Szeged 1899

esemény:

Merkantil Bank NB II 2025/26

időpont:

2026. 05. 10. vasárnap, 17:00

csapatok:

FC Ajka

x

Szeged

hátralévő idő:

Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

15 év után is maradjon még Adem Kapics és külföldi holdudvara!!
Helyezzék új alapokra a klub vezetését magyar sportigazgatóval!!
Szegedi és környékbeli kötődésű, egykori legendák kellenek!!
email:
szeged1899@freemail.hu vagy gyvitos@freemail.hu
telefon:
Vitos György, Főszerkesztő: +36/70-264-1595
figyelmeztetés:
copyright 2012. Vitos György, szeged2011.eu; majd szeged1899.hu. Az itt található írott, képi anyagok csak a forrás megjelölésével, internetes felhasználás esetén élő hivatkozás elhelyezésével használhatóak fel!

Szegedi Labdarúgók TOP 30-a: Gilicz István (4. rész)

2026.01.29.

 

Gilicz István...

"Az utolsó szegedi mohikán..."

Hogy miért is?!

Erre adunk most választ idei 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk 4. fejezetében...


 

Címoldalas fotónk képaláírásához még az alábbi tény-adatok szükségesek:
Gilicz István
(Kaposvár 1934.08.20 - Budapest 1993.12.16)


Bizony, az 1934-ben született GILICZ István,
az NB 1-es Szegedi EAC, majd a Bozsik "Cucu" által fémjelzett Bp. Honvéd kiváló balösszekötője, 1957-ben és 1959-ben 3 mérkőzésen volt nagyválogatott!

„Jól képzett, nagy területen mozgó, ötletes labdarúgó volt. Játékából azonban hiányzott a kellő harcosság. Ügyesen cselezett, de ezzel olykor „visszaélt": sokáig tartotta a labdát.”
( Antal Zoltán és Hoffer József: Alberttől-Zsákig c. könyvéből)...

Örvendetes tény volt, hogy ismét szerepelt szegedi játékos a nemzeti 11-ben!

A címlap- ill. lenti csapatfotónkon egyaránt látható Gilicz István, a SZEAC balösszekötője 1957. június 12-én Oslóban, a Norvégia elleni VB-selejtezőn (1:2), majd négy nappal később Stockholmban, Svédország válogatottja ellen (0:0) lépett pályára.

Gilicz összesen háromszor volt válogatott, de a svédek elleni 1959-es találkozón már mint a Bp. Honvéd játékosa szerepelt. 

Majd visszatért Szegedre, tovább szaporítván az itteni NB 1-es góljait!

Egy érdekesség:
"Gilicz volt a 15. olyan labdarúgónk, aki közvetlenül szegedi csapatból került be az országos nagyválogatottba!

Ebből 14 játékos a mai Szeged jogelődjeiben (Bástya, SZAK, Szeged FC, SZEAC) míg egy labdarúgó a Szegedi VSE-ben szerepelt..." - írtam már le számos korábbi cikkemben, majd így folytattam a csodálatos és örök tiszteletre, sőt, propagálásra méltó TÉNY-ADATOKAT":

"Íme kronológiai sorrendben a patinás "szögedi nevekből"  álló névsor:

Solti I. Mihály (SZAK) 1922-23. 2-szeres válogatott;

Wéber Lajos (Sz. Bástya) 1925-28. 6-szoros v. (más klubban is szerepelt);

Tóth Jenő (Sz. Bástya) 1926. 1-szeres v.;

Beneda (Benedek) István (Sz. Bástya) 1927-29. 3-szoros v. (más klubból is);

Emődi (Emmerling) Rezső (Sz. Bástya) 1929. 1-szeres v.;

Korányi I. Lajos (Sz. Bástya) 1929-41. 40-szeres v. (más klubban is szerepelt;

Korányi II. Mátyás (Szeged FC) 1932-35. 4-szeres v.;

Pálinkás József (Szeged FC) 1935-36. 5-szörös v.;

Gyarmati (Gyurcsó) János (Szeged FC) 1937-38. 3-szoros v.;

Baróti Lajos (Szeged FC) 1939-41. 2-szeres v.;

Nagy Antal (Szeged FC) 1939. 1-szeres v.;

Tóth György (Szeged FC) 1939-48. 15-szörös v. (más klubokban is);

Tihanyi II. (Till) András (SZVSE) 1942. 1-szeres v.;

Sipos I. István (Szegedi Honvéd) 1953. 1-szeres v.;

Gilicz István (Szegedi EAC) 1957-59. 3-szoros válogatott.


Megdöbbentő sporttörténeti tény:
a 16. szegedi klubból kikerülő "A"-válogatott labdarúgó sajnos, még mindig várat magára, mivel 1957 óta a Szeged nem adhatott direkt módon játékost a nemzeti 11-be...

