Az 1898-1899-es idénytől e sorok írója által nagy gonddal végigkísért, immár a 125. évében járó szegedi labdarúgás 35. szezonja, az 1932/1933-as – élvonalbeli újoncként – egy előkelő nyolcadik helyezést hozott a Bástyából átszervezett Szeged FC-nek.

Sőt, a SZAK és a Bástya FC kiváló nagyválogatottjait (Solti I. Mihály, Wéber Lajos, Tóth Jenő, Beneda István, Korányi I. Lajos, Emődi Rezső) követően 1932 őszén Korányi II. Mátyás, a csapat jobbszélsője kétszer is magára ölthette a nemzeti válogatott meggypiros mezét Ausztria, majd Németország ellen!

Akkoriban a magyar futball még a legjobbak közé tartozott, így szinte sorjáztak a külföldi meghívások legjobbjaink előtt. S mivel profi-klubjainknak a létfenntartásukhoz rengeteg portyára, ezáltal nemzetközi összecsapásra volt szüksége, a Szeged FC is több tucatnyi meccset játszhatott évente rangos külföldi csapatok ellen, de helyszűke miatt ezúttal csak néhányat emelnék ki közülük…

1933 tavaszán például Temesvárott értek el 2:2-es döntetlent Románia nagyválogatottja ellen, sőt, a diadalmas román portyát veretlenül(!!) 4 győzelemmel ill. 3 döntetlennel zárták Markovics Szilárd, a legendás hírű klubelnök paprikamezes játékosai (2. és a 3. fotónk éppen ezt illusztrálja) !

1933 nyarán pedig a válogatott szegedi jobbszélső, Korányi II. Mátyás mesterhármasával(!!) az akkori francia bajnokcsapatot, a mai PSG legendás elődjét, a Racing Club Paris együttesét is "agyonverték"1:2-es félidő után 5:2-re !! Érdekesség, hogy a franciák két gólját a 25-szörös válogatott csatáruk, Emilie Veinante szerezte...

Abban a szezonban az egyre erősebb Szeged FC már az előkelő 5. helyet szerezte meg három pesti topklub és a Debreceni Bocskai mögött  az élvonalbeli pontvadászaton! Az idény során a leggyakoribb összeállításunk ez volt:

Pálinkás – Sirály, Raffai – Gyarmati, Somogyi, Bertók – Korányi II, Grósz, Kalmár György, Havas, Harmath.

Nem túlzás, de minden csapatrészben válogatott illetve nemzetközileg jegyzett, elismert szegedi labdarúgóink voltak, ami a mai fiatalabb generációknak szinte "kínaiul hangzik"…

S ennek az 1934/1935-ös élvonalbeli idényben már meg is lett a kézzel fogható eredménye! Az addigi bajnoki rekordot jelentő “csúcsteljesítményt” regisztrálhattuk (a három nagy pesti klub, az Újpest- Fradi – MTK mögötti 4. helyet) és a legelső nemzetközi kupameccseket 1935 nyarán!

A bronzérmes, de akkoriban már világhírű Hungáriától (MTK) mindössze két ponttal lemaradt Szeged a Közép-Európa Kupában való indulásra szerzett jogot és a sokszoros csehszlovák bajnok, sőt, az 1934-es világbajnoki ezüstérmesekkel (!) is teletűzdelt Slavia Prága ellen sem vallottunk szégyent! A világhírű kapus, Frantisek Planicska együttese csak jobb gólaránnyal masírozott tovább a következő fordulóba… Ráadásul Prágában a Szeged nyert 1:0-ra!

Ezt követően az 1935/1936-os idény előtt alakult meg a Nemzeti Bajnokság, az NB rendszere és abban a szezonban 7. volt a Szeged öt pesti egyesület és a Debreceni Bocskai mögött!

S éppen akkor kerültek legelőször török csapattal szembe a Tisza-parti labdarúgók, amikor az 1905-ben alapított Galatasaray Istanbul látogatott el Szegedre. A nemzetközi premiert a Szeged FC nyerte meg gólokban gazdag mérkőzésen, 3:0-ás félidő után 4:3 arányban a piros-sárga csíkos mezben felálló, későbbi sokszoros török bajnokcsapat , sőt, 2000-ben már UEFA Kupagyőztes alakulat ellen!

