esemény:
Merkantil Bank NB II 2025/26
időpont:2026. 05. 10. vasárnap, 17:00
csapatok:FC Ajka
x
Szeged
hátralévő idő:| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Vasas FC | 61 |
| 02. | Budapest Honvéd FC | 56 |
| 03. | Kecskeméti TE | 48 |
| 04. | Mezőkövesd Zsóry FC | 46 |
| 05. | HR-Rent Kozármisleny | 42 |
| 06. | Aqvital FC Csákvár | 40 |
| 07. | Videoton FC Fehérvár | 39 |
| 08. | BVSC-Zugló | 37 |
| 09. | Karcagi SC | 35 |
| 10. | FC Ajka | 33 |
| 11. | Szeged | 33 |
| 12. | Tiszakécskei LC | 32 |
| 13. | Soroksár SC | 30 |
| 14. | Szentlőrinc | 27 |
| 15. | Budafoki MTE | 25 |
| 16. | Békéscsaba 1912 Előre | 25 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
email:
szeged1899@freemail.hu vagy gyvitos@freemail.hu
telefon:Vitos György, Főszerkesztő: +36/70-264-1595
figyelmeztetés:copyright 2012. Vitos György, szeged2011.eu; majd szeged1899.hu. Az itt található írott, képi anyagok csak a forrás megjelölésével, internetes felhasználás esetén élő hivatkozás elhelyezésével használhatóak fel!
Gilicz István...
"Az utolsó szegedi mohikán..."
Hogy miért is?!
Erre adunk most választ idei 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk 4. fejezetében...
Címoldalas fotónk képaláírásához még az alábbi tény-adatok szükségesek:
Gilicz István
(Kaposvár 1934.08.20 - Budapest 1993.12.16)
Bizony, az 1934-ben született GILICZ István,
az NB 1-es Szegedi EAC, majd a Bozsik "Cucu" által fémjelzett Bp. Honvéd kiváló balösszekötője, 1957-ben és 1959-ben 3 mérkőzésen volt nagyválogatott!
„Jól képzett, nagy területen mozgó, ötletes labdarúgó volt. Játékából azonban hiányzott a kellő harcosság. Ügyesen cselezett, de ezzel olykor „visszaélt": sokáig tartotta a labdát.”
( Antal Zoltán és Hoffer József: Alberttől-Zsákig c. könyvéből)...
Örvendetes tény volt, hogy ismét szerepelt szegedi játékos a nemzeti 11-ben!
A címlap- ill. lenti csapatfotónkon egyaránt látható Gilicz István, a SZEAC balösszekötője 1957. június 12-én Oslóban, a Norvégia elleni VB-selejtezőn (1:2), majd négy nappal később Stockholmban, Svédország válogatottja ellen (0:0) lépett pályára.
Gilicz összesen háromszor volt válogatott, de a svédek elleni 1959-es találkozón már mint a Bp. Honvéd játékosa szerepelt.
Majd visszatért Szegedre, tovább szaporítván az itteni NB 1-es góljait!
Egy érdekesség:
"Gilicz volt a 15. olyan labdarúgónk, aki közvetlenül szegedi csapatból került be az országos nagyválogatottba!
