Az ex-szegedi Sándor “Csikar” által fémjelzett MTK elleni hazai idénynyitón – 1959. augusztus 9-én – például 26.000-en szurkoltak és örültek, amikor 0:2-es félidő után Portörő Gábor, majd Hajós Imre találataival kiegyenlítettek!
De közel 15-15 ezren voltak a Szegeden mindig kiemelt jelentőségű Bp. Vasas és a Bp. Honvéd elleni összecsapásokon is, ahol 1:1-re végeztek az angyalföldiekkel és 1:0-ra megverték Polyvás Dániel 82. percben szerzett találatával a Bozsikkal, Tichy Lajossal, továbbá az ex-szegedi válogatott Gilicz Istvánnal felálló kispestieket!
1960. február 28-án nem kevesebb, mint 18. 000 (!) drukker látogatott ki az Újpest elleni rangadóra, de tavasszal még erre is rátettek egy lapáttal Portörőék…
Akkor született meg a máig is érvényben lévő abszolút nézőcsúcs a Tisza-parti stadionban: még leírni is borzongató, nemhogy átélni, pontosan 30 ezer (!) fanatikus szurkoló figyelte a Ferencváros elleni összecsapást, melyen a Fradi a későbbi Aranylabdás Albert Flórián szemfüles góljával 1:0-ra győzött…
Így hát sporttörténeti tényként leszögezhetjük: sem előtte, sem azóta nem voltak ennyien szegedi labdarúgó-mérkőzésen!
S a csapat meghálálta a bizalmat, az óriási érdeklődést, hisz újoncként a kiválónak mondható 8. helyen végzett!
Sőt, 1960/1961-ben a Mészáros – Szabó, Portörő, Kürtösi – Dezsőfi, Zallár – Benák, Nemes, Hajós, Polyvás, Nyári összeállítású SZEAC (fenti csapatfotónkon a bal szélen álló korábbi Szeged FC-s nagyválogatott, Gyarmati-Gyurcsó János edzősége alatt) ezúttal már 2:0-ra verte a sokszoros bajnok Ferencvárost – több, mint 25.000 (!!) Tisza-parti drukker előtt!
De az előző évi aranyérmes Újpest sem úszta meg nagy verés nélkül a szegedi kirándulást, akkor meg 18 ezer néző tombolhatott Hajós Imre (3) ill. Nemes István parádés góljainak, s ezzel 4:2-re verték a lilákat!
E sorok írójának (éppen 4 és fél évesen...) az volt az egyik legelső személyesen megtekintett mérkőzése!
Íme a futballszenvedélyt örökre átadó és áldott emlékű Dobsa Sándor nagyapám archív fotója:
Az 1961-ben kiharcolt NB I-es 6. helyezés pedig a SZEAC-korszak legjobb eredményét jelentette, amit még megtoldott a csapat egy parádés nemzetközi győzelemmel is. Brassóban, 30.000 (!!) fanatikus helyi drukker előtt a Szeged Nyári Tibor góljával 1:0-ra megverte (!) a Nunweiler-testvérekkel, a Steaua későbbi BEK-győztes trénerével, Jenei Imrével, továbbá Ionescuval, Szeredaival és Tataruval felálló Románia nagyválogatottját!
Majd következett az 1961/1962-es idény és bizony, a SZEAC újra az 1960-as bajnok Újpest ill. az 1958-ban a Real Madrid ellen BEK-elődöntőt játszó Vasas ellen is parádézott !!
Az alábbi értékes archív fotóinkon épp a góllövés pillanataiban látható a nemrég elhunyt Nemes István, aki az egész védelmet és a kapust is kicselezve lőtte a győztes gólt, s erre megint 18 ezer hazai drukker ünnepelt önfeledten!
Sőt, idegenben is eredményesek voltak a szegediek, Kispesten például 10 ezer néző előtt Boros és Nemes találataival verték 2:1-re a Bozsikkal, Tichyvel felálló Bp. Honvéd együttesét!
Végeredményben a 9. helyet szerezték meg az NB I-ben, és csupán egyetlen (!) bajnoki ponton múlott, hogy nem indulhattak az akkoriban rendkívül népszerű Nyári Intertotó Kupában, ahol többek között az Ajax Amszterdam, a rotterdami Feyenoord, a PSV Eindhoven vagy éppen a Bayern München is eljöhetett volna Szegedre nemzetközi kupameccset játszani…
Az 1962/1963-as idény azért volt nevezetes, mert a Szeged 34. élvonalbeli idényében, 1962 őszén sokáig vezette az NB I-es tabellát is!
