1970 tavaszán egyébként egyidényes bajnokságot szerveztek, mivel az MLSZ – ki tudja, hányadszor – ismét visszatért az Európában megszokott őszi-tavaszi rendszerre. Sajnos, az újonc SZEOL a fiatalok rutintalanságának köszönhetően csak a 15. helyet szerezte meg a 16-os mezőnyben…
A Pécs elleni 1970. március 1-jei idénynyitón például azt láthattuk Édesapámmal a havas pályán, hogy a hazaiak pazar játékkal már 3-1-re vezettek a félidőben (Vörös János, Pataky Miklós és Pikó László góljaival, mégis a sokkal rutinosabb Pécs nyert 4-3-ra Szegeden…
A Haladás elleni 4-0-át követően pedig a bajnoki címért hajtó Ferencváros ezúttal is “ráfázott” a Tisza partján, a nemrég elhunyt hórihorgas Vass “Ferike” gyönyörű fejesgóljánál több, mint 12.000 néző tombolhatott!
S mivel az átszervezés miatt nem volt kieső, így a Szeged és az utolsó Győri ETO is megmenekült ettől a szégyentől…
Az 1899-től e sorok írója által nagy gonddal nyilvántartott 125 éves szegedi futballhistória jubileumi 75. idénye viszont nem jól sikerült 1970/71-ben...
Állnak balról: Gilicze (kapus), Várhelyi III., Bánfalvi, Molnár, Magyar Gy., Várhelyi I.
Guggolnak balról: Mészár, Pikó, Vass F., Kerekes, Vörös J.
Mivel az előző, félidényes NB I-ből nem volt egyetlen kieső sem, újabb lehetőség adódott hát a felzárkózásra, de az egyébként jó erőkből álló SZEOL SC nem tudott élni a lehetőséggel...
Akkoriban még a pestiek sajátították ki a tabella legjobb helyeit rendszeresen, 1970-71-ben például, az Újpest, a Ferencváros, a Vasas, a Honvéd, az MTK és a Csepel végzett az első 6 helyen, de a 16. helyezett SZEOL SC-t sajnos, még további 9 vidéki klub is megelőzte, így következhetett a szegedi hullámvasút alsóbb szakasza, a szinte akkoriban már-már “megszokott” NB I B-s kitérő…
Hogy is mondta Gulyás Ferenc, a szegediek nemrég elhunyt népszerű intézője 2013-ban, amikor épp erről kérdeztük?
„Abban az időben a Szegednek összességében nem volt gyengébb játékosállománya, mint általában az NB I-ben, de soha nem tudtunk megkapaszkodni tökéletesen. Olyan kiváló edzőkkel dolgozhattam együtt pedig, mint Kontha Károly, Kovács József, Kovács Ferenc, Dunai János, Sárosi László, Himer István, Kaszás Gábor, Bundzsák Dezső !! Valahogy mindig az a plusz anyagi támogatás hiányzott, ami más gárdánál megvolt ahhoz, hogy hosszú távon komoly célt lehessen kitűzni. Az egyetemtől nem volt várható komoly anyagi juttatás, a városnak is szűkös keretei voltak, az ‘olajos’ időszakban pedig az lett a probléma, hogy Szolnokot jelölték meg az irányítás központjaként, a vezetők is arra orientálódtak”...
S ezek után 1971/1972-ben megint jött a szegedi “hullámvasút”: a sokadik másodosztályú bajnokságot a várakozásnak megfelelően kezdték Bánfalvi Sándorék, heteken át ők diktálták a tempót és mindössze egyetlen komolyabb kisiklást kivéve meggyőzően nyerték meg az NB I B küzdelmeit!
Azt az egy kisiklást pedig éppen az ezüstérmes Zalaegerszegi TE ellen követték el idehaza, ahol 13.000 szegedi drukker látta a vendégek 2-1-es győzelmét (bizony, egy mai "kapicsos fannak" teljesen hihetetlen: tizenháromezren egy szegedi másodosztályú meccsen)…
De 1972/1973-ban még így is mindenki sokat várt az újabb NB I-es évadtól – az volt a Szeged 42. élvonalbeli idénye -, az újonnan kinevezett vezetőedzőtől, Bundzsák Dezsőtől és az átszervezett csapattól. (Lásd a legendás címlapfotónkat!)
S immár örömteli tény, egyáltalán nem kellett csalódni, mert 1972 őszén újra régi hírnevéhez méltóan szerepelt az akkor kék-fehér színekben játszó gárda!