Ebből 14 játékos a mai Szeged jogelődjeiben (Bástya, SZAK, Szeged FC, SZEAC) míg egy labdarúgó a Szegedi VSE-ben szerepelt..." - írtam már le számos korábbi cikkemben, majd így folytattam a csodálatos és örök tiszteletre, sőt, propagálásra méltó TÉNY-ADATOKAT":
"Íme kronológiai sorrendben a patinás "szögedi nevekből" álló névsor:
Solti I. Mihály (SZAK) 1922-23. 2-szeres válogatott;
Wéber Lajos (Sz. Bástya) 1925-28. 6-szoros v. (más klubban is szerepelt);
Tóth Jenő (Sz. Bástya) 1926. 1-szeres v.;
Beneda (Benedek) István (Sz. Bástya) 1927-29. 3-szoros v. (más klubból is);
Emődi (Emmerling) Rezső (Sz. Bástya) 1929. 1-szeres v.;
Korányi I. Lajos (Sz. Bástya) 1929-41. 40-szeres v. (más klubban is szerepelt;
Korányi II. Mátyás (Szeged FC) 1932-35. 4-szeres v.;
Pálinkás József (Szeged FC) 1935-36. 5-szörös v.;
Gyarmati (Gyurcsó) János (Szeged FC) 1937-38. 3-szoros v.;
Baróti Lajos (Szeged FC) 1939-41. 2-szeres v.;
Nagy Antal (Szeged FC) 1939. 1-szeres v.;
Tóth György (Szeged FC) 1939-48. 15-szörös v. (más klubokban is);
Tihanyi II. (Till) András (SZVSE) 1942. 1-szeres v.;
Sipos I. István (Szegedi Honvéd) 1953. 1-szeres v.;
Gilicz István (Szegedi EAC) 1957-59. 3-szoros válogatott.
Megdöbbentő sporttörténeti tény:
a 16. szegedi klubból kikerülő "A"-válogatott labdarúgó sajnos, még mindig várat magára, mivel 1957 óta a Szeged nem adhatott direkt módon játékost a nemzeti 11-be...
Kizárólag úgy, hogy időről időre elszipkázták legjobbjait a pesti sztárcsapatok!!
De ilyen formában már azóta is rengeteget, Sándor „Csikartól” Kocsis Lajoson, Kozma Mihályon, Gujdár Sándoron, a Honvédos Nagy Antalon át egészen Szabics Imréig, Hrepka Ádámig sorolhatnánk még a végtelenségig…
A szegedi "B", olimpiai, ifjúsági ill. serdülő válogatottaknak viszont se szeri, se száma, a bőséges tartalom miatt egy külön könyvet érdemelnek majd az egykori Tisza-parti tehetségek és kiválóságok is!
A szegedi klub - ill. a válogatottbeli sikerek mellett Gilicz István a Bp. Honvéd 1959-ben KK győztes csapatában is szerepelt!
A csodálatos archív fotón állnak balról jobbra: Soós Károly vezetőedző, Szőcs, Bozsik, Faragó (kapus), Kotász, Dudás, Solti. Guggolnak balról: Budai, Kazinczy, Tichy Lajos, Gilicz István és Csinos.
Íme érdekességként Gilicz István egész pályafutását bemutató írásom a Reggeli Délvilág 1990. 05.13-i számából:
Az utolsó szegedi mohikán....
Szinte hihetetlen, de igaz: utoljára 1957. június 16-án Stockholmban lépett pályára szegedi klubból kikerült játékos a nemzeti 11-ben!
A Tisza-parti város legelső válogatott labdarúgója az "ősszegedi SZAK-legenda", Solti I. Mihály volt még 1922- ben, aki a lengyelek elleni 3:0-ás mérkőzésen két remekbe szabott gólt is szerzett!
Legelső szegedi illetve vidéki válogatott labdarúgóként!!
Az eddigi utolsó, sorrendben 15. szegedi nagyválogatott pedig Gilicz István, aki 1957. június 12-én a norvégok, négy nappal később pedig a svédek ellen szerepelhetett a SZEAC labdarúgójaként címeres mezben...
Jóllehet a szegedi „B”, utánpótlás, sőt, „C” ill. kerületi válogatottaknak és ifjúsági, valamint serdülő válogatottaknak se szeri, se száma, de bizony, a magyar nemzeti nagyválogatottban Gilicz volt az utolsó szegedi mohikán...