S szinte futószalagon jöttek az újabb szegedi futballsikerek…

Abból az idényből egyébként nem a Galatasaray elleni hazai mérkőzést, sokkal inkább egy, a mai fülnek szinte hihetetlenül hangzó fantasztikus nemzetközi megmérettetést, nevezetesen a Real Madrid – Szeged összecsapást emelném ki a korábban kiadott köteteimből:

“Egy spanyol túrán már 1936. január 1-jén pályára léptek a szegediek az akkori spanyol bajnokság 2. helyezettje, az FC Madrid – a mai Real Madrid – ellen!! (Akkor egyébként az Atletico Bilbao volt a bajnok, míg az FC Barcelona csak 5., a Valencia 8., a Sevilla 10., míg az Atletico Madrid csupán 11. volt..., A szerk.)

Visszatérve a Real Madrid-Szeged FC összecsapásra...

– Legszebb emlékeim közé tartozik az a mérkőzés… Bár 4-1-re kikaptunk, azért rúgtam egy gyönyörű gólt a világ akkori legjobb kapusának, Ricardo Zamorának, majd szünet után durván felvágtak a tizenhatoson belül. Válogatott jobbszélsőnk, Korányi II. Mátyás állt a 11-esnek, behunytuk a szemünket, nem mertünk odanézni… Ő meg szinte kirúgta a kornerzászlót, úgy meg volt ijedve a tüntető drukkerek tombolása miatt…”

Az 1936/1937-es idény kezdete előtt újabb “pénzszerző”, ezúttal skandináv túrát bonyolítottak le a szegediek és egyetlen hónap leforgása alatt 24 (!!) alkalommal léptek pályára különböző finn, svéd, észt, lett és litván csapatok ellen. A sikeres északi portya (21 győzelem, egy döntetlen, két vereség, 108-21-es gólkülönbséggel!) alaposan kizsigerelte a játékosokat, ami visszahatott a hazai eredményekre…

A sorrendben 40. idényünkben, az 1937/1938-asban ismét csak az NB I-es középmezőnyben végzett a Szeged FC, seregnyi nemzetközi meccsel a lábában, de azért a bajnok Ferencvárost megint jól elvertük az Üllői úton (következő fotónk is ezt bizonyítja)…

Éppen ezért – a változatosság kedvéért – abból a szezonból egy hazai vérbeli rangadót emelünk ki és ezzel együtt egy vidám anekdotát az örök bohém válogatott balszélsőtől, az immár legendás hírű Nagy Antaltól. Aki a Tiszavirág vendéglőben személyesen mesélte e sorok írójának az alábbi sztorit nem sokkal a halála előtt…

Az őszi idényben lejátszott Szeged-Újpest (2:2) rangadó ezzel együtt örökre emlékezetes maradt... Az újszegedi SZAK-pályán, zsúfolt lelátók előtt az Újpest vezetett 2:1-re, és biztos győztesnek látszott. Ám ekkor Nagy Antalék Korányi II. Mátyás tizenegyesével 2:2-re egalizálták az eredményt! (Csakúgy, mint egy évvel korábban a Real Madrid ellen, Nagy Antalt vágták föl a 16-oson belül, ám hazai környezetben Korányi II. már nem hibázott...)  A mindig humoros és jókedvű Nagy Antal így emlékezett vissza az egyenlítő gólra:

“Amikor visszafelé futok, hallom ám, hogy erőteljesen ordít valaki: – Antiii…. egyenlíts !!! Mindjárt felismertem a hangját, így kiszólok neki: – Hisz most egyenlítettünk !!! Mire ő: – Nem ezt, hanem a lakbért!!!! A házigazdám volt…”

Az 1938/1939-es évadban újabb előrelépés történt: ezúttal már az 5. helyre tornázta fel magát a Szeged FC (lásd akkori csapatfotónkat)! Annak dacára, hogy a Ferencváros - a 40-szeres válogatott és vb-ezüstérmes Korányi I. Lajos elszipkázása után... - ismét elvitte az SzFC két akkori erősségét: a válogatott kapust, Pálinkás Józsefet és a nagyszerű hátvédet, Szoyka Kornélt. Mindeközben már bontogatta szárnyait a Szeged óriási kapustehetsége, a későbbi sokszoros válogatott Tóth György is…

A háborús években már egyre kevesebbet portyázhattak a magyar profiklubok… Ennek pedig az volt az eredménye, hogy 1939/1940-ben csúcsbeállítással – 1935 után – ismét az értékesnek mondható 4. helyen végzett a Szeged FC az NB I-ben!

Első ízben lett szegedi játékos az élvonalbeli góllövőlista bronzcipőse, a válogatott balszélső, Nagy Antal ugyanis 18 góljával a 3. helyet szerezte meg! Sőt, Tóth György kapus és Baróti Lajos egyszerre képviselte Szegedet abban a fantasztikus magyar nemzeti tizenegyben, amely 1939. szeptember 24-én 5:1 (!) arányban kiütötte a félelmetes Németországot!

