Vági Márton: Szegednek az NB I-ben lenne a helye!

A szegedi futball 115. évfordulója kapcsán, valamint az NB III-ban ezüstérmes Tisza-parti klub NB II-be történő visszajutási esélyeiről kérdeztem meg az MLSZ egyik illetékesét, Vági Márton főtitkárt (fotónkon Csányi Sándor MLSZ-elnök mellett jobbra) a napokban...

- Vági Úr! Magánemberként és mint MLSZ-főtitkár mi a véleménye az immár 115 éves szegedi futballról?

- A magyar futball több mint 110 éves történetében a kezdeti időszakban elsősorban a fővárosi klubok képviselték a szervezett labdarúgást. A dicső „középkorban” viszont szerencsére növekvő számban jelentek meg a vidéki labdarúgás egyesületei. Noha a bajnoki címek, a futball karrierek tekintetében a budapesti csapatok vezető szerepe a 2000-es évek elejéig megmaradt, de egy-egy időszakban vidéki csapatok is megtörték ezt a hegemóniát. S ne feledjük, hogy a legjobb fővárosi felnőtt csapatokban többségében vidékről átigazolt játékosok, vidéken felfedezett és a fővárosban nemzetközi klasszissá beérett tehetségek jelentették a siker zálogát.

Ebben a szereposztásban abban az időszakban a mindenkori szegedi labdarúgás is méltó helyet vívott ki magának. A szegedi "kiruccanás" soha nem volt könnyed szórakozás, fantasztikus csatákat, hangulatos mérkőzéseket jelentettek a Tisza-parti mérkőzések.

Sajnálatosan, Szeged élvonalbeli labdarúgása 3-4 évtizeddel ezelőtt hanyatlásnak indult... A szegedi foci visszaesése és tartós válsága megelőzte a magyar labdarúgás egészének visszaesését, viszont vélhetően ez utóbbi folyamat erősítette a szegedi labdarúgás nehézségeit.

Összefoglalóan: Szeged futballmúltjára elismeréssel tekinthetünk vissza, viszont a közelmúltban és a jelenben csak a hiányát érezzük...

- Ön szerint mi vezetett az elmúlt két évtized súlyos kudarcaihoz országunk harmadik legnagyobb városában?

- Nem tudhatom a biztos okokat. Kettős hatásmechanizmus feltételezhető. Egyrészt a magyar társadalom és gazdaság 1970-es években egyre erőteljesebb ellentmondásai helyi szinten háttérbe szorították a labdarúgás korábbi preferenciáit. A labdarúgás feltételrendszere meggyengült, anyagi, szervezeti és társadalompolitikai jelentősége, érdekérvényesítő képessége lecsökkent. Másrészről a labdarúgás nemzetközi folyamatai fejlődésnek indultak, elhagyták a magyar valóságot. Ahhoz, hogy ezzel a folyamattal lépést tartson valaki, a korábbinál sokkal nagyobb pénzügyi forrásokra, új dolgok megtanulására, elsajátítására és elfogadására, egyre nagyobb erőfeszítésekre lett volna szükség. Ez a kihívást jelentő igény Magyarországon és ezen belül Szegeden, a feltételrendszer említett meggyengülésével súlyos ellentétbe került. A magyar labdarúgás nem tudott, nem akart megfelelni az újszerű kihívásnak, nem volt erő, akarat és anyagi támogatás a megújuláshoz. Nem Szeged focija esett vissza, hanem az egész magyar labdarúgás – Szeged csak megelőzte a többit.

- 2011-től dr. Kiss Rigó László Püspök Úr lett az első számú szegedi futballklub elnök-tulajdonosa. Önnek erről mi a véleménye?

- A Püspök úr személye ismereteim szerint hallatlan közismertségnek és elismertségnek örvend országszerte. Segíteni vágyása, lelkesedése, szorgalma, kitartása például szolgálhat minden ember számára. Egy egyházi személy szerepvállalása a labdarúgásban első hallásra érdekesnek tűnhet, de Püspök úr foci iránti szeretete, gyerekekért érzett felelőssége, és önmaga foci aktivitása is mindenki elismerését bírja, ez alapján számomra teljesen életszerű a jelenléte a labdarúgásban. Nyilvánvalóan nem törekszik hegemóniára, ha van más, aki vele vagy nála jobban csinálja, akkor gondolom utat enged mások tehetségének, áldozatvállalásának.

- Az előző kérdés ismeretében hogyan látja a szegedi futballjövőt az NB I illetve az új stadion tükrében?

- Szeged méreténél, társadalmi és gazdasági jelentőségénél fogva esélyes, hogy tartósan részt vegyen a magyar labdarúgás elitjében. Ehhez az kell, hogy a magyar labdarúgást 3-4 éve támogató fejlődési folyamatba aktívan, saját kapacitásait mozgósítva erőteljesen bekapcsolódjon. A lehetőségek mindenki számára adottak, de azt senki ne várja, hogy a szegediek helyett mások végezzék el a feladatot. A feladat nem könnyű. Meg kell változtatni az emberek gondolkodásmódját, meg kell tanulni új dolgokat, pénzügyi, pedagógiai, szakmai területeken egyaránt. Szegeden ráadásul újjá kell szervezni a futball társadalmi támogatottságát, az emberekkel és a városvezetőkkel, a város gazdasági elitjével meg kell szerettetni újra a labdarúgást: a profi felnőtt csapat szintjén is, és a gyerek labdarúgás szintjén egyaránt. Nehéz, de nem lehetetlen feladat. Szorgalom, elszántság, önkritika, megújulni vágyás és KITARTÓ TÜRELEM kell hozzá.

- TUDOMÁSOM SZERINT AZ NB III-AS BAJNOKOK KÖZÜL A LÉTAVÉRTES VEZETŐI ELFELEJTETTÉK BEADNI AZ NB II-ES LICENSZ KÉRELMÜKET A MÁRCIUS 14-I HATÁRIDŐIG... AZ MLSZ SZABÁLYZATA SZERINT ILYENKOR A 3 CSOPORT LEGJOBB EZÜSTÉRMESE, AZAZ JELENLEG A SZEGED JOGOSULT AZ NB II-ES SZEREPLÉSRE! MI ERRŐL A VÉLEMÉNYE?!

- A szabályzatok egyértelműek, azok tartalmáról, értelmezéséről szubjektívan nem nyilatkozhatunk... Általánosan elmondható: szerintem rangot jelent az NB II-ben szerepelni. Bárki kerül oda, sok sikert kívánunk neki, és azt is, hogyha az NB III-ból kerül fel, akkor reálisan, egészséges önbizalommal mérje fel annak a lehetőségét, hogy van-e esélye, reális-e, indokolt-e és mennyi idő alatt lehetséges még tovább jutni, akár az NB I-be. Ismétlem korábbi állításomat: Szegednek az NB I-ben lenne a helye! Kívánom, hogy a város és lakossága erőfeszítései sportszerű feltételek között minél előbb eljuttassák a méltó helyére a csapatot. 

- Végezetül konkrétan kérdezném a Létavértes és a Szeged viszonylatában, hogyan látja pillanatnyilag a feljutási lehetőségünket?

- Amennyiben valamely 1. helyezett nem akar vagy tud elindulni az NB II-ben, akkor az adott bajnoki szint sorrendben legjobbja jogosult, feltéve, hogy van licence. Mai állás szerint ez a Szeged lenne...

Vitos György

Készült: 2014.05.22.