az élvonalban?!

- Bizony, volt... - sóhajtott nagyot Kozma György, majd jelentőségteljesen az öccsére, Zolira nézett - Büszkén emlékszem vissza arra az NB I-es bajnoki meccsre, amikor a Budapesti Honvéd labdarúgói a Bátyámmal, az ottani háromszoros gólkirály (!!!) Misivel (lenti fotónkon) utaztak Szegedre és az Öcsémmel ketten a SZEOL AK-ban játszottunk... Kis szünetet tartott és mikor körül néztem, szinte vágni lehetett a csöndet a fiatalabb hallgatóság körében...

- Ez egy ritka és örökké feledhetetlen pillanat volt számomra, hogy a testvéreimmel együtt egy mérkőzésen játszhattunk Szegeden közel 15 ezer néző előtt!!
Itt szeretném megjegyezni azt, hogy erre a mérkőzésre Édesapám és Édesanyám is kilátogatott és amikor rengetegen megkérdezték Édesapámat, hogy most akkor kinek is szurkolnak?! Szegednek?! Honvédnak?! Erre Ő azt felelte nemes egyszerűséggel: "mindegy, hogy melyik csapat nyer, mert az CSALÁDON belül marad..."

Amikor 2019 októberében újra összefutottunk, Kozma György a róla készülő interjúhoz pótlólag még hozzátette az alábbiakat:

- Az elmúlt vasárnap az "örök dél-alföldi rivális" Békéscsaba látogatott Szegedre NB II-es bajnoki rangadóra és ebből az apropóból szívesen emlékszem vissza, hogy a nagyszerű nevekből álló NB I-es Békéscsabának érintés nélkül, szögletből is sikerült gólt rúgni...

Akiket egyébként 4-0-ra is megvertünk akkoriban, ezzel szemben Adem Kapicséknak..., nem kevesebb, mint tíz nyeretlen bajnoki (plusz két vesztes Ligakupa-) meccsüket követően végre most Szegeden 5 ezer drukker örülhetett a - 28 év utáni "Csaba-verésnek"!

- Visszavonulásod után is benne maradtál-e a futballban, esetleg más megélhetés után néztél?

- A SZEOL AK-nál befejezett pályafutásomat követően a Szegedi Dózsában és a Tápéi Egyesületben sportoltam. Tápén a serdülő csapatnál öt évet edzősködtem, majd később tíz évig a Tápéi ESK elnökeként működtettem az egyesületet. Pályafutásomat követően tudatosan készültem a gazdasági életben történő helytállásra, így 1990-től a Ferrocolor Kereskedelmi Kft. tulajdonosa, ill. ügyvezetője lettem, amit a mai napig is ellátok.

- Hogyan látod az idén 120 éves születésnapját ünneplő Szegedi futballt, mi lehet az oka, hogy 20 (!!) év óta az NB I-es szereplés csak álom?...

- A Szegedi labdarúgás helyzetéért és a Felső Tisza-parti Stadion más irányú tervei (így ledózerolása...) miatt a szívem szakad meg... Meggyőződésem, hogy a minőségi labdarúgást Szegeden és környékén még mindig tízezrek szeretik, csak... ehhez a játékosok fejlődését biztosító struktúrát kellene kialakítani, amely biztosítaná a minőségi futballt országunk harmadik legnagyobb városának!

Rendkívüli módon hiányolom, hogy a régi játékosokat, emocionális kötődésű szakembereket nem foglalkoztatják megfelelő számban és minőségben, pedig a tapasztalataikra óriási szükség lenne a szegedi labdarúgásban! Fontosnak tartanám a rendszeres általános iskolai bajnokság beindítását is - akár több osztályban! Sajnos, a labdarúgásban, ezen belül a szegedi fociban még mindig sok hozzá nem értő, úgynevezett "megélhetési embereket" foglalkoztatnak...

- Konkrétan megkérdeznélek erről is: az elmúlt két évtizedben a Halkó Pál Géza vezette Tisza Volánból "átnevezett" SZEOL SC-nek ill. a Püspök úr által tíz éve kinevezett szlovén sportigazgatónak, Adem Kapicsnak miért nem sikerült a hőn áhított élvonalba jutás?! Mi hiányzott belőlük, felelős focivezetőkből, ami ezt rendre meghiúsította?!

- A személyeskedésbe ezúttal nem szeretnék belemenni, ellentétben a független rajongói portálodon - egyes-egyedül itt megjeleníthető - rendszeresen olvasott egykori kiváló legendáink, edzőink "húsbavágóan" őszinte véleményeivel: (pl. Legendák és…pancserek c. 2019. március 15-i írásod…

http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1398 )

Ennél az érzékeny pontnál nagy levegőt vett, majd így folytatta: - Mivel ez a "mű-SZEOL" felnőttszinten pár hónapja becsődölt, nemrég - újabb szégyent hozva Szegedre - visszaléptek az NB III-tól is, ezért a "Halkó-féle dolog" már okafogyottá vált...

Ezúttal viszont Kozma Györgytől a "másik - a szlovén-bosnyák-muzulmán – illetékes is kegyelmet kapott"...

- Tekintettel arra, hogy a Szeged-Csanád Grosics Akadémiának 2019 szeptembertől lett egy csodaszép stadionja, ezért most már célszerű volna az, hogy az NB II-be öt éven belül másodszor is visszakerült labdarúgó-csapat minél jobb eredményeket érjen el. Meggyőződésem, hogy a jó futballt Szegeden még mindig szeretik, sőt! Az NB I-es klubok javánál (Felcsút, Paks, Mezőkövesd, Kisvárda, stb.) is sokkal jobban és sok-sok ezerrel többen szeretik!! Akik ki is mennének örömmel a színvonalas meccsekre!!

De Kozma György - örök optimista lévén - még nyomatékosan hozzátette -

- Nagyon szeretném megérni azt, hogy Szegeden húsz év után újra NB I-es csapat legyen! Ahogy olvasom a kiváló könyveidből, sorrendben 52. alkalommal, az 1926-os első osztályú premiertől számítva - kacsintott rám sokatmondóan a régi dicső SZEOL AK legendás hírű válogatott jobbszélsője.

Legközelebb pedig a három Kozma-testvér közül a "legnagyobb csibész", Kozma III. Zoltán következik...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.11.