| # | csapat | pont |
|---|---|---|
| 01. | Vasas FC | 61 |
| 02. | Budapest Honvéd FC | 56 |
| 03. | Kecskeméti TE | 48 |
| 04. | Mezőkövesd Zsóry FC | 46 |
| 05. | HR-Rent Kozármisleny | 42 |
| 06. | Aqvital FC Csákvár | 40 |
| 07. | Videoton FC Fehérvár | 39 |
| 08. | BVSC-Zugló | 37 |
| 09. | Karcagi SC | 35 |
| 10. | FC Ajka | 33 |
| 11. | Szeged | 33 |
| 12. | Tiszakécskei LC | 32 |
| 13. | Soroksár SC | 30 |
| 14. | Szentlőrinc | 27 |
| 15. | Budafoki MTE | 25 |
| 16. | Békéscsaba 1912 Előre | 25 |
Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!
December 1-jei up-tudósításunkat ("A remény őszi idényzárója" címmel) az alábbi sorokkal zártuk: "Az U17-es Szeged GA- Vásárhely összecsapással közel egyidőben játszott SZEOL/Tisza Volán-Orosháza rangadón (a hazaiak a 90. percben 11-esből egyenlítettek 2-2-re, így mindkét csapat értékes két-két pontot veszített...) óriási tömegverekedés támadt a szeolos kontra szeolos ill. szeolos kontra orosházi nézők között! A sokakat megbotránkoztató eseményekről külön cikkben számolunk majd be, miután meghallgattuk a szégyenteljes ügy helyszínen tartózkodó szereplőit is..." Nos, mindez megtörtént és bár több barátom megpróbált lebeszélni a cikk megírásáról, okulásként mégis közreadjuk: hogyan nem szabad egy sportközösséget vezetni, irányítani?!...
Köztudott, hogy az MLSZ által szervezett három legidősebb up-pontvadászaton (U19, U17, U16) a középső korosztály mindent visz! Helyesebben, ha megnyerik a Délkeleti csoport bajnoki címét, majd az osztályozókat, akkor magukkal viszik a másik két korosztályt is a magasabb osztályba! Ami ugye, nagyságrendekkel több taos-pénzt, komoly bevételeket hozhat egy-egy klubnak, de nem utolsósorban a fiatal tehetségeknek jelent komoly kiugrási és fejlődési lehetőséget!
Így az ország minden pontján - az NB-s felnőttcsapatok mellett - az U17-es bajnoki aranyért, majd a feljutásért feszülnek meg a legjobban (klubvezetők, edzők, játékosok, sőt, még a szülők, hozzátartozók is...).
Ennyi előzmény kellett annak érzékeltetéséhez, miszerint milyen felfokozott hangulatban játsszák szűkebb pátriánk, a Délkeleti csoport utánpótlás rangadó-mérkőzéseit és bizony, az elmúlt években nagyobb szurkolások, buzdítások, szülői-rokoni megmozdulások voltak egy-egy Szeged-Grosics Akadémia-SZEOL/Tisza Volán U15-ös, U17-es vagy épp U19-es helyi rangadón, mint az immár hatodik éve "Gyulára szakadt" felnőttcsapatunk ottani "siralomházas bajnoki meccsein"...
A december 1-jei kettős rangadó az U17-es korosztályban ezúttal is magas színvonalú összecsapásokat hozott (Szeged-GA-Vásárhely 12-1, SZEOL-Orosháza 2-2), ám amíg a dorozsmai meccsen még a metsző hidegben is kiváló volt a szurkoló szülők, rokonok és nézők hangulata, addig a Felső Tisza-parti összecsapáson komoly attrocitások történtek...
Mindezek tudatában már a szeolosok U17-es edzője, Papp Endre nem kapott engedélyt Halkó Pál ügyvezetőtől, hogy elmondja független rajongói portálunknak az őszinte, kendőzetlen véleményét a meccsbeli ill. a lefújást követő - sokakat megbotránkoztató - történésekkel kapcsolatban...
