A legfontosabb citátum az interjúból:
– ...És merre menjünk?
– Ez az egymillió dolláros kérdés... A magyar tradíció irányába vinném a dolgokat, de itt nem az Aranycsapatról beszélek, hanem az elmúlt 120 év magyar labdarúgásáról!
Ugyanúgy össze kellene gyűjteni a tudást a nagy öregektől, ahogy annak idején Bartók gyűjtötte a népdalokat, és megnézni, hogy mi volt az, ami minden korszakban működött, és mi az, amit biztosan el kell engedni. De sietni kell, mert egyre kevesebben vannak már közöttünk azok, akik hírmondók tudnak lenni...
– Tényleg úgy látja, hogy a múltban kell keresni a megoldást?
– A 21. századi ember hajlamos elkövetni azt a hibát, hogy úgy tekint az önmaga élete előtti világra, mintha az nem is létezett volna....
(Lásd Szegeden a "püspökös-kapicsos-nikolényis klubfilozófiát", az 1899-től eredeztetett csodálatos szegedi futballmúltunk teljeskörű megtagadását ill. figyelmen kívül hagyását..., A szerk.)
- A negyvenes-ötvenes korosztályok már inkább abban nőttek fel, hogy pocsék a magyar futball, és elfelejtik azt, hogy előtte évtizedekig nagyon jó, egy időben pedig világhírű volt!!
(Bizony, így van, VILÁGHÍRŰ VOLT, az 1920-as évektől egészen az 1980-as évek végéig!!, A szerk.) Összességében a magyar futball sokkal többet volt jó, mint rossz, akkor miért ne nyúljunk vissza a gyökerekhez?!
– Hogy nézne ez ki? - kérdezte tőle a riporter.
– Nehéz ilyenkor megkerülni a politikát... Azt látom, hogy az elmúlt időszakban Magyarországon egy jó értelemben vett saját magára koncentráló, független berendezkedés mellett alakult ki társadalmi megegyezés. Ezt kellene lefordítani a futballra is, mert olyan, mintha ott ebből semmi nem valósulna meg. Külföldi példákból merítve, az akadémiákon külföldi módszertanokat másolva, mindenféle mások által kitalált terveket és ötleteket próbálunk megvalósítani. Talán jobb lenne ezeket az energiákat arra koncentrálni, hogy nem másolunk, hanem egy tradícióra épülő tervet valósítunk meg, alapozva arra, amiről már látjuk az elmúlt hét-nyolc év alapján, hogy a felnőttcsapatnál működőképes.
S bizony, a szegedi futballt sem olyan emocionális kötődésű és képzett szakemberek vezetik, mint ami igazán megilletné hazánk 3. legnagyobb városát ill. az immár 125. évében lévő (!!) patinás focimúltját...
Íme a LÉNYEG...
Így látják az egykori szegedi focilegendák a mai "kapicsos helyzetet":
S a legkeményebb Tisza-parti drukkerek:
Ezek után pedig várjuk - a fenti szakmai meglátások alapján - a további húsbavágóan őszinte véleményeket!!
Egykori legendáinktól ill. az NB 1-ért ténylegesen tenni vágyó drukkereinktől egyaránt !! Hogy miért is?!
Mert az az út, amit a XXI. század szegedi focivezetői elindítottak (még ha merő jó szándékból is tették, nemcsak nyerészkedésből...) --- egyelőre járhatatlan...
Hiába a mérhetetlenül nagy állami támogatás financiális és infrastrukturális szinten egyaránt, ha a legfontosabb eleme a magyar futball forradalmasításának, Szegeden még mindig "hiánycikk"...
A megfelelő szakemberek (élükön a "13. éve itt élősködő külhoni sportigazgató" HELYETT...) még mindig nem érkeztek meg Szegedre!
S ezáltal az NB 1-be történő visszajutás (sorrendben immár 52. alkalommal!!) 1999 óta - vagyis 24-25 gyötrelmes éve!! - továbbra is várat magára...
Vitos György
(Folytatjuk!!)
Forrás: Fotó: Militár Iván magángyűjteményéből
Készült: 2023.06.21.
