Szeged 1899


Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 17. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

16 év után is maradjon még Adem Kapics és külföldi holdudvara!!
Helyezzék új alapokra a klub vezetését magyar sportigazgatóval!!
Szegedi és környékbeli kötődésű, egykori legendák kellenek!!
email:
szeged1899@freemail.hu vagy gyvitos@freemail.hu
telefon:
Vitos György, Főszerkesztő: +36/70-264-1595
figyelmeztetés:
copyright 2012. Vitos György, szeged2011.eu; majd szeged1899.hu. Az itt található írott, képi anyagok csak a forrás megjelölésével, internetes felhasználás esetén élő hivatkozás elhelyezésével használhatóak fel!

Szegedi Labdarúgók TOP 30-a: Rózsavölgyi Lajos (25. rész)

2026.06.02.

 

Az ABC-sorrendben írt 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatunk e heti 25., majd 26. fejezeteiben igazi SZAK-legendák következnek!

Most, a hét közepén Rózsavölgyi-Rosenthal Lajos, a szegediek kiváló csatára (lenti első címlapfotónkon)...


...és a hét végén pedig...

...Solti I. Mihály, aki identitásában
egymaga az 1898 - 1899-től létező SZAK !!




Rózsavölgyi Lajos

(Titel 1926.05.14.- Szeged 1995.02.02.)


Rózsavölgyi (Rosenthal) Lajos, a legendás SZAK kiválóságaként 1948 nyarán mutatkozott be az NB I-ben a Győri ETO otthonában, majd egy héttel később az SBTC elleni hazai 3:3-as derbin már duplázni is tudott!

Olyannyira bejátszotta magát (mind a 30 meccsen szerepelt, melyeken 8-szor volt eredményes), hogy az 1949-50. évi NB I-ben már a bajnok Bp. Honvéd elit csapatának tagja lehetett!

De a szíve őt is visszahúzta a Tisza-parti városba és 1951-től a Szegedi Honvéd, majd 1954-től a hivatalos NB I-es jogutód, Szegedi Haladás (a későbbi SZEAC) megbecsült és az egyik legveszélyesebb csatára lett!

Összesen 125 NB I-es mérkőzésén 36 gólt szerzett szegedi színekben.

1954 őszén, az Újpest elleni 6:2-es derbin pl. egymaga 4-szer(!!) volt eredményes, de erre még külön is kitérünk…

Citátum a www.szeged1899.hu rajongói portálunk 120 részes cikksorozatának 29. fejezetéből:


„120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (29.)”

(Részletek a 2020.05.26.- írásomból):

Több, mint 120 szegedi futballévünket felölelő időutazásunk előző, 28. részében az 1952-53-as Szegedi Honvéd NB I-es szerepléseiről, valamint legeredményesebb támadójuk, a félkezű Csáki Béla fantasztikus vállalásáról írtunk, ezúttal pedig az 1954-es élvonalbeli pontvadászatot és az újonnan elindított Szegedi Haladást (lenti csapatfotónkon) vesszük részletesen is górcső alá...

 

A Szegedi Haladás kiváló erőkből álló csapata. Álló sor balról: Rábay László, Benák András, Zallár Andor, Cziráki József, Faragó Gyula, Városi György, Pozsgai István. Guggolnak balról: Rózsavölgyi Lajos, Mészáros Károly (kapus), Nemes István, Baráth János, Vass István és Cserhalmi Károly (kapus).



Az 1954-es évad a magyar labdarúgás fényes sikereit és nagy bukását hozta...

(Már amennyiben egy 1938 után másodszor is megszerzett világbajnoki ezüstérem bukásnak számít... Akkoriban igen!! Manapság?! Még a vb-re való kijutásnak is fölöttébb örülnénk, idestova 40 elcseszett, vb-nélküli évünk után...)!

Szegednek azonban fájdalmas kudarcot, keserű csalódást jelentett ez az 1954-es élvonalbeli évad…

De több, mint hat évtized távlatából nyugodtan állíthatjuk: a Szegedi Haladás kiesése nem a szakosztály vezetőin, nem az edzőn és nem a játékosokon, Rózsavölgyiéken múlt elsősorban...

A csapat gyenge szereplésének az árnyéka már előrevetődött akkor, amikor a szegedi sportkörök csak hosszas huzavona után állapodtak meg abban, ki is vegye át a Honvédelmi Minisztérium által erőszakosan, egyetlen tollvonással(!!) megszüntetett és az előző évben az első osztály 8. helyén (!) végző, így nagy reményekre jogosító Szegedi Honvéd örökét?!

Döntő hiba volt az is, hogy az előző évi együttes 11 állandó tagja közül öt (Palotai, Sipos, Mednyánszky, Machos, Macsali), tehát a csapatnak majdnem a fele eltávozott Szegedről, mivel a Szegedi Honvéd kivégzése után könnyedén elszipkázták őket a fővárosi klubok…

Így Jeny Rudolf vezetőedzőnek mindent elölről kellett kezdenie – ez pedig időt jelentett. Hogy mennyit, az a csapat szerepléséből egyértelműen kiderült…

Egy biztos: az egyetem, mint új bázis első ízben képviselte a Tisza-parti város labdarúgósportját a legmagasabb szinten.