Bezzeg Buza Barnabás, a vendég orosháziak - egykor a Tisza Volánban játszó - vezetőedzője! Ő bátran kipakolhatott mindkét témával kapcsolatban:
- A szegedi rangadó képe alapján mi voltunk a jobb csapat és ez a pályán is látszott! - kezdte lendületesen, majd így folytatta - De a fociban mindig benne vannak a váratlan dolgok... Jó pozícióban vagyunk, hisz vezetjük a tabellát, így a saját kezünkben van a sorsunk! Mindent bele fogunk adni, hogy a végén mi legyünk a bajnokok! A sporik ide és oda is tévedtek, de mint tudjuk, ez is benne van a fociban... A szülői viselkedéssel, az ott tapasztalt verekedésekkel kapcsolatban extra véleményem nincs, de... sajnos, sokszor tapasztalom , hogy a szeol-volános szülők (tisztelet a kivételnek!) nem tudnak viselkedni... Ezzel egyet lehet érteni vagy nem, de ez tény! Az viszont, hogy több, ráadásul csapatbeli szegedi család így viselkedik egymással, nos, az már fölöttébb kellemetlen - zárta rezignáltan nyilatkozatát Buza Barnabás, majd amikor a rengeteg kiosztott orosházi sárgalap felől és meg nem adott 11-esekről érdeklődtem, védekezésként még hozzátette:
- Azt nem tagadom, hogy kemények voltunk, de mi mindenért lapot kaptunk, a szeolosok meg szinte semmiért sem... 11-esek??? Nos, az, hogy a kispadról visítva minden szituációért reklamáltak az edzőik, az még nem jelenti azt, hogy igazuk is van. Természetesen megkaptam tőlük, hogy nagyképű vagyok... De megmondom őszintén, nem érdekel, mit gondolnak! Én egyedül(!!) csinálom ezt a csapatot, ők meg öten ugráltak a pad körül és nem nagyon látszott a különbség... Ehhez hozzátartozik az a tény, hogy fiatalabb koromban én is Tisza Volános voltam, de engem nem ilyen edző irányított, hanem Protity Sanyibá... uuuhhh, de nagy a differencia köztük!!!
A "szeol-volános szülőkről" egyébként nemcsak az orosházi edzők vannak rossz véleménnyel, de sajnos, az ottani hozzátartozók is. Az U17-es csapatuk egyik legjobbjának, Fehér Bencének az édesanyja, Anita ecsetelte legutóbb Orosházán - nagyon sok helyeslő szülő előtt - e sorok írójának a szeptember 30-i Orosháza-SZEOL összecsapás negatív történéseit...
A lényeg, hogy Lóki apuka teljesen érthetetlen módon önkényesen bántalmazott egy orosházit és a helyieknek még a rendőrséget is ki kellett hívniuk, hogy végre megfékezzék a magáról megfeledkezett, önmagából gyakran kivetkőző vendégszülőt... Legutóbb viszont már harmadmagával folytatta önbíráskodását a SZEOL-Orosháza 2-2-es rangadó lefújását követően...
Erről a minap egy régebbi ismerősöm, Csordás József (akinek fia már hosszú évek óta a SZEOL, az egykori Tisza Volán csapatának hűséges tagja) számolt be portálunknak részletesen a Szeged Nagyáruház melletti kisvendéglőben... Ő egyébként régi szegedi futballista családból származik, maga is játszott a Móravárosban, majd a Szegedi Vasutasban, de felelősségteljes munkája mellett manapság ugyancsak aktívan sportol!
- Két nappal az ominózus meccsetek után még mindig egy jókora seb virít az orrodon... Mi történt veled?!
- Ez már nem mai keletű dolog, hisz az új jövevények nyár óta tartják rettegésben a szeolos közösségünk szüleit, de még az edzőket is erősen szidják, mocskolják, ha valami nem tetszik nekik... Orosházán tényleg kivezették egyiküket a rendőrök és garázdaság miatt igazoltatták az apukát! Miránk, régebbi szeolosokra ez sajnos, nagyon rossz fényt vet... De ez még nem minden! A legutóbbi rangadót követően szóváltásba keveredtünk velük a fiaink teljesítménye miatt. Ez persze, még elmegy, hisz rengeteg helyen előfordul hasonló szituáció, ám ami ezután történt, az mindennek az alja... Kettőjük váratlanul lefogta a két kezemet, hogy abszolút ne tudjak védekezni, majd a harmadik odajött és szitkozódva az arcomba fejelt többször is...akkor tényleg azt hittem, eltörték az orromat, de szerencsére megúsztam zúzódásokkal...
- Ez tényleg elrettentő és döbbenetes... Miért nem tettél rendőrségi feljelentést ellenük?
- Csakis a gyerekeink miatt! A közösség érdeke ezt kívánta, de sokáig már nem bírjuk ki velük és evidens, hogy lépni kell valamit az ügyben! - zárta korrekt módon nyilatkozatát Csordás József.
Egyszerűen borzalmas és mélyen elgondolkodtató esetek, történések a szegedi, de főként a szeolos utánpótlás-meccseken...
Több, égetően fontos kérdés felvetődik, mivel minden szülő annyit, annyi kárt tesz egy-egy klubnál, amennyit az adott közösségben megengednek neki!