Kizárólag úgy, hogy időről időre elszipkázták legjobbjait a pesti sztárcsapatok!!

De ilyen formában már azóta is rengeteget, Sándor „Csikartól” Kocsis Lajoson, Kozma Mihályon, Gujdár Sándoron, a Honvédos Nagy Antalon át egészen Szabics Imréig, Hrepka Ádámig sorolhatnánk még a végtelenségig…

A szegedi "B", olimpiai, ifjúsági ill. serdülő válogatottaknak viszont se szeri, se száma, a bőséges tartalom miatt egy külön könyvet érdemelnek majd az egykori Tisza-parti tehetségek és kiválóságok is!


A szegedi klub - ill. a válogatottbeli sikerek mellett Gilicz István a Bp. Honvéd 1959-ben KK győztes csapatában is szerepelt!


A csodálatos archív fotón állnak balról jobbra: Soós Károly vezetőedző, Szőcs, Bozsik, Faragó (kapus), Kotász, Dudás, Solti. Guggolnak balról: Budai, Kazinczy, Tichy Lajos, Gilicz István és Csinos.


Íme érdekességként Gilicz István egész pályafutását bemutató írásom a Reggeli Délvilág 1990. 05.13-i számából:

Az utolsó szegedi mohikán....

Szinte hihetetlen, de igaz: utoljára 1957. június 16-án Stockholmban lépett pályára szegedi klubból kikerült játékos a nemzeti 11-ben!

A Tisza-parti város legelső válogatott labdarúgója az "ősszegedi SZAK-legenda", Solti I. Mihály volt még 1922- ben, aki a lengyelek elleni 3:0-ás mérkőzésen két remekbe szabott gólt is szerzett!
Legelső szegedi illetve vidéki válogatott labdarúgóként!!

Az eddigi utolsó, sorrendben 15. szegedi nagyválogatott pedig Gilicz István, aki 1957. június 12-én a norvégok, négy nappal később pedig a svédek ellen szerepelhetett a SZEAC labdarúgójaként címeres mezben...

Jóllehet a szegedi „B”, utánpótlás, sőt, „C” ill. kerületi válogatottaknak és ifjúsági, valamint serdülő válogatottaknak se szeri, se száma, de bizony, a magyar nemzeti  nagyválogatottban Gilicz volt az utolsó szegedi mohikán...

„Gilicz István, a SZEAC, majd a Budapesti Honvéd balösszekötője 1957-ben és 1959-ben három mérkőzésen volt nagyválogatott. Rendkívül jól képzett, nagy területen mozgó, ötletes labdarúgó volt, játékából azonban hiányzott a kellő harcosság. Ügyesen cselezett, de ezzel olykor visszaélt, sokáig tartotta a labdát” - olvasható az idézet Antal Zoltán - Hoffer József „Albertől Zsákig” című könyvében.

- Vajon mi ebből az igazság?!...- kérdem az illetékest.

- Valóban… Néha túl sokat jegeltem a pöttyöst és hiába voltam technikailag tökéletesen képzett, gyakran hiányzott belőlem a tűz, a kellő harcosság… - ismeri el a könyv állításait Gilicz István, a nagyválogatott utolsó szegedi mohikánja - …pedig óriási tehetségként indultam, különösen akkor, amikor szülővárosomból, Kaposvárról Hódmezővásárhelyre kerültem katonának, s az ottani belügyi csapatban azonnal gólkirály lettem! A Hódmezővásárhelyi Dózsával fölényesen nyertük a Csongrád megyei bajnokság küzdelmeit!

- Mégsem jutottak föl az NB2-be…

- Így igaz… az akkori szabályok szerint a megyebajnokoknak osztályozót kellett vívniuk a második vonalba jutásért (akkor még nem volt NB3...) és ebben a Kecskeméti Dózsa bizonyult jobbnak…

- Mégis szemet szúrt Gilicz játéka a szegedieknek…

- A mai Szeged jogelődje, a Szegedi Haladás 1954-ben búcsúzott el az NB 1-től és a vezetők néhány fiatal tehetség beépítésével próbáltak azonnal visszajutni az élvonalba, így kerültem én is 1955 elején Vásárhelyről Szegedre és úgy érzem jól jártak velem a Tisza partiak... Csapatunk biztosan nyerte az NB2-es bajnokságot a budapesti Törekvés (ma BVSC) előtt, így egy évvel később magam is bemutatkozhattam az NB1-ben!

- Visszalapozva archívumomban, ez olvasható 1956- nál:

„A március 4-i NB1-es rajton 10.000 néző előtt a Szegedi Haladás Baráth, Zallár, Vass, Cziráki, Gilicz és Rózsavölgyi kitűnő játékával nyert 2:1-re a Szombathelyi Haladás ellen!”