„Gilicz István, a SZEAC, majd a Budapesti Honvéd balösszekötője 1957-ben és 1959-ben három mérkőzésen volt nagyválogatott. Rendkívül jól képzett, nagy területen mozgó, ötletes labdarúgó volt, játékából azonban hiányzott a kellő harcosság. Ügyesen cselezett, de ezzel olykor visszaélt, sokáig tartotta a labdát” - olvasható az idézet Antal Zoltán - Hoffer József „Albertől Zsákig” című könyvében.
- Vajon mi ebből az igazság?!...- kérdem az illetékest.
- Valóban… Néha túl sokat jegeltem a pöttyöst és hiába voltam technikailag tökéletesen képzett, gyakran hiányzott belőlem a tűz, a kellő harcosság… - ismeri el a könyv állításait Gilicz István, a nagyválogatott utolsó szegedi mohikánja - …pedig óriási tehetségként indultam, különösen akkor, amikor szülővárosomból, Kaposvárról Hódmezővásárhelyre kerültem katonának, s az ottani belügyi csapatban azonnal gólkirály lettem! A Hódmezővásárhelyi Dózsával fölényesen nyertük a Csongrád megyei bajnokság küzdelmeit!
- Mégsem jutottak föl az NB2-be…
- Így igaz… az akkori szabályok szerint a megyebajnokoknak osztályozót kellett vívniuk a második vonalba jutásért (akkor még nem volt NB3...) és ebben a Kecskeméti Dózsa bizonyult jobbnak…
- Mégis szemet szúrt Gilicz játéka a szegedieknek…
- A mai Szeged jogelődje, a Szegedi Haladás 1954-ben búcsúzott el az NB 1-től és a vezetők néhány fiatal tehetség beépítésével próbáltak azonnal visszajutni az élvonalba, így kerültem én is 1955 elején Vásárhelyről Szegedre és úgy érzem jól jártak velem a Tisza partiak... Csapatunk biztosan nyerte az NB2-es bajnokságot a budapesti Törekvés (ma BVSC) előtt, így egy évvel később magam is bemutatkozhattam az NB1-ben!
- Visszalapozva archívumomban, ez olvasható 1956- nál:
„A március 4-i NB1-es rajton 10.000 néző előtt a Szegedi Haladás Baráth, Zallár, Vass, Cziráki, Gilicz és Rózsavölgyi kitűnő játékával nyert 2:1-re a Szombathelyi Haladás ellen!”
- Hát igen… - révedezik vissza a múltba Gilicz István -, örökre emlékezetes marad számomra az a 90 perc… Életem legelső NB1-es mérkőzése kapcsán mindig hálával gondolok vissza akkori edzőnkre, az egykori ugyancsak szegedi kiválóságra, Lakat Karcsi bácsira, aki akkor bizalmat szavazott nekem, a fiatal vásárhelyi suhancnak! Az élet persze, nem állt meg… A Szegednél végig küzdöttem három NB1-es évadot, sőt, a nagyválogatottban kétszer is szerepelhettem a szegedi klubból! S amikor csapatom 1958-ban elbúcsúzott az élvonal tól, Pestre a nagy Honvédhoz kerültem!
- Milyen volt Bozsikékkal együtt játszani?!
- Rendkívül felemelő, hiszen Bozsik „Cucu”, a legendás Aranycsapatunk egyik meghatározója, valamint Budai, Kotász és Tichy Lajos mindent tudtak az igazi futballról! Ottlétem alatt (1958-tól 1962-ig) bajnokságot ugyan nem nyert a Bp. Honvéd (akkor még volt nála is jobb csapat, a Bp. Vasas, az Újpest vagy éppen a Fradi…), de a nemzetközi kupákban sikert sikerre halmozott! Az akkor még nagyon népszerű Közép-európai Kupában például - melyben a legjobb olasz, osztrák, cseh és délszláv csapatok is indultak a magyar sztárklubokkal együtt - a Wiener AC-nak hetet „gurítottunk” (7:0 lett), majd a sokszoros jugó bajnok, belgrádi Partizánnal vívtunk öldöklő drámai hosszabbításos csatákat! Végül a magyar „házi döntőben” a Sándor Csikaral (egykori szegedi volt ő is…), továbbá Sipos Ferivel, Lantossal és a jelenlegi szegedi edzővel, Kovács III. „Ferikével” felálló MTK-t vertük meg 80 ezer néző előtt a Népstadionban 4:3-ra, így miénk lett a díszes trófea! (Fenti KK-s csapatfotónk is erről tanúskodik)
- S az újabb válogatottság?