Mindezek alapján milyen a SZEOL SC-ben, a korábbi Tisza Volánnál az erkölcsi és morális háttér?! Hogyan tűrheti el mindezt Halkó Pál (fotónkon), a klub ügyvezetője?! Netán a cél szentesíti az eszközt: mindenáron bajnoki címet nyerni, még több taos-pénzhez jutni?!
Mindezek milyen hatással vannak az up-korosztályokban áldozatosan dolgozó edzőkre és nem utolsósorban a még romlatlan, szüleikre felnéző kiskorú gyermekekre?! Ha a fenti példákból merítve azt látják-hallják a meccsek lefújását követően, hogy édesapjukat a csapattagok(!!) szülei éppen laposra verik?! Egyre többen várjuk Halkó Pálék - sokak szerint a "megélhetési sportvezetők"... - érdemi válaszait, lépéseit!
T.i. több korábbi interjúnkban is egyértelműen megállapítást nyert az immár 120. évében lévő szegedi labdarúgást illetően: fejétől bűzlik a hal!
S éppen ezért nincs, nem lehet létjogosultsága - közel két évtizede már... - a hőn áhított NB I-es futballnak Szegeden, országunk harmadik legnagyobb városában, mert "Szabics Imréék - Kisistók Andrásék helyett csupán Halkó Pálok tevékenykednek"...
Vitos György
Készült: 2018.12.06.
Mint ismeretes november elején váratlanul elhunyt Szalai "Dzsínó" István, a 120. évében lévő szegedi futball legendás játékosa, majd edzője. Szeptember 22-én, az SZVSE-Ferencváros MK-meccs szünetében kapta meg a "Szegedi Labdarúgás Életműdíját", majd októberben interjút is készítettem vele emiatt, de ennek leközlését már nem élhette meg, mivel ma helyezik végső nyugalomra a Belvárosi Temetőben. Az interjút korábbi cikkem ígérete alapján és Szalai István iránti tiszteletből ezúttal leközöljük...
2018. november 28-án, Szalai Dzsínó István temetésének napján az iránta érzett örökös tiszteletünk végett közzétesszük az októberi, Tisza Palotánál megejtett legutolsó közös beszélgetésünket...
- Dzsínó, szívből gratulálok a szeptemberi életmű-díjadhoz!
-Köszönöm! Én meg a fiadhoz!! - replikázott vidáman az örökifjú szegedi sportember.
- Melyikhez, Dzsínó?! - kérdeztem vissza.
- Jogos a kérdés... - mondta akkor októberben még nevetve, majd azonnal hozzátette - A kisebbiket, a Gyurit egy évig treníroztuk Major Laciékkal a Csongrád megyei serdülőválogatottnál és úgy láttam, megvan nála a focihoz szükséges kellő alázat, de most a nagyobbikra, a csatárra gondoltam... Hisz Gergő fiad épp akkor jött be szünet után a Fradi elleni kupameccsen, mikor én megkaptam Nógrádi Tibiéktől ezt a csodálatos elismerést! Utólag is köszönöm mindenkinek, aki rám gondolt. Végtelenül jól esett, hogy közel 4 ezer fanatikus drukker szünni nem akaró tapsvihara előtt vehettem át az "Életmű-díjat"!
- De hát - s ezzel több tízezer szurkoló véleményét tolmácsolom - teljesen megérdemelten kaptad! - vetettem közbe akkor, azon a napfényes októberi délelőttön.
Szalai Dzsínó István kicsit meghatódva, de tovább folytatta:
- Elég ritka manapság (ezt régi megbízható krónikásunkként te tudhatod a legjobban...), hogy Szegeden vérbeli tétmeccsen láthatjuk vendégül a bajnok- és kuparekorder Ferencvárost, ráadásul "táblás ház", közel 4 ezer lelkes helyi ill. vendégdrukker előtt... Ezért is volt felemelő érzés, óriási megtiszteltetés, amikor ezt a díjat - életem talán legszebb díját! - ott, akkor a Fradi elleni TV-mérkőzés szünetében átvehettem...Még egyszer köszönöm mindenkinek!! Jól emlékszem, mekkora élmény volt nekünk is a zöldek, az ország legnépszerűbb klubja ellen játszani, akár legutóbb, '91 tavaszán Szegeden vagy előtte, amikor te is ott voltál velünk az Üllői úti meccsen (lásd az archív fotónkon!) - kacsintott rám mosolyogva.
1990. szeptember 8: az Üllői úti Ferencváros - Szeged meccs (3-1) előtt nyilatkozott Szalai István vezetőedző (jobbról) Vitos György, szegedi újságírónak.