- Hát igen… - révedezik vissza a múltba Gilicz István -, örökre emlékezetes marad számomra az a 90 perc… Életem legelső NB1-es mérkőzése kapcsán mindig hálával gondolok vissza akkori edzőnkre, az egykori ugyancsak szegedi kiválóságra, Lakat Karcsi bácsira, aki akkor bizalmat szavazott nekem, a fiatal vásárhelyi suhancnak! Az élet persze, nem állt meg… A Szegednél végig küzdöttem három NB1-es évadot, sőt, a nagyválogatottban kétszer is szerepelhettem a szegedi klubból! S amikor csapatom 1958-ban elbúcsúzott az élvonal tól, Pestre a nagy Honvédhoz kerültem!

- Milyen volt Bozsikékkal együtt játszani?!

- Rendkívül felemelő, hiszen Bozsik „Cucu”, a legendás Aranycsapatunk egyik meghatározója, valamint Budai, Kotász és Tichy Lajos mindent tudtak az igazi futballról! Ottlétem alatt (1958-tól 1962-ig) bajnokságot ugyan nem nyert a Bp. Honvéd (akkor még volt nála is jobb csapat, a Bp. Vasas, az Újpest vagy éppen a Fradi…), de a nemzetközi kupákban sikert sikerre halmozott! Az akkor még nagyon népszerű Közép-európai Kupában például - melyben a legjobb olasz, osztrák, cseh és délszláv csapatok is indultak a magyar sztárklubokkal együtt - a Wiener AC-nak hetet „gurítottunk” (7:0 lett), majd a sokszoros jugó bajnok, belgrádi Partizánnal vívtunk öldöklő drámai hosszabbításos csatákat! Végül a magyar „házi döntőben” a Sándor Csikaral (egykori szegedi volt ő is…), továbbá Sipos Ferivel, Lantossal és a jelenlegi szegedi edzővel, Kovács III. „Ferikével” felálló MTK-t vertük meg 80 ezer néző előtt a Népstadionban 4:3-ra, így miénk lett a díszes trófea! (Fenti KK-s csapatfotónk is erről tanúskodik)

- S az újabb válogatottság?

- A KK megnyerésekor 1959 nyarán a Honvédból szintén sikerült bejutnom a legjobbak közé és végre Oslo ill. Stockholm után idehaza is kifuthattam címeres mezben! Rendkívül felemelő érzés volt, mert a Népstadionban 75 ezer drukker fanatikus biztatása mellett vertük meg 3:2-re Göröcs Titi (2) és Sándor Csikar góljaival a kitűnő erőkből álló svédeket!

- 1962 ben mégis visszatért Szegedre…

- Nagyon megszerettem a Tisza-parti várost, ide nősültem, ráadásul a testvéreim is itt éltek! Hiába, a honvágy ellen nincs orvosság… De a SZEAC is stabil NB1-es csapatnak számított akkoriban, így aztán szinte bagóért igazoltak vissza a szegediek… Ettől számítva még négy szezont húztam le az élvonalban, majd 1966-ban egy súlyos sérülés miatt végleg felhagytam az aktív játékkal.

- Mit köszönhet a sportnak?!

- Játékos koromban nagyon népszerűek voltunk a szegedi szurkolók körében, szinte lépten nyomon elhalmoztak bennünket kedvességükkel és a győzelmeink után nem lehetett olyan kérésünk, amit ne teljesítettek volna… Akkoriban rendszeresen tízezrek (!!!) rajongtak a játékunkért a hétvégeken, aztán… ...ahogy teltek az évek, egyre inkább elfelejtettek... Nem sokkal a nyugdíjam előtt már csak közvetlen munkatársaim és régi barátaim, ismerőseim tudják rólam, hogy én vagyok az utolsó szegedi mohikán, aki a nemzeti 11- ben is szerepelhetett a szegedi klubból... Talán nem tűnik nagy kívánságnak, de szeretném megérni, hogy újabb szegedi futballista játsszon címeres mezben a leges-legjobbak között…- zárta beszélgetésünket az akkor 56 éves Gilicz István.

Hasonló a véleménye e sorok írójának is…
Aki éppen akkor született, amikor Gilicz István révén Szegedről utoljára szerepelt labdarúgó a magyar válogatottban. Kimondani is sok, hát még leírni!! Immár több, mint hat évtized óta nem játszhatott itteni focista a szegedi csapatunk tagjaként a nemzeti tizenegyben, sajnos, ez a fájó igazság…

Vitos György (Folytatjuk...idei 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk 5. részében két olyan SZEOL AK-s kiválóságról lesz szó, akik már az 1980-as években is nagyon sok örömet szereztek a fanatikus Tisza-parti drukkereknek: "Grubó és Deka", azaz Gruborovics Tibor illetve Deák Ferenc !!)

 


Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.01.29.