Az élvonalbeli bajnokság élmezőnye pedig így festett:

1. Ferencváros 39, 2. Hungária (ma: MTK) 39, 3. Újpest 38 és 4. Szeged FC 35 ponttal (újabb kiváló archív fotónkon)!

S egy évvel később, 1940/1941-ben az eddigi legnagyobb bajnoki sikert jegyezhettük föl az NB I-ben!!!

Az az évad volt az immár 125 éves (!) múltra visszatekintő szegedi labdarúgás máig is legjobb helyezése, ám ez már a jubileumi cikksorozatunk következő, 5. részéhez tartozik - a bajnok és kuparekorder Ferencváros 5:0 (!!) arányú kiütésével együtt...

Vitos György (Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: www.szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából! Különös tekintettel a szegedma.hu sportszerkesztői figyelmébe...
Készült: 2024.03.21.

Végre elérkezhettünk 1926 nyarához, nevezetesen a profizmus magyarországi bevezetéséhez!

Amikor Szeged és Szombathely mindenkori elit együttese – az első két legeredményesebb vidéki klubként – bemutatkozhattak az élvonalban!

Ezáltal igazi sporttörténeti kuriózumként leírható: az 1926/1927-es idény volt a legelső magyar profibajnokság, melyben nyolc (!) fővárosi csapat társaságában két vidéki is elindulhatott és - a szombathelyiek dicséretes negyedik helyezése mellett ugyancsak újoncként - hetedik lett a Szegedi AK, igaz már Bástya FC néven!

A szegedi labdarúgás nagy jelentőségű napja volt 1926. június 26.-a, amikor a SZAK felvette a kiváló üzletember és önzetlen mecénás, az újszegedi stadiont is felépíttető Bástyai Holtzer Tivadar vezetéknevét!

Íme a legelső élvonalbeli szegedi meccs sporttörténeti értékű csapatfotója, amely a Szegedi Bástya-Nemzeti SC 4:2-re végződő bajnoki találkozó előtt készült:

Élvonalbeli újoncként a címvédő Ferencvárost pl. - 1926. október 17-én - 3:1-re elverték Szegeden, majd a másik bajnokrekordert, az akkoriban már világklasszis Orth Györggyel felálló Hungáriát (ma MTK Budapest) pedig 1:0-ra - ugyancsak Szegeden !!

Az idény végén így nézett ki a tabella szegedi érdekeltségű része:

7. Szegedi Bástya 18, 6, 4, 8, 26-27 ill. 16 bajnoki pont.

Kezdetnek nem volt éppenséggel rossz, sőt…

Az 1898-1899-es idénytől e sorok írója által nagy gonddal végigkísért, immár a 125. évében járó szegedi labdarúgás 30. szezonja, az 1927/1928-as ismét egy előkelő hetedik helyezést hozott a Bástya FC-nek, ám az 1928. június 10-i idényzáró sajnos, örökké emlékezetes botrányba fulladt...

Íme egy érdekes korabeli sztori a néhány éve kiadott futballköteteimből:

Szegedi Bástya – Ferencváros 1:2 ...

“Végig élvezetes, magas nívójú mérkőzést vívott a szegedi együttes a bajnokkal. A meccs maga minden ízében méltó lett volna az ünnepélyes kerethez, ha a végén egy kellemetlen botrány nem következik be. A Bástya kapusa, Baumgartner labdát fogott és kirúgni készült, mikor Turay odaért és beletalpalt a labdába, oldalról. A meglepett szegedi kapus lefeküdt és vonaglani kezdett. A közönség azonnal betódult, karok, botok emelkedtek. A Ferencváros játékosai védőn körülfogták Turayt, de a túlerő győzött, zuhogtak a botok, csattantak a pofonok, és olyan parázs verekedés támadt, amelyre alig van példa a magyar futball történelemben… Az ijedten lesiető Szigeti elnököt, az FTC vezetőjét is inzultálni akarta egy rendőrtiszt – civilben... Aztán kardok repültek ki a hüvelyből és nagy nehezen helyre állt a rend, végül is lecsillapodtak a kedélyek, és a mérkőzés végét jelző sípszó a nagy megváltást jelentette. Még az volt a szerencse, hogy a pesti különvonat közönsége a nagy tribünön volt elhelyezve, és nem tudott a pályára hatolni. Elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha a kedvenceit féltő 600 pesti drukker belevegyülhetett volna a verekedők tömegébe…"- olvashattuk "pesti szemüvegen keresztül" a Nemzeti Sport korabeli tudósítását.