- S Szeged első számú labdarúgó-csapata mikor játszhat újra teltház előtt az NB I-ben?! - szegeztem neki az évtizedek óta legégetőbb szegedi focikérdést, sajnos, mint később kiderült, utoljára... Ám neki akkor a szeme se rebbent:
- Legyünk pozitív gondolkodásúak, hisz végre elérhetjük mindazt, amit az elmúlt 20 évben elmulasztottunk a szegedi futballt illetően: megfelelő erkölcsi-anyagi háttér és infrastruktúra mellett minden adva lesz a 2019-20-as idénytől az NB I-hez is - zárta rövid, de annál velősebb prognózisát Szalai István, majd vidáman kezet rázva váltunk el egymástól.
Akkor ott, októberben a Tisza Palotánál láttam őt utoljára...S legrosszabb rémálmainkban sem gondolhattunk volna arra, hogy ezt a frappáns, de annál lényegretörőbb beszélgetésünket (az "Emlékek hálójában" c. rovatunkban...) már csak az égiek közt olvashatja Szalai István, az NB I-es SZEAC, majd SZEOL AK egykori kiváló játékosa ill. az élvonalbeli Szeged SC vezetőedzője, s a mai SZEOL hivatalos jogelődjének, a Tisza Volán Focisuli alapítótagja.
Dzsínó! Isten nyugosztaljon örök békességben!!
Vitos György
Forrás: Fotók: Kuklis István és a szerző magánarchívumából
Készült: 2018.11.28.
Kutasi László (69), hatszoros magyar válogatott labdarúgó sok nagy csatát megélt pályafutása alatt, aki egészen 1974-ig a Szegedi VSE labdarúgója volt. Innen igazolt a Diósgyőri VTK-hoz. Kétszeres Magyar Kupa-győztes (akkor MNK) és egyszeres bajnoki bronzérmes lett az ottani sikercsapatával! Ez idő alatt közel 200 NB I-es, továbbá nemzetközi kupa-ill. olimpiai és nagyválogatott mérkőzésen szerepelhetett - több tízezer szurkoló örömére. 1980-tól visszatért Szegedre és négy évig az NB II-es bajnok, majd a Kaszás Gábor-féle SZEOL AK egyik vezéregyénisége lett. Szegeden több, mint félszáz NB I-es meccsen játszott, végül a '80-as évek közepén a Makó, majd a Vásárhely labdarúgójaként hagyta abba az aktív játékot. Neki is rendkívül markáns véleménye van az egész magyar futballról és ezen belül a szegedi labdarúgásról...
Kutasi László (lenti fotónkon) 1979-ben 6 alkalommal szerepelt a nagyválogatottban. De ezen kívül hatszoros olimpiai válogatott (1979–80) és 11-szeres egyéb válogatott (1979–80) volt.
1984-től már edzőként is dolgozott! Először a SZEOL AK junior csapatának az edzéseit irányította. Az 1985–86-os idényben a hódmezővásárhelyi Hódgép-Metripond SE, majd 1987-ben a Szeged SC vezetőedzője volt.
1986 és 1989 között a SZEOL-Délép illetve a Szeged SC labdarúgó-szakosztályának vezetőjeként is dolgozhatott. Késöbb még Kiszomboron is "aranycsapatot csinált", sokszoros megyebajnokot!
De mindezek előtt a kezdetekről kérdeztem, mert már korábban is mesélt nekem az akkori csodás időszakokról... A kiskunfélegyházi születésű Kutasi a pályafutását - mint annyi más tehetség - a grundon kezdte. Erre még ma is tisztán emlékezik:
- Reggeltől estig futballoztunk. Elég volt egyet füttyenteni, máris összeverődött a csapat. Utcák közötti bajnokságok zajlottak Félegyházán. Édesapámat korán elveszítettük, így nem dúskáltunk anyagiakban, nem volt pénzünk labdára sem... A helyi Honvédnál azonban mindig leselejteztek lasztikat, melyeket a MÉH-telepre vittek.
Én összeszedtem ezeket, és arra kértem Keserű Toni szíjgyártó mestert, hogy tanítson meg varrni... Elsajátítottam a mesterséget, így előfordult, hogy három „zsugám" is volt, igaz, a legtöbb elég ludáj, ide-oda pattogott, de így is nagy meccseket játszottunk velük. Nem voltam jó gyerek, sőt, rossznak, nagyszájúnak számítottam. Szerencsém volt, mert a két bátyám, a nagyobb barátaim mindig megvédtek...