Legyőzték a Videotont (Antal Péter és Vass Feri góljaival 2-1-re!), a Bp. Honvédot (13 év után újra, közel 16.000 néző legnagyobb örömére!), az MTK-t idegenben (Budapesten is Antal és Vass “köszöntek be”), sőt, értékes pontot szereztek a Népstadionban - 25 ezer néző előtt !! - a Ferencváros ellen is (ki más, mint Antal Péter találatával)!
A tavaszi szezonban már csak arra ügyeltek, hogy sikerüljön a biztos bennmaradás. S bizony, sikerült, a Vasas elleni 1-1-et 17.000, míg a Fradi elleni újabb döntetlent 18.000 szegedi drukker tombolta végig…
Majd az 1973/1974-es idényt sajnos a végén, a Népsport nekrológjával kell kezdeni:
“Ha valaki majd egyszer megírja a SZEOL labdarúgó-szakosztályának történetét, mert egyszer biztosan megírják, hiszen az anyag annyira gazdag, hogy vétek lenne nem papírra vetni, és elér az 1973-74-es bajnoki évhez, törvényszerűen három dátummal kell találkoznia. Három olyan dátummal, amely kulcsszerepet játszott a csapat életében!”
Az első dátum, 1973. szeptember 22-én, a Népstadionban: Ferencváros – SZEOL 1-2, mindkét gólunkat “életveszélyes csatárunk”, Antal Péter szerezte !!! Óriási diadalt aratott a Mészár Lajos kiállítása után 10(!) emberrel játszó szegedi csapat a bajnokesélyes otthonában !!
Kétségtelen tény, akkor senki sem gondolhatta széles e hazában, hogy ugyanez a gárda 9 hónap múltán Pécsett NB II-es csapatként száll majd fel az autóbuszára…
De így történt és különösen a pestiek állandó “bundacsapata”, a soroksári Egyetértés elleni itthoni 1-3 pecsételte meg a sorsukat.
1974/1975-ben, a 10. NB I-es búcsút követően a SZEOL újra “nagycsapat” lett és az NB II-ben gyakran félgőzzel játszva, de 48 pontot szerezve bajnokként jutott vissza az első osztályba!
A bajnokcsapat leggyakoribb összeállítása ez volt: Nagy – Hevesi, Bánfalvi dr., Kozma III Zoltán, V. Tóth – Birinyi, Varga, Zámbori – Szeghalmi(Kozma II. György), Vass Ferenc, Antal Péter.
(Micsoda nevek! Ezek hallatán a mai, idősebb generációk futballimádó tagjai egytől egyig elérzékenyülnek...A szerk.)
A Kontha Károly által irányított kék-feketék olyan gyengén kezdték a bajnokságot, hogy már fél szezon után kiesésre voltak ítélve… De az MLSZ 1976 júniusában létszámemelést hajtott végre (16-ról 18-ra növelte az NB I mezőnyét), s ez a Szeged bennmaradását jelentette!
Az idény nézőcsúcsát egyébként az 1975. szeptember 27-i Ferencváros elleni mérkőzés (0-1) hozta, amikor 22.000 (!!) drukker láthatta Nyilasi Tibor parádés gólját Szegeden!
Ezt követően az 1976-ban már a 22. bajnoki címét szerző Fradi 16 (!) évig, egészen 1991 tavaszáig nyeretlen maradt a Tisza partján…
1976/1977: Előlegezett bizalom, új edző (Himer István), átszervezett csapat – ismét felfelé indult a SZEOL, ezúttal már új néven!
Az 1977-es esztendőt ugyanis egy nagy jelentőségű fúzió vezette be: egyesült a SZEOL SC ill. az egykor oly dicső SZAK egymással, s a két klub hivatalos jogutódja a jövőben SZEOL AK néven szerepelt tovább!
Mai – s részben igencsak széthúzó, részben pedig "jól fizetett és emocionális kötődés nélküli, ergo zsoldos"… – szegedi klubvezetők, figyelem!
Az erők és a múlt egyesítése végett az 1977 januárjában létrehozott nagyegyesület, a SZEOL AK alapszabályában - jogszerűen – alapítási évként a régebbi SZAK alapítási évét, az 1899-et jelölték meg, nagyon helyesen!
Ezáltal sportszakmailag és sportjogilag egyaránt az újonnan létrehozott SZEOL AK a két alapító klub valamennyi addigi élvonalbeli eredményét is egymaga vihette tovább, hisz a korábbi összes eredménylistát úgymond "hivatalos JOGUTÓDKÉNT megörökölte"!!
Ennek megítélésében hibáznak még a mai napig is pl. a Wikipédia elismert szerkesztői, amikor külön klubokra "szabdalják szét" a 125 éves szegedi futballmúltat...