- A KK megnyerésekor 1959 nyarán a Honvédból szintén sikerült bejutnom a legjobbak közé és végre Oslo ill. Stockholm után idehaza is kifuthattam címeres mezben! Rendkívül felemelő érzés volt, mert a Népstadionban 75 ezer drukker fanatikus biztatása mellett vertük meg 3:2-re Göröcs Titi (2) és Sándor Csikar góljaival a kitűnő erőkből álló svédeket!
- 1962 ben mégis visszatért Szegedre…
- Nagyon megszerettem a Tisza-parti várost, ide nősültem, ráadásul a testvéreim is itt éltek! Hiába, a honvágy ellen nincs orvosság… De a SZEAC is stabil NB1-es csapatnak számított akkoriban, így aztán szinte bagóért igazoltak vissza a szegediek… Ettől számítva még négy szezont húztam le az élvonalban, majd 1966-ban egy súlyos sérülés miatt végleg felhagytam az aktív játékkal.
- Mit köszönhet a sportnak?!
- Játékos koromban nagyon népszerűek voltunk a szegedi szurkolók körében, szinte lépten nyomon elhalmoztak bennünket kedvességükkel és a győzelmeink után nem lehetett olyan kérésünk, amit ne teljesítettek volna… Akkoriban rendszeresen tízezrek (!!!) rajongtak a játékunkért a hétvégeken, aztán… ...ahogy teltek az évek, egyre inkább elfelejtettek... Nem sokkal a nyugdíjam előtt már csak közvetlen munkatársaim és régi barátaim, ismerőseim tudják rólam, hogy én vagyok az utolsó szegedi mohikán, aki a nemzeti 11- ben is szerepelhetett a szegedi klubból... Talán nem tűnik nagy kívánságnak, de szeretném megérni, hogy újabb szegedi futballista játsszon címeres mezben a leges-legjobbak között…- zárta beszélgetésünket az akkor 56 éves Gilicz István.
Hasonló a véleménye e sorok írójának is…
Aki éppen akkor született, amikor Gilicz István révén Szegedről utoljára szerepelt labdarúgó a magyar válogatottban. Kimondani is sok, hát még leírni!! Immár több, mint hat évtized óta nem játszhatott itteni focista a szegedi csapatunk tagjaként a nemzeti tizenegyben, sajnos, ez a fájó igazság…
Vitos György (Folytatjuk...idei 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk 5. részében két olyan SZEOL AK-s kiválóságról lesz szó, akik már az 1980-as években is nagyon sok örömet szereztek a fanatikus Tisza-parti drukkereknek: "Grubó és Deka", azaz Gruborovics Tibor illetve Deák Ferenc !!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.01.29.
A törökországi edzőtábor utolsó edzőmeccse várt volna a Szeged-Csanád Grosics Akadémiára január 23-án, pénteken! Ám az üzbég FC Buxoro ellen tervezett 3. nemzetközi meccsünk sajnálatosan elmaradt, miután a Tisza-partiak a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt lemondták a találkozót...
Ezáltal elmarad a Szeged-CsGA főpróbája a jövő vasárnapi sorsdöntő Kecskeméti TE - Szeged NB II-es bajnoki rangadó előtt...