Kicsit elmerengett a messzi múltba, majd így folytatta:
– Meggyőződésből azt vallottam, hogy futballozni a grundon az öregebbektől illetve az edzésen az edzőktől lehet megtanulni! Ma már grundok nincsenek, illetve az edzők nagy része testnevelő tanár, éppen ezért tart itt jelenleg a magyar futball...Talán tanulni kellene, új dolgokat bevezetni, új edzésmódszereket kitalálni. Órákig tudnék erről mesélni, de sokan kínainak tartják, csak kevesen értenek meg... – fejtegette Kutasi László, majd így folytatta - Csupán a lényeget mondanám: a futball igenis tanítható, tanulható, csak nem mindegy, hogy kitől!! Egy alapvető igazságnak tűnő gondolat: ha csökken a leigazoltak száma, akkor úgy kell fokozatosan emelni az intenzitást, kialakítva a magyaros stílust, hogy ezzel ne csak utolérjük az előttünk haladókat, hanem meg is tudjuk előzni őket!! Ha találtál ilyen reformereket, akkor szóljál! Én már beleöregedtem a reménytelenségbe... - említi szomorúan, de azért még hozzátette - A mai magyar futballban mit is látunk manapság?! Csányi Sándorék a bankok és egyéb "szponzorok", de főként a fociszerető magyar állam segítségével szinte "döntik bele a milliárdokat" a legnépszerűbb sportágba, a jobbára ellenőrizhetetlen taos-pénzek segítségével óriási infrastrukturális fejlesztésekbe is belekezdtek, ez a jövőre nézve mind pozitív, de...
- Miért kell mindig az a fránya "de"-szócska?! Szükségünk van nekünk erre?!- vetem közbe félig komolyan, félig viccesen. Kutasi László eddig vidám, derűs tekintete hirtelen elkomorul, így már tudom, nem sok jóra számíthatok...
- Igenis szükségünk van az őszinte szóra a magyar és ezen belül a szegedi futball megtisztulásához! Sajnos, azt kell mondjam, a Csányi úrék által befektetett több milliárdnyi összeg köszönőviszonyban sincsen a teljes joggal elvárt megtérülési értékkel... Az egyébként jószándékkal színre lépő Csányi Sándornak többnyire szakképzetlen, de pénzéhes tanácsadói vannak fociügyekben és ugyanilyen emberek, nyerészkedő szerencselovagok vitték a szegedi Kiss-Rigó Lászlóékat is a "sötét NB III-as erdőbe"... Hiszen mit is láttunk az elmúlt évtizedben a "magyar és ezen belül a szegedi fronton"?!- teszi föl az őszinte kérdést Kutasi László.
- Ezt tőlem kérded Lacikám?! Te vagy az interjúalany, én csak a "krónikás"... - vetem közbe.
- Jó, persze, tudom...- veszi a lapot, s enyhül meg kissé az ábrázata - így meg is válaszolom! A magyar futball - az élvonalbeli horribilis fizetések ellenére - csupán az "európai NB III" szintjén mozog, Markáns példa volt erre az UEFA Nemzetek Ligája, ahol képtelenek voltunk feljutni a gyenge C-osztályból is legalább a második vonalba - holott Közép- és Kelet-Európából (nem beszélve az afrikaiakról, dél-amerikaiakról) manapság szinte mindenki ide akar jönni pénzt keresni, kb. nullához közeli teljesítménnyel is... De a válogatott évtizedek óta (az egyetlen EB-kijutáson kívül...) nem produkált semmit, a klubcsapatokat verik, mint jég a határt (a Fradikát hol a bosnyákok, hol az albánok, Honvédot meg a luxemburgiak...), s a mostani "egyszem kivétel", az ugyancsak milliárdos költségvetésű VIDI mellett a többiek rendre mennek a "levesbe"...
- S a szegedi futballal (jövőre 120 éves évforduló!) mi a helyzet?!
- Legutóbb Kántor Feri barátom nagyon találóan fogalmazott, így csak ismételni tudom a régi szegedi focilegendáink határozott álláspontját: emocionális kötődés (Adem Kapics) és kellő szakmai tudás, profi vezetői gyakorlat nélkül (Halkó Pál) egyik regnáló szegedi futballvezető sem tud országunk 3. legnagyobb városában ismét NB I-es csapatot kreálni! Közel húsz év óta erre várunk, de csupán a csalódásainkat számolhatjuk, az élvonalbeli meccseinket egyáltalán nem...- zárta rezignáltan nyilatkozatát Kutasi László, a szegediek ill. a diósgyőriek egykori csupaszív és képzett játékosa, majd edzője.
Készült: 2018.11.26.