1943 nyarán kiesett hát az NB I hosszú idő óta legstabilabb vidéki csapata, a Szeged AK! De vajon mi okozhatta ezt az óriási zuhanást?!
Először természetesen erre adunk konkrét, tényeken alapuló válaszokat, melyek korántsem olyan "panel-feleletek", amiket a "derék szlovén sportigazgató", Adem Kapics adott a 2013-as, majd a 2018-as gyalázatos kieséseket követően... No, persze nem az NB I-ből történt búcsúkért kellett felelnie ill. magyarázkodnia, hanem...
...még leírni is fájdalmas, nemhogy átélni: Szeged öt éven belüli dupla(!!) NB III-as kizuhanását kellett "jól eladnia"...
S mint "minden hájjal megkent megélhetési focivezető" - a másik "szeol-volános lúzer", Halkó Pál Gézával ellentétben - ezt Adem Kapics püspöki segédlettel ugyan, de egyelőre jól megoldotta...
E rövid kitérő után térjünk vissza az igazi FUTBALLHOZ, amikor Szeged első számú labdarúgó-csapata még valódi profi teljesítményekkel, komoly célokért küzdött, többnyire az NB I-ben, ritkábban pedig a másodosztályban! (Harmadik liga?! Ez "kapicsi plusz halkópálgézás fogalom" lett napjainkban..., A szerk.)
1941-42-re - amint azt a 120 részes futballtörténeti cikksorozatom előző, 17. etapjában megírtam - bizony, összejött Szeged eddigi legjobb futballcsapata!
A Fradit 5:0-ra is "letaglózó" Szeged csapata... Állnak, balról: Gyuris János, Kalmár György, Harangozó Sándor, Toldi Géza, Kis-Kalkusz Károly, Báló Ferenc, Tóth György kapus. Guggolnak: Bognár Kálmán, Baróti Lajos, Lakat Károly (két későbbi világhírű mesteredzőnk!!) és a szegedi klubhűség mintaképe, Szabó Lajos.
De amilyen gyorsan összejött ez a kiváló erőkből álló Tisza-parti gárda, olyan gyorsan szét is vált a II. világháború kegyetlen időszakában, 1942-43-ban...
Az európai klasszis szegedi kapust, Tóth Györgyöt (archív fotónkon az ugyancsak sokszoros szegedi válogatott Baróti Lajos mellett), az akkori NB I legjobb kapusát a Budapesti Gamma FC szerezte meg!
Helyettese, a fővárosból igazolt Aknavölgyi viszont abszolút nem váltotta be az előzetes szegedi reményeket, sőt...
A legendás hírű, ex-MTK-s Cseh "Matyi" is visszament a fővárosba Szegedről, míg a másik válogatott egykori Hungária-játékos, Kis Kalkusz Károly vakbélgyulladás miatt meghalt a II. világégés vérzivatarában...
A kiváló fedezet, Lakat Károly (a későbbi olimpiai bajnok mesteredző) és a tankszerű - nem mellesleg világbajnoki ezüstérmes! - középcsatár, Toldi Géza (fotónkon) a bajnok Ferencvárosba igazoltak, de Mester István ugyancsak eltávozott Szegedről...
S ez még nem volt minden! A magyar bajnokságok addigi legeredményesebb szegedi gólgyárosa, Kalmár György (lenti fotón) visszavonult az aktív sportolástól. Tette ezt azért, mert munkája - sport-és divatáru üzletet nyitott a Széchenyi téren - teljesen lefoglalta, majd háború lévén, őt is behívták kötelező katonai szolgálatra...
Így aztán az egykori NB I-es bronzérmes Szegedből ill. a Fradit is 5:0-ra(!!) elverő standard játékosok közül mindössze öten maradtak meg hírmondónak:
Szabó Lajos és Gyuris János a hátvédsorból, Baróti Lajos (akit nem sokkal később ugyancsak katonai szolgálatra hívtak..) ill. Harangozó Sándor (a népszerű "Huru") a középpályáról, valamint minden idők másik nagy szegedi gólvágója, az ugyancsak válogatott Nagy Antal (archív fotónkon Tóth György mellett) a csatársorból...
Ilyen előzmények után nem a legjobb előjelekkel vágott neki a Szeged AK az 1942-43. évi NB I küzdelmeinek...
Vitos György
(Folytatjuk!)
Forrás: Fotók: tempofradi.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.02.27.