S az is óriási szégyen a mai klubra nézve, hogy újabban már - "kapicsos-püspökös nyomásra"... - a magyarfutball.hu szerkesztői is, akik óriási hibát elkövetve a püspöki klub jogelődjére, a KITE-Szegedre "terhelték rá" az egész 125 éves szegedi futball-múltunkat, lelkük rajta...
Holott az "állami milliárdokban fürdő" Szeged 2011 Kft. nem is létezhetne nélkülük, mert belőlük jöttek létre... A szerk.)!
Egyébként az a május 22-i alakulási dátum (SZAK-1899) a mai napig is minden évben a szegedi labdarúgás születésnapját jelenti!
S hogy igazi ünnep mikor lesz?! Ez kizárólag a majdani, emocionális kötődésű vezetőktől ill. az immár negyedszázada várt (!!) élvonalbeli szerepléstől függ…
Tény, hogy a SZEOL AK első, ilyen néven futó NB I-es évében – később rendkívül népszerű ex-szövetségi kapitányunkkal, Egervári Sándorral megerősítve – kitűnően szerepelt, a “csúcsmeccseket” a 15.000 néző előtt lejátszott Ferencváros elleni 1-1, továbbá a Békéscsaba 4-0-ás és a Diósgyőr 3-0-ás legyőzése jelentette…
Tény, hogy akkor sem sikerültek az erősítések, sőt, Egervári és Hangai más egyesülethez távozott…
Voltak persze, országos szenzációt kiváltó felvillanások!
Elég, ha csak a sokszoros bajnok Újpest 6-2 (!!!) arányú kiütésére gondolunk (Minderről Kozma II. Gyuriék rengeteget tudnának nosztalgiázni...A szerk.)!
Hihetetlen, hogy az 1978-as aranyérmes Újpestnek – a fehérvári “zakó” mellett – ez volt a második és egyben az utolsó veresége a 34 meccséből… Vagyis a 18. SZEOL AK mérte a világklasszis Fazekasékra, Törőcsikékre a legnagyobb csapást – de még ez sem változtatott a szomorú tényeken, az 1978-as volt immár a 11. NB I-es búcsú a szegediek életében...
1978/1979: “Egy év múlva itt vagyunk! Már csak azért is, mert 1978 augusztusára elkészül a Tisza-parti stadion világítása!” – nyilatkozták a szegedi vezetők a kiesést követően, a korábbi tapasztalatok alapján elég magabiztosan.
Itt – vagyis újra az NB I-ben… Nos, az egyből kettő, a kettőből három lett, mikorra a szegediek ki tudták harcolni az élvonalba jutást… 1978-79-ben még azt hitték, hogy patinás NB I-es múltjuk könnyedén visszajuttatja őket a legjobbak közé, ám a Bp. Volán SC keresztülhúzta számításukat és végig vezetve nyerték az NB II Középcsoportjának aranyérmét. A SZEOL AK pedig meg sem állt a 6. helyig, még a helyi “másodhegedűs” Szegedi Dózsa is megelőzte őket – először a 125 éves futball-történelmünkben…
Majd az 1979/1980-as idényben eleve reménytelennek tűnt a feljebbjutás, mivel egyszerre két fővárosi csapat is ide került az NB I-ből (Csepel, Vasas Izzó). A papírforma sajnos, ezúttal beigazolódott és a Csepel magabiztosan nyerte az NB II Középcsoportjának bajnokságát az Izzó, valamint a SZEOL AK előtt…
De 1980/1981-re alaposan megnőttek a szegedi esélyek! Abban az idényben a Vasas Izzó Vácra települt, az NB I-ből sem került a Középcsoportba újabb kieső, így ismét megnyílt az út a kék-feketék számára!
Éltek is vele, és Kovács József mesteredző irányításával nem kevesebb, mint 10 (!) bajnoki pontot vertek a 2. helyezett Ganz-Mávag együttesére.
Akkor ugyanis az volt a szabály, hogy a legtöbb pontot szerző NB II-es bajnok indulhatott a KK-ban, és 1981-ben a cseh és a szerb feljutó mellett a világhírű olasz AC Milan is jogot nyert a Serie B bajnokaként a KK-részvételre, mivel az előző évi olasz bundabotrány miatt 1980-ban a római Lazio-val...
(A Kapicsék által az NB 1-hez hasonlóan " fixre beígért, majd nem teljesített" 2019-es szegedi stadionavatós ellenfelünkkel!)
...együtt a "Serie B"- osztályba sorolták őket!
Ennek részleteiről és egyéb meghökkentő érdekességekről majd a 125 éves szegedi futballhistória következő, 11. részében olvashatnak a Tisza-parti drukkerek!
Vitos György (Folytatjuk!)