Mindez azt jelenti, Aczél Zoltán tanítványai mindössze két nemzetközi meccset játszottak a törökországi edzőtábor során, legközelebb pedig már létfontosságú bajnoki összecsapáson lépnek pályára, hiszen február 1-jén a Kecskemét otthonában rajtol a szegedi kék-feketék számára a 2025-26. évi NB II tavaszi idénye...
A szegediek az edzőtábor során a cseh másodosztályú SK Artis Brno ellen 4–0-ás vereséget szenvedtek, majd a bosnyák élvonal listavezetője, az 1992-ben még Közép-európai Kupa-győztes FK Borac Banja Luka 1–0-ra nyerte a két csapat legelső nemzetközi mérkőzését...
A szegediek tehát legközelebb már bajnokit játszanak, az ellenfél, a Kecskemét szintén Törökországban készült.
A lila-fehérek utolsó edzőmeccsükön, csütörtökön a román élvonalbeli Sepsi OSK ellen 4-2-es győzelmet arattak!
Erre szokták mondani: "Mecsoda különbség"...
A két "ősrégi rivális" szomszédvár csapatának jövő vasárnapi és vérbeli rangadója 15 órakor kezdődik a Széktói stadionban.
A szegediek előzetes tavaszi, bajnoki menetrendje is elkészült, idén először február 8-án, 15 órától az ugyancsak több, mint 100 éve nyilvántartott "dél-alföldi derbi" kőkemény keretein belül lép pályára a Baróti Lajos-stadionban (ja, bocsánat, egyelőre még csak a Szent Gellért Fórumban, egyelőre...) a Tisza-parti gárda, ekkor ugyanis a több, mint "egy évszázados örök rivális" Békéscsaba lesz az ellenfél!!
Az NB II-es bajnokság 2026. május 17-ig tart (ez lesz az időközben milliárdossá vált "Kapics-Família" tizenötödik NB 1 nélküli szezonja, közte két NB III-as megszégyenüléssel ill. "püspöki áldással", A szerk.) és a Szeged - Csákvár idényzárón szintén itthon játszanak majd a kék-feketék...
A pontos kezdési időpontok még a televíziós közvetítések okán változhatnak, de...
...az "örök püspökös kedvenc", Adem /Bekim /Amír /stb... Kapicsék szégyenteljes helyzete sajnos, változatlan!!
Csupán az a kérdés, hogy még meddig?! Az ugyancsak NB II-ben edződő Kispest-drukkerek szavazatait max. figyelembe vette a regnáló klubvezetés az idei legfrissebb voksolásukon...
...szöges ellentétben a 2010-2011 óta állami milliárdokon kiválóan élősködő, de az 1899-töl eredeztetett identitásunkat újabban szégyenteljesen megtagadó, a közel 5.000 (!!!!!) Tisza-parti drukker jobbító szándékú véleményeit, kéréseit teljességgel semmibe vevő "kapicsos-püspökös szegedi focivezetésünkkel", Ámen...
Jelenleg így áll az immár 127. évében lévő és a szegedi futballmúltunk újra egységesítését követelő fanatikus drukkereink voksolása a 2010 óta Nógrádi Tiborék által hivatalosan is ránk testált szurkolói honlapunk nyilvános szavazásán:
Krónikás tisztelettel:
Vitos György (Folytatjuk...2026-ban, még erőteljesebben!!)
Forrás: Fotó: szeged-grosics.hu
Készült: 2026.01.25.
Szülővárosában, Szegeden kezdte el az imádott játékot és már dorozsmai kissrácként is a legjobb góllövő közé tartozott!
Majd 17 évesen a Szegedi MTE ill. 19-20 évesen már az NB I-es SZAK csatára lett, ez a klub akkor a kommunista-időkben Szegedi Szikra Munkás Torna Egyletre, később pedig Szegedi Petőfire változtatta - kényszerűségből... - a nevét.