A Ferencváros elleni fantasztikus idénynyitót (Nemes István gyönyörű góljával 1:0 !!) több, mint 26 ezren látták, az MTK elleni összecsapást már “csak” 16 ezren…
A valósággal szárnyaló csapat sorra aratta szebbnél szebb győzelmeit a szeptemberi fordulókban, de még október elején, a Debrecenben aratott nagyszerű 2:0-ás diadallal ( természetesen Nemes István “köszönt be” kétszer…) az Újpesttel azonos pontszámmal álltak a 2. helyen Hajósék!
Sőt, ha a novemberi utolsó fordulóban legyőzik a Tatabányát, az őszi bajnok Újpesttel holtversenyben fejezték volna be a bajnoki idény első felét!
A szegedi “catenaccio” akkoriban kiválóan működött, hisz az őszi 13 mérkőzésen 9-szer (!) maradt érintetlen Mészáros Károly kapuja. A tavaszi idényben már gyengébb forma következett (a Fraditól pl. a Népstadionban ötven, azaz 50.000 néző előtt kaptak ki 3:1-re…), így a SZEAC csupán a 11. helyen végzett, de bárcsak elmondhatnánk ugyanezt a mai Szeged-Grosics Akadémia újabb NB I-es szereplésekor…
1963 őszén aztán ismét átszervezte a bajnokságot az MLSZ, ekkor tértek vissza ugyanis másodszor a szovjet mintára, az őszi-tavaszi helyett a naptári éves bajnoki rendszerre... Így az 1963 őszi egyidényes bajnokság töltötte ki az átmeneti időt, kiesők nélkül, ezáltal az NB I 14 csapata nyugodtan játszhatott és készülhetett az 1964. évi pontvadászatra…
A SZEAC talán túlságosan is megnyugodott, hisz a 13 meccsen szerzett 11 pontjukkal a 12. helyen végezve csupán a Pécs és a Debreceni VSC együttesét előzték meg, ám mindössze 6 ponttal maradtak el a bajnok Győri ETO együttesétől… Az előző évi bajnok Fradit 2:1-es győzelmükkel elütötték az újabb bajnoki címtől, így dorogi és szegedi segédlettel 1944, a Nagyvárad legelső aranyérme után ismét vidéki csapat nyerte a magyar labdarúgó-bajnokságot…
Az 1964. évi NB I-es pontvadászat a tokiói olimpiára való tekintettel már szeptember közepén befejeződött, a csapatok ugyanis egész nyáron játszottak – szünet és pihenő nélkül! A 10. helyen végzett SZEAC is így tett és legemlékezetesebb győzelmét a sokszoros bajnok ill. BEK-elődöntős Bp. Vasas otthonában aratta!
A Korányi – Szabó, Kürtösi dr., Sándor – Dezsőfi, Pataki Tamás – Arató, Csömör, Popov, Reményik, Boros dr. összeállítású szegediek 1:0-ra győztek 15 ezer néző előtt a Fáy utcában!
Sőt, a Szabadtéri Kupán nyáron, a Tisza-parti városban rangos külföldi együtteseket (a cseh Zbrojovka Brnot és a 3-szoros román bajnok Petrolul Ploiestit) vertek a szegediek, így semmi nem utalt arra, ami egy évvel később történt…
Ha az immár 125. évében lévő szegedi labdarúgás történetét vizsgáljuk, s visszatekintünk az elmúlt évtizedek jobbnál jobb helyi csapatainak élvonalbeli szereplésére, úgy nyugodtan állíthatjuk: az 1926-os első profi bajnokság óta az egyik legsikertelenebb, legfájóbb évad az 1965-ös NB I-es bajnokság volt…
Hiába verte a SZEAC 1965. április 11-én 2:1-re a listavezető újpestieket, s állt 5 játéknap után 2 győzelemmel a középmezőnyben, a következő 21 (!) fordulóban nyeretlenek maradtak a kék-fehérek… Az utolsó pontjukat (1:1) a Népstadionban szerezték Nemes Istvánék éppen a Ferencváros bajnokcsapata ellen, akik mellesleg pontosan akkor, abban az évben nyerték el a mai Európa-Liga egyik előd-trófeáját, a VVK-t, a VásárVárosok Kupáját…
Az 1899-től e sorok írója által nagy gonddal nyilvántartott 125 éves szegedi futballhistória 70. idényében, 1966 elején az NB I-ből váratlanul kiesett SZEAC csapatát alaposan átszervezték a másodosztály küzdelmeire!
