Ami pedig a Szeged – ZTE  "futballtörténelmet" illeti, bőven lenne mit javítaniuk a szegedi kék-feketéknek...

Az egerszegiek 1969- 2015 között eddig 23  NB I-es  ill.   NB II-es (NB I/B-s) bajnokit vívtak a mindenkori legjobb szegedi csapattal, s ezidáig bizony, elég jelentősre duzzadt a zalaiak előnye…

Legelőször az 1969.évi NB I/B-ben kerültek egymással szembe Szegeden, a Felső-Tisza-parti stadionban és  az akkor SZEOL SC néven játszó olajipari gárda Mészár Lajos, valamint Pikó László góljaival 2-1-re győzött, míg az egerszegi visszavágón 1-1-re mérkőztek.

Az NB I-es premier viszont a “Zetének” hozott sikert, 1972 őszén Zalaegerszegen – 20 ezer őrjöngő hazai fanatikus előtt – a zalai kék-fehérek diadalmaskodtak 4-0 arányban. Ezután is az egerszegiek szerepeltek eredményesebben, így a Szeged mindenkori legjobb együttese a ’69-es sikerrel együtt csupán 5  alkalommal tudott nyerni ellenük, ami a négy évtized alatt lejátszott 23  bajnoki meccsük függvényében elég kevésnek mondható…

A sporttörténelmi értékű  legelső szegedi NB I-es bravúr 1974 tavaszára datálódik, s bizony, több mint 40(!) esztendeje már, hogy az akkori Szegedi Egyetemi és Olajipari Sport Club (SZEOL SC) a legendás hírű csatárok, Antal Péter, továbbá az azóta már népszerű "doki",  Szeghalmi Zoltán mesteri találataival 2-0-ra megverték a ZTE együttesét!

Két évvel később, 1976 tavaszán sem adták kétgólos különbségnél alább Kozma Zoltánék: ezúttal 3-1-re győztek, s a hazai gólokat újabb szegedi “futball-legendák”, Jerney István, Szalai “Dzsínó” István ill. Birinyi István szerezték!

Szinte hihetetlen, de az ezt követő “zsinórban” lejátszott tíz (!) NB I-es meccsük egyikét se tudták megnyerni az akkor már az 1977-es,  hivatalos alapszabályba is foglalt  SZEOL-SZAK fúziót követően a Tisza-partiak...

Az akkortól már  SZEOL AK néven játszó, egyébként kitűnő játékerőt képviselő, s a pesti sztáralakulatokat, a Fradit, Honvédot, Újpestet, Vasast és MTK-t  rendszeres gyakorisággal elverő szegediek az 1920-ban alakult  zalai kék-fehérek ellen rendre "becsődöltek" (mindössze 4 döntetlen mellett ugyanis  6 vereség volt a mérleg)...

Ezáltal a negyedik bajnoki sikerünkre nem kevesebb, mint 23 (!) esztendőt kellett várniuk a közelmúltban elég sokat böjtölő helyi drukkereknek…

Aztán 1999. szeptember 11-én – de ennek is  immár több mint másfél évtizede... – a Szeged LC néven játszó Nagylaki Kálmán vezette gárda fogadhatta NB I-es meccsen a “Zetét”, s bizony, akkori ukrán idegenlégiósunk, Jeremejev Vjacseszláv gólja is kellett az újabb, sorrendben 4. bajnoki sikerünkhöz – 6 ezer helyi szimpatizáns önfeledt örömére.

Ezt követte végre idén áprilisban a Nyilas Elek által vezérelt Szeged 2011-es csapat újabb "Egerszeg-verése", erre már a legfiatalabbak is  tisztán emlékezhetnek, legalábbis a médiákból, mert ugyebár Szegedtől 120 km-re rendezték azt a bajnoki meccset is...  A kék-feketék már az első félidőben eldöntötték a mérkőzést, miután Tóth Gábor, Oláh Lóránt és Szabó Péter góljaival tíz perc alatt "lerendezték"  a vendég zalaiakat!

Végezetül két megdöbbentő kuriózum... Egyrészt a szegediek a tavaly őszi NB II-es találkozásuk előtt éppen 30 (!) éve, 1984 októberében játszottak utoljára bajnoki meccset a zalai megyeszékhelyen (az NB I-ben 3-4 lett a vége úgy, hogy a hazaiak már 4-1-re vezettek a félidőben...).