Így aztán Csáki Béla az 1950 őszi NB I-ben már a Szegedi SZMTE, majd az 1951. évi (szovjet mintára naptári éves...) NB I-ben az újszegedi Petőfi csatáraként termelte a gólokat!
A Petőfi (vagyis a régi dicső SZAK) végleges kiesése után 1952 és 1954 között a másik szegedi NB I-es klub, a Szegedi Honvéd is igényt tartott a "gólerős szolgálataira", majd 1954- től a jogutód Szegedi Haladás együttesében ugyancsak eredményesen szerepelt.
1953 októberében egy sokakat megdöbbentő balesetben annyira roncsolódott a karja, hogy az orvosoknak bizony, csonkolniuk kellett...
Erről a www.szeged1899.hu rajongói portálunk részletesen is beszámolt a 120 részes szegedi futballtörténeti utazásának 27. részében (lásd lentebb) !!
Mivel egy évre a Szegedi Haladás is kiesett az NB I-ből, a gólerős szegedi csatár, Csáki Béla visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az ugyancsak patinás múltú Salgótarjáni BTC-től...
1955-ben igazolt az SBTC csapatához, ahol 1962-ig játszott. Itt tagja volt az 1958-as Magyar Kupa-döntős csapatnak is.
Az élvonalban összesen 248 mérkőzésen szerepelt és 99 gólt szerzett!
Ebből az első 106 szegedi NB I-es meccsén 44-szer volt eredményes!
Lássuk hát a legizgalmasabb és legmegdöbbentőbb történetet Csáki Béláról a szeged1899.hu szurkolói portálunk – országosan is egyedülálló - 120 részes cikksorozatának 27. részében!
" 120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (27.)
(Készült: 2020.05.17.)
Több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő - időutazásunk előző, 26. részében külön kihangsúlyoztuk: az 1952-53- as Szegedi Honvéd legeredményesebb támadó csatáráról, Csáki Béláról (címlapfotónkon) a következő részben egy igencsak megdöbbentő, mai szemmel nézve hihetetlen, de igaz történettel is szolgálunk!
Következzék hát Csáki Béla fantasztikus vállalása...
Ki is volt hát Csáki Béla?!
Az igazi őserőt képviselő középcsatár pályafutása Kiskundorozsmán kezdődött 1945-ben és 15-16 évesen már az ottani, DLASZ Déli kerületi bajnokságban szerepló felnőttcsapatban játszott!
Aztán 1947-ben - 17 évesen! - a Szegedi MTE-hez igazolt, amely egy évvel később fuzionált az NB I-es Szegedi AK-val, így máris az élvonalban szerepelhetett!
Majd a Felső Tisza-parti stadionba, a Szegedi Honvédhez került a Szegedi Petőfi (a legendás SZAK sokadik neve...) élvonalbeli búcsúját követően (1951 végén - 1952 elején), ahol 1953. december 6-áig termelte szinte futószalagon a gólokat!
Az 1953-as Honvéd-megszüntetést követően pedig az ugyancsak NB I-es Szegedi Haladásban játszott befejező csatárként - egészen 1954 végéig!
Ezután több első osztályú csapat is megkereste az akkoriban már fölöttébb népszerű "Lavórt" (ez volt Csáki legendás beceneve!), ő végül az SBTC gárdáját - a magyar vidék egyik akkori legjobb csapatát! - választotta 1955 elején.
Abban a legendás salgótarjáni együttesben fejezte be – közel 300 élvonalbeli mérkőzéssel ill. egy híján 100 első osztályú góllal a háta mögött - csodálatos és rendkívül tanulságos pályafutását.
Annyira szerette Szegedet, hogy amikor a későbbi - ugyancsak kiváló erőkből álló - Hajós Imre, Nemes István, Portörő Gábor által fémjelzett SZEAC csapatával találkozott a Salgótarjáni BTC – egy meccs kivételével... – nem lépett pályára...