Nehezen ugyan, de sikerült a reményteljes fiatalok (Kozma Mihály, Pusztai László) beépítése a csapatba és nemsokára már jöttek is a jobbnál jobb eredmények.
Debrecenben például – több mint 10 ezer cívis drukker előtt – a SZEAC 0:1-es félidő után 3:1-re (!) verte a DVSC-t, s góljainkat a későbbi NB I-es gólkirály Kozma Mihály (2) ill. Hajós Imre szerezték. Az is érdekes sporttörténeti kuriózumnak számított, hogy a Szeged 29 fordulón keresztül egyszer sem vezette a másodosztályú táblázatot, mégis bajnokként (!) jutott vissza az első osztályba, mivel épp a 30. fordulóban az addig listavezető Eger együttesét is megelőzték…
Újabb élvonalbeli szereplések – botlásokkal…
1967 : Nagyszerű idény, parádés győzelmek, emlékezetes gólok, újfent 20 ezer drukker a bajnok Fradi ellen, és a SZEAC megint 9. volt az NB I-ben! Értékes archív fotónkon az 1967-ben Aranylabdás Albert Flórián éppen gólt szerez a Tisza-parti teltházas meccsükön...
A sok feledhetetlen élmény közül talán egy igazi “gólzápor” érdemel még említést: a néhány évvel később élvonalbeli bronzérmes Salgótarjáni BTC látogatott a Tisza-parti stadionba és 10 ezer drukker előtt a szegediek pazar játékkal, "angolosan, 6:3-ra lelépték” a bányászokat, az immár legendás gólszerzőink a nemrég elhunyt Vass Ferenc (2), valamint Boros László, Hajós Imre, Pusztai László ill. Dobó János voltak…
Az 1968-as idény pedig különös történet volt a mexikói olimpia évében, annyi szent… (Olimpiai válogatottunk egyébként Helsinki és Tokió után ott nyert harmadszor is aranyérmet, ami még mindig ötkarikás rekordnak számít a világ legnépszerűbb sportágában, A szerző)
A SZEAC az NB I első 7 fordulója után még a 3. helyen állt, a 12. játéknapot megelőzően pedig a 6.-on, de sajnos, az igazi visszaesés a Ferencvárostól (1:6) és az Újpesti Dózsától (0:11) elszenvedett katasztrofális vereségek után következett be…
A Fradi elleni hazai meccset megint csak 20. 000 néző láthatta, a Megyeri úti “kivégzésen” pedig – szegény Rábay László edző mesélte nekem később… – mire kisétált a szegedi tréner a kispadhoz, máris 2:0-ra vezetett a Tisza partján oly gyakran megalázott Újpest… Megtörték hát lelkileg is őket a dörzsölt pestiek, egyre lejjebb csúsztak a táblázaton, így újra búcsúzniuk kellett az NB I-től, 1926-tól számítva immár a 8. alkalommal…
De az 1969-es év újabb fordulópontot hozott az immár 125 éves szegedi labdarúgásban!
Az egyetem mellé ugyanis még egy komoly patronáló, az olajtröszt került és a SZEAC-ból létrehozott SZEOL SC (Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club, amely nem tévesztendő össze a Halkó Pálék által a Tisza Volánból nem kevés inszinuációval "átnevezett" mai szeolosokkal, a jelentésük szerint "Szegedi Egységesített Oktatási Labdarúgó Sport Clubbal"...)), markáns fejezetet jelentett a nagy múltú szegedi egyesület igencsak szövevényes történetében!
Az akkori NB I B-ben rajtoló együttest már a gazdag patronáló késztette minél jobb teljesítményre. A fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülést meghálálták a szegediek és a bajnok Videoton mögött az újonnan létrehozott SZEOL SC ezüstérmesként visszajutott az első osztályba, az “aranyos” fehérváriakat például 4:0-ra megverték a Tisza-partiak !!
1970 tavasza volt a jubileumi 40. élvonalbeli idénye a Szegednek, de akkor először SZEOL SC (a fentebb említett Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club) néven!
1970 tavaszán egyébként egyidényes bajnokságot szerveztek, mivel az MLSZ – ki tudja, hányadszor – ismét visszatért az Európában megszokott őszi-tavaszi rendszerre, de ez már egy újabb különleges Tisza-parti futballtörténet…
Vitos György (Folytatjuk)
Forrás: Fotók: www.szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából! Különös teikintettel a szegedma.hu sportszerkesztői figyelmébe...
Készült: 2024.04.23.