De a szegediek ezután gyorsan vigasztalódtak, mivel 1928. július 8-án, Bécsben még az Európa-hírű osztrák bajnokrekordert, a Rapid Wien együttesét is kétvállra fektették a saját "oroszlánbarlangjukban" (4:2)!

(Ezt a korábbi szenzációs szegedi bravúrt már a 2024-es év elején is beidéztem, amikor a "kapicsos Szeged" 1-1-re mérkőzött Törökországban a Rapid Wien "B"-csapatával... Íme az akkori írásom, ami a "Kapics-Famíliánál erősen kiverte a biztosítékot":

https://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=2128

De térjünk vissza inkább a "fényévekkel eredményesebb" szegedi futballmúltba...)

Sőt, Szegeden a másik szomszédos ország (jelenleg Szlovákia) bajnokrekorderét, a mai Slovan pozsonyi jogelődjét, a CsSK Bratislava együttesét is 3:1-re megverték 1928 nyarán!

Íme az akkori kiváló csapatunk Dobsa Sándor Nagyapám fantasztikus hagyatékából:

Majd az 1928/1929-es idényben már ötödik volt a Bástya, s akkor érték el addigi legjobb első osztályú bajnoki helyezésüket a piros-feketék, mindössze a Hungária (a mai MTK), a Ferencváros, az Újpest és a DVSC legjobbjait “elszipkázó” Debreceni Bocskai előzték meg őket…

Egy évvel később (1929/1930) ugyan “csak” nyolcadik lett a Bástya FC az élvonalbeli bajnokságban, de – óriási sikert elérve – a Magyar Kupa döntőjébe is bekerültek a szegediek! Ahol viszont alulmaradtak a legjobb DVSC-s játékosokra épülő új profialakulattal, a számos válogatott klasszissal (Markos, Vincze, Teleki, Móré, Keviczky) felálló Debreceni Bocskaival szemben...

Azóta se került kupadöntőbe szegedi csapat…

A Magyar Kupa elődöntőjébe viszont további 6 alkalommal sikerült ilyen Tisza-parti bravúr!

Legutóbb például 1986-ban (aktuális lenti fotónkon!) a Kozma Zoli, Szabó Gyula, Kántor "Tyutyu", Kőhalmi, Takó Feri, Kun "Lala" és Gruborovics Tibi által fémjelzett és tényleg kiváló erőkből álló Tisza-parti gárda...

Állnak (balról): Csehó (kapus), Balázs, Kozma Z., Szabó Gy., Kántor, Takó; guggolnak: Márton, Kőhalmi, Szabó I., Gruborovics és Kun Lajos.

Érdekességként pedig ez volt 1930-ban a kupadöntős Szegedi Bástya FC összeállítása: Benedek – Raffai-Riesz, Emődi – Wahl, Péter, Tóth Jenő – Korányi II., Kőrösi-Kittl, Possák, Szedlacsik, Schwartz. Vezetőedző: Beck Pál.

Négyen közülük (Beneda-Benedek István kapus, továbbá Emődi-Emmerling Rezső, Tóth Jenő és Korányi II. Mátyás) még a magyar válogatottban is bemutatkozhattak!

S bizony, ha a bajnokrekorder Ferencváros nem "szipkázza el" közvetlenül az 1930-as MK-finálé előtt rekord-összegért (!!) a már akkoriban is stabil szegedi nagyválogatott Korányi I. Lajost (aki 1938-ban még világbajnoki ezüstérmet is szerzett!!)...

...akkor bizonyára az 1930-as Magyar Kupa-győzelemre is jó eséllyel pályázik a Szeged... Csakúgy, mint az 1925-ös debreceni Corinthian Kupa-döntőben:

DVSC - SZAK 0:2 !

Az 1930/1931-es idényben már – Geszti Péter "rapes stílusában"... - jöttek a gondok, a számlák, meg a gondnok...

Kiesés és névváltozás...

A Bástya FC ugyanis a 11. lett az akkoriban is csak 12 fős első osztályú mezőnyben, így osztályozóra kényszerült a II. ligából feljövő Miskolci Attilával, amely során itthon még 3-1-es győzelmet aratott a csapat, ám idegenben 1-4 lett oda, ami kiesést eredményezett…

Ha ekkor előre tudták volna, hogy ezt még hány hasonló szereplés fogja követni a szegedi futball immár 125 évét felölelő történelmében...

A kiesés nyomán a rendkívül csalódott Bástyai Holtzer Tivadar az idény végén befejezte tulajdonos-szponzori tevékenységét, és ezzel gyakorlatilag megszűnt a legendás alakulat!