Másrészt ugyancsak sporttörténeti tény: a ZTE legutóbb kereken három évtizede, 1985. május 18-án – közel 2000 néző előtt – nyert utoljára a Szeged pályaválasztása mellett bajnokit (1-0), s akkor a SZEOL AK játékosai Kaszás Gábor edzősége alatt el is búcsúztak az első osztálytól...

Azt mondják, egyszer minden sorozat vége szakad. Úgy lehet, Klausz László  és sokra hivatott játékosai ezúttal mindent bevetnek majd azért, hogy a derék egerszegiek még hosszú évekre elhúzzák a szegedi (jelen esetben gyulai…) nyeretlenségük megszakítását…

Vitos György

Készült: 2015.10.29.

Szeged 2011 – Debreceni VSC 0-0
Gyula, Grosics Akadémia, 500 néző. Vezette: Gyarmati II Tibor (Kormányos II, Medovarszki)

Szeged: Molnár F. – Dudás, Tóth G., Balogh M., Áchim, Fodor (Geiger, 69′), Berde, Veselinov, Pászka (Zelenyánszki – a szünetben), Czirok, Oláh L (Kovács B. – a szünetben). Vezetőedző: Klausz László.

Debrecen: Radosevic – Szatmári, Szilvási, Ferenczi, Sós (Horváth, 78′), Bódi (Szécsi, 58′), Varga, Kinyik, Szakály, Jovanovic, Castillion (Bereczki, 78′). Vezetőedző: Kondás Elemér.

Sárga lap: Kinyik (84′)

Klausz László: Elégedett vagyok, betartottunk minden taktikai utasítást. Örülök a fiatal játékosaink teljesítményének, de most a Zalaegerszeg elleni szombati mérkőzésünk a legfontosabb, és a kupavisszavágó még nagyon messze van...

Kondás Elemér: Végig domináltuk a mérkőzést, meg is voltak a helyzeteink, de csak kapufáig jutottunk. Nem vagyok elégedett az eredménnyel, a lelkesen küzdő hazaiak alaposan megnehezítették a dolgunkat, de ezt a meccset meg kellett volna nyernünk.

Az úton hazafelé máris jött a legfrissebb hír a szombati ellenfelünkkel kapcsolatban: ugyancsak MK-nyolcaddöntős meccsen a Zalaegerszeg Hévízen játszotta le hazai összecsapását az Újpest ellen és megsemmisítő arányú, 5-0-ás vereséget szenvedett a pesti liláktól! Ehhez képest a Debrecen elleni helytállás nagyon komoly fegyvertény volt a szegedi fiatalok számára, akik kiegészülve a most pihentetett standard játékosainkkal (köztük Germán Tamással, Szabó Péterrel, Oláh Gergővel, Farkas Márkkal, Király Patrikkal vagy éppen Andorka Péterrel) remélhetőleg szombaton ismét befűtenek a "Zetének"...

Csapatunk gyulai tudósítója, Jenei Kálmán (a szerző mellett balról) is meg volt elégedve a Szeged DVSC elleni bravúros döntetlenjével.

Vitos György

Készült: 2015.10.28.

Sporttörténeti tény, hogy a mára rendkívül nagy népszerűségnek örvendő Loki, vagyis a DVSC színre lépése előtt a legendás hírű Debreceni Bocskaival is találkoztak a szegediek 24-szer élvonalbeli meccsen, 1927-1940 között!

De még a különféle kupákban is sorsdöntő csatákat vívtak egymással a régi patinás Corinthian-díjtól a Magyar Kupa-finálén át a nemrég megszüntetett Ligakupáig (2014 őszén Debrecenben 1-1-re mérkőztek, majd a Grosics Akadémián 4-0-ra győzött a Loki)...

A szerdai MK-nyolcaddöntő első meccse előtt - amolyan kedvcsinálóként - ezúttal a korábbi két Szeged-Debrecen kupadöntőt emelném ki!

Hát, mit mondjak, nem tegnap volt...

Az egyik kereken 90 (!) éve, a másik jeles dátum pedig 1930 nyarán, azaz több, mint 85 esztendeje!

Kezdődött éppen kilenc évtizede, 1925 tavaszán, amikor országra szóló bravúrt értek el a szegediek. Az akkor még piros-feketében játszó SZAK labdarúgói nyerték el ugyanis a Corinthian-díjat! Arról az értékes trófeáról van szó, amely abban az időben a Magyar Kupa mellett a legrangosabb vándorserlegnek számított!