Azon a bizonyos szegedi találkozón viszont, 1960. március 13- án a Nógrád megyeiek az ő mesterhármasával nyertek 3:0- ra...
S a 15.000 fanatikus szegedi drukker előtt (a mindössze 8 ezres befogadó képességű és manapság rendre "negyedházas", de inkább ürességtől kongó Szent Gellért Fórum szereplői, figyelem!, A szerk.) lejátszott vidéki NB I-es derbi után azonnal bocsánatot kért a szegediektől.
Hááát... ilyen kiváló sportember volt Csáki Béla...
De ez még nem minden...
Történt ugyanis, hogy 1953. október 25-én a Szegedi Honvéd Csáki Béla ill. Machos Ferenc parádés góljaival 2:0 arányú bravúr-győzelmet aratott Salgótarjánban! A csapat hazatérte után a szenzációs diadalt a kelleténél tovább ünneplő szegedi középcsatár az éjszakai órákban a Kálvária téri villamos sínek mentén tért nyugovóra...
S a remízbe tartó villamos olyannyira összeroncsolta a sokszoros "B"-ill. utánpótlás válogatott támadó jobb karját, hogy a kizárólagos műtéti megoldást - az amputálás jelentette...
Akkoriban az olimpiai bajnok "Magyar Aranycsapat"(egész oldalas fotónkon középen Grosics Gyula mellett Puskás Ferenc!) már javában készült az Anglia elleni londoni "Évszázad meccsére", ám szinte valamennyien egymásnak adták a kilincset Csáki Béla szegedi Rókusi kórházbeli betegágyánál...
A világ akkori legjobb játékosa, Puskás Ferenc amolyan "puskásöcsisen" biztatta örökös barátját, Csáki Bélát:
- Ne búsulj, Lavór... Hisz nem a lábadat vágta le a villamos!! Legalább ezután kevesebbet kezezel... Meglásd, ott folytatod, ahol az SBTC ellen, Tarjánban abbahagytad!!
Így aztán az immár félkarú csatár november közepén újra játékra jelentkezett dr. Kalocsay Gézánál, a Szegedi Honvéd akkori mesterénél.
Jóval később, már a '90-es évek elején a végül is 2006 tavaszán, 75 évesen elhunyt Csáki Béla így emlékezett vissza az akkori gyötrelmes időszakra:
- Bizony, a műtétet követő első edzések előtt úgy izgultam, mintha az ifiből kerültem volna Rózsavölgyi Lajosék, Machos Feriék közé... Aztán kiderült, hogy még mindig tudok futni, fejelni, cselezni! A gyakorlások végén rendre megkértem két remek kapusunkat, Palotai Janit és Mészáros Karcsit, hogy túlórázzanak velem! Fölváltva álltak a háló elé, én meg 25-30 méterről bombáztam a kapujukat, órákon át... S a gólok HITET adtak az újrakezdéshez...
Így ma már szenzációs sporttörténeti tény, hogy 1953. december 6-án, az akkori NB I-es idényzárón 6 ezren voltak kíváncsiak a Szegedi Honvéd ill. az Újpest (akkor Bp. Dózsa) örökös rangadójára, de különösen Csáki Béla visszatérésére...
Szeged városának színeiben, azaz a kék-sárga szerelésben pompázó hazaiak fantasztikus játékkal 4:1-re verték a világklasszis Szusza Ferenccel (harmadik fotónkon)
felálló újpestieket!
Íme az örökre emlékezetes Felső Tisza-parti összecsapás részletes jegyzőkönyve:
Szegedi Honvéd–Bp. Dózsa 4:1 (0:1)!!!
Szeged, Felső Tisza-parti stadion, 6.000 néző. Vezette Szigeti.
A gólok sorát az újpestiek nyitották meg, a világklasszis gólkirálynak számító Szusza Ferenc mesteri átadását Aspirány értékesítette, 1-0 az Újpestnek!