De 1931/1932-ben három agilis szegedi sportember, a régi SZAK-isták, Stein (becenevén "Hapa") Sándor, Beck Pál és Vér György gyorsan újjászervezték a csapatot – ezúttal Szeged FC néven -, amely a Profi Liga 2. osztályában a Soroksár mögött ezüstérmet szerezve és a Bp. Vasas elleni osztályozót megnyerve (3:0, 0:2), úgymond “lendületből” visszajutott az élvonalba!

S ettől számítva - 1932-től 1943-ig - megszakítás nélkül (!) éppen tizenegy bajnoki idényt töltött el Szeged exkluzív proficsapata az akkoriban még sikert sikerre halmozó magyar labdarúgás legelső vonalában, seregnyi válogatott játékossal, NB I-es bronzéremmel és...

...nemzetközi kupaszerepléssel, a Real Madrid (!!) elleni összecsapással, sőt, Bécstől Párizson át Marseille-ig számos nemzetközi sikerrel, nagyszerű diadallal “fűszerezve”…

Ez már viszont egy újabb legendás, de különálló fejezethez tartozik…

A mostani válogatott szünet miatt a következő részt - jövő szerda helyett - már ezen a héten leközöljük!

Vitos György (Folytatjuk)

Forrás: Fotók: www.szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából !! Különös tekintettel a szegedma.hu sportszerkesztőinek...
Készült: 2024.03.19.

2023-24. évi NB II, 25. FORDULÓ:

NYÍREGYHÁZA – SZEGED-CSGA  0–0
Balmazújváros, 550 néző... Vezette: Kovács Imre (Aradi József, Sinkovicz Dániel)

Nyíregyháza: Dala – Baki, Alaxai, Temesvári (Gengeliczki, 84.) – Farkas B., Sigér Á., Kesztyűs, Nagy B. – Kovácsréti, Novák Cs. (Beke, 81.), Gresó. Vezetőedző: Tímár Krisztián

Szeged: Molnár-Farkas – Gera N., Szilágyi Z., Horváth M., Kővári – Haris (Nyári, 90+3.), Márkvárt – Papp Á. (Óvári, 83.), Bíró B., Palincsár – Borvető (Gajdos, 87.). Vezetőedző: Alekszandar Sztevanovics

Tímár Krisztián: – Próbáltunk a Budafok elleni hibánkból tanulni és ezúttal a jobbik arcunkat mutattuk. Az első félidőben nagy fölényben futballoztunk, sok szép támadást vezettünk. A mérkőzés rangadóhoz méltó iramot hozott. Sajnos nem tettük fel „i”-re a pontot, mert nem szereztünk gólt, de a játék képe biztató volt, jól játszottunk egy jó csapat ellen, ami azért is örömteli, mert a sérültek és az eltiltottunk helyére belépő játékosok jó teljesítményt nyújtottak.

Alekszandar Sztevanovics: – Nem nyújtottunk jó teljesítményt... Nehéz volt a pálya talaja, amihez rosszul alkalmazkodtunk, lassan járattuk a labdát, körülményesen építettük a támadásainkat és a párharcokban sem voltunk jók, kemény ellenféllel találtuk magunkat szemben. Kevés helyzetet alakítottunk ki, aminek meg kell vizsgálni az okait. Szerettünk volna három pontot szerezni, de összességében a döntetlennel sem lehetünk elégedetlenek...

Sajnos, a szegedi drukkerek többsége viszont elégedetlen, mert az immár 13. éve szüntelenül beígért NB 1-be jutáshoz az ilyen döntetlenek - roppant kevesek...Hogy miért?!

A fél lábbal már élvonalbelinek tekinthető Szpari ezzel az "iksszel" is megtartotta 10 (!!) pontos előnyét a szegedi kék-feketékkel szemben, míg az ugyancsak előttük álló Vasas Gyirmóton szerzett rendkívül értékes 3 pontot (a Győri ETO pedig még csak ezután lép pályára Szombathelyen)...

Mostantól kéthetes válogatott szünet következik, majd legközelebb március 31-én, Húsvét Vasárnap a kiesés ellen harcoló "szomszédvár", a Tiszakécske látogat Szegedre. Ott már végképp nem lehet hibázni!

Vitos György

(Szurkolói web-oldalunkon addig is a 125 éves szegedi futballsorozatunk újabb különleges részeivel folytatjuk!)

Forrás: Fotó: nyiregyhazaspartacus.hu
Készült: 2024.03.17.