Még 1906-ban az angol FC Corinthian Budapesten való túrázása alkalmából egy díszes ezüst kupát ajánlott fel a MAC-nak, amely azt az MLSZ-nek adta át. Az MLSZ az 1907-08-as idényben írta ki először a legjobb csapatainak - kieséses rendszerben - a díjat. 1925-ig kizárólag fővárosi klubok (Ferencváros, BTC, Bp. Vasas) hódították el a patinás trófeát, a vidékieknek esélyük sem volt addig...

Ezt a gyönyörű trófeát, a Corinthian-díjat nyerte meg a SZAK Debrecenben, a DVSC pályáján éppen 90 éve!

S ezek után 1925-ben az akkor már többszörös vidékbajnok Szegedi AK sorra győzte le a riválisait, a Debreceni TE-t 9:0-ra(!), a kétszeres magyar bajnok BTC-t 1:0-ra, az akkori élvonalbeli 6. helyezett Nemzeti SC-t 5:3-ra és végül a Debrecenben megrendezett döntőben a DVSC együttesét 2:0-ra!

Ezáltal a Tisza-parti gárda az értékes vándordíj legelső vidéki birtokosa lett, míg a debreceni vasutasok az előző évi címvédő Vasas kiütésével az ezüstérmesek!

A két nagyváros közös futballtörténelmében a csúcsot persze az 1930. június 26-i, Budapesten, a Hungária-körúti stadionban lejátszott Magyar Kupa finálé jelenti:

Debreceni Bocskai - Bástya FC Szeged 5:1 (4:0)

Góllövők: Teleki (3), Markos, Sághy ill. Kőrösi.

A kupagyőztes debreceniek Farkas - Fejér dr., Molnár - Villányi, Sághy, Keviczky - Markos, Vincze, Teleki, Móré, Marosi összeállításban először hódították el - ugyancsak első vidék kupagyőztesként - az immár 76. kiírásánál tartó Magyar Kupát az alábbi felállásban játszó szegediek ellen: Benedek - Sirály, Emődi - Kurunczi, Tóth Jenő, Raffai - Hernádi, Kőrösi, Havas, Korányi II., Harmath.

Az MK-ezüstöt követően a Szeged még ötször szerepelt a Magyar Kupa elődöntőjében (legutóbb 1986-ban, a SZEOL-stadion "pockosán" a későbbi győztes Vasas ellen 0-1...) és négyszer a legjobb nyolc között, a DVSC viszont az elmúlt másfél évtizedben hatszor is elhódította a Magyar Kupát - a hét bajnoki aranyérem, az öt Szuperkupa illetve egy Ligakupa elsősége mellett.

A két csapat játékerejét tekintve így nem lehet kérdéses a továbbjutó csapat kiléte, pláne az MLSZ által tavaly után ismét megváltoztatott versenyszabályzat miatt... 2014 őszén még egyetlen mérkőzésen döntötték el a legjobb nyolc közé jutást, idén ez már oda-visszavágós rendszerré változott!

De a sorsolást követően Klausz László pozitívan fogalmazott  még így is:

- Kétélű ez a párosítás, hiszen egyrészről kaphattunk volna könnyebb ellenfelet, másrészről viszont azt gondolom, mindenkinek hatalmas élmény lesz az új debreceni stadionban játszani. Ráadásul egy kiváló NB I-es csapat ellen mérhetjük fel, hogy hol tartanak a játékosaink... Egy focimeccsben minden benne van, így például az is, hogy ők esetleg nem a kezdőcsapatukkal fognak kiállni, hanem fiatalokkal. Úgy pedig nem hiszem, hogy akkora különbség lenne a két együttes között, hogy ne tudnánk meglepetést okozni... Mindemellett teljesen mindegy, ki az ellenfél, soha nem mentek még ki úgy a gyepre a játékosaim, hogy esélyt sem adnak maguknak a győzelemre.

A szerdai mérkőzés visszavágóját egyébként éppen az EB play-offban érdekelt válogatottak mérkőzései után november 18-án, szerdán, a tavaly átadott Nagyerdei Stadionban rendezik.

A magyar-norvég összecsapásoktól döntő mértékben függő hangulatban...

Vitos György,

a LOKI tízkötetes szerzője

Írta: Vitos György
Készült: 2015.10.26.