Szünet után viszont a szegediek hatalmas erővel támadtak, és 9 (!!!) perc alatt Csáki Béla (2), Cziráki ill. Machos révén négy gólt szereztek, így a végén óriási ünneplésben részesültek!
A mai "kapicsokon, ötévente NB 3-ba történő kieséseken felnőtt újabb generációknak" szinte hihetetlen: a szegediek egyetlen élvonalbeli bajnokságban két alkalommal is 4:1 arányban gázolták le a mindig bajnokesélyes újpestieket, amire azóta sem akadt példa!
A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy hosszú kórházi ápolás után Csáki Béla ismét csatasorba állt...
Mint ismeretes, október végén a szegediek legeredményesebb csatára súlyos balesetet szenvedett: jobb keze teljesen összeroncsolódott és a kézfejét le kellett vágni... Sokak szerint ezzel a fiatal játékos sportpályafutása befejeződött...
De nem úgy Csáki Béla szerint! Ő nem volt hajlandó beletörődni ebbe!
Hatalmas akaraterővel, jobb karján rögzítő kötéssel - hat gyötrelmes hét után... - ismét vállalta a játékot. Sőt, az 51. ill. az 56. percben két remekbe szabott góljával fő részese volt a szegediek fölényes győzelmének az újpestiek elleni idényzárón!
Az 1953. évi NB I gólkirálya Puskás Ferenc (Bp. Honvéd) volt 27 góllal, aki a londoni 6:3-as magyar -angol előtt személyesen is meglátogatta a szegedi kórházban az amputálás után lábadozó Csákit!
Az NB I-ben az öt pesti sztárklub (MTK, Honvéd, Vasas, Újpest, Fradi) és a Győri ETO ill. a Szombathely mögött a 8. helyen végzett Szegedi Honvéd házi gólkirálya ezúttal is Csáki Béla lett.
A szegedi középcsatár - hosszú kihagyása ellenére... - 12 gólt rúgott, s ezzel a góllövőlista 11. helyén végzett.
Bizony, méltó örököse volt az NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György, továbbá Nagy Antal és Vörös Mihály korábbi kiváló teljesítményének...
Vitos György (Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából.
Készült: 2020.05.22."
S végül a gyászjelentés…
…a Délmagyarország 2006. 03. 27-i számából:
Elhunyt Csáki Béla…
Baróti Lajos, Baráth János, Zallár Andor után megint gyászol Csongrád megye labdarúgása: 76 éves korában elhunyt Csáki Béla, az 1950-es évek szegedi labdarúgásának kitűnősége.
Az őserőt képviselő középcsatár pályafutása Újszegeden, a SZAK NB I-es csapatában kezdődött, majd a Felső Tisza-parti stadionban a Szegedi Honvédnál és a Haladásnál folytatódott.
A szurkolók kívülről fújták a Szegedi Honvéd legendás gárdájának összeállítását, amelyben szerepelt Palotai, Mészáros, Sípos, Mednyánszky, Bodzsár, Vass, Baráth, Zallár, Böjtös, Cziráki, Rózsavölgyi és természetesen Csáki...
Csáki Béla szegedi évei után a Salgótarjáni BTC NB I-es játékosa lett, ebben az együttesben is fejezte be közel 250 élvonalbeli mérkőzéssel a háta mögött pályafutását. Annyira szerette Szegedet, hogy amikor a SZEAC-cal találkozott a Salgótarján – egy meccs kivételével – nem lépett pályára. Azon a bizonyos szegedi találkozón a Nógrád megyeiek az ő mesterhármasával 3–0-ra nyertek... A találkozó után azonnal bocsánatot kért a szegediektől...
Hát ilyen kiváló sportember volt Csáki Béla, isten nyugosztalja...
Vitos György (Folytatjuk...Cikksorozatunk 4. részében egy újabb kiváló szegedi válogatott csatár, Gilicz István következik !)
Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.01.22.