Pedig az egyetemi futball (az 1920-as "trianoni megcsonkítástól", majd az 1921-es kolozsvári áthelyezéstől számítva...) szintén nagy hagyományokkal rendelkezett!

 

A II. világháború után azonban a KEAC, majd a SZEAC jogutódja, a Szegedi Haladás mindössze megyei szinten képviselte a városi labdarúgást.

S így 1954-ben jött el a nagy lehetőség az egyetemisták számára…

Az NB l-es szereplés jogát azonban nem a pályán, hanem a zöld asztalnál „harcolták ki” ...

A szegedi sportvezetők és sportkörök – hosszú viták után – végül is abban állapodtak meg, hogy a Szegedi Honvéd helyére hivatalos jogutódként a Szegedi Haladás (a régi "Kitartás Egyetemi Atlétikai Club" egyesülete) léphet!

De az egyetem által patronált Szegedi Haladás NB l-es bemutatkozása – a már akkor is állandó széthúzások miatt – nagyon gyengén sikerült...

A márciusban megrendezett négy bajnoki fordulót a szegediek nyeretlenül zárták, s ezzel utolsó helyen álltak a bajnoki táblázaton.

Az 1954. április 4-i, 5. fordulóban az akkor Bp. Kinizsi néven szerepelt Ferencváros látogatott a Tisza-parti városba...

A Mészáros – Benák, Baráth, Bodzsár – Rábay, Zallár – Böjtös, Cziráki, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi összeállítású gárda végre győzni tudott és 12.000 fanatikus drukker határtalan örömére, Rózsavölgyi Lajos szemfüles találatával 1:0-ra verték a fővárosi zöld-fehéreket!

Íme a szenzációs tudósítás a Népsport akkori, eredeti számából, melynek valamennyi akkori évfolyamát, csodálatos bőrkötésben az anyai ági Nagyapám - és nem mellesleg a határtalan futball-szenvedélyét belém plántáló… -, Dobsa Sándor testálta nem sokkal a halála előtt e sorok írójára:

 

Ezzel a „Fradi-veréssel” elkerültek Rózsavölgyiék az NB I utolsó helyéről, de hiába jöttek szebbnél szebb bravúrok (pl. 1:0-ás diadal Győrben, az ETO oroszlánbarlangjában, nem beszélve az Újpest kiütéséről!), a kiesést nem sikerült elkerülni…

Íme az akkori cikksorozatom folytatása, „Rózára” kihegyezve:


„Ezt követően az újabb Tisza-parti sikerig megint egy hónapot kellett várni…
A Szegedi Haladás ezúttal Győrben diadalmaskodott 1:0 arányban, de ilyen győzelem száz évenként, ha egyszer születik!

Idézet az akkori Népsportból:

„Az 55. percben egy veszélytelennek látszó szegedi támadás végén Kárpáti szerezte meg a labdát. A 16-os közvetlen közelében az ex-szegedi kapus, Palotai kifutott Kárpáti elé, a középhátvédet Rózsavölgyi megzavarta, így saját kapuja felé fordult, s anélkül, hogy felnézett volna, puhán hazaadta a labdát, amely a kint álló Palotai mellett a kapu közepén került a hálóba... Öngól, 1:0 a Szeged javára.”

A ritkán látható szerencsés győzelmet nem követte több, sőt a Sztálinváros (ma Dunaújváros) elleni sorsdöntő kiesési rangadót a saját pályájukon veszítették el Rózsavölgyiek...

Az 1954-es svájci világbajnokság miatt csak 9 bajnoki mérkőzést játszottak csapataink a tavaszi szezonban, amelyet a Szegedi Haladás az utolsó előtti, a 13. helyen zárt két győzelemmel, egy döntetlennel és 6 vereséggel, mindössze öt ponttal a dunaújvárosiak előtt...

Aztán a "berni sokkot" követően (a csoportmeccseken 8:3-ra legyalult németek 0:2-ről fordítottak 3:2-re Puskásék ellen a világbajnoki-döntőben...) az ősszel már többször megmutatta a szegedi gárda, hogy mennyit fejlődött! Egyénileg és csapatmunkában egyaránt.

A jó erőkből álló Csepelt ill. a Szombathelyi Haladást egyformán 4:2-re, a Diósgyőrt 3:0-ra verték akkoriban a Rózsavölgyi által vezérelt szegediek!

Az országos visszhangot kiváltó legszebb siker azonban az Újpest elleni hazai mérkőzésük volt, amikor 8.000 fanatikus drukker előtt, Rózsavölgyi Lajos 4 (!!) góljával, 6:2-re győztek az újpestiek akkori elitklubja, a belügyi szervek eminens rendőrcsapata, a legendás hírű Dózsa ellen!

Íme a lényeg:

Szegedi Haladás - Bp. Dózsa 6:2 (3:1)!!

Felső Tisza-parti stadion, 8.000 néző. Vezette: Páldi.

Szeged: Mészáros (Cserhalmi, 62. p.) - Faragó, Subits (Rábay, 54. p.), Bodzsár - Baráth, Zallár - Böjtös, Cziráki, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi. Vezetőedző: Jeny Rudolf.

Gólszerzők sorrendben: Aspirány (a 6. percben, így megint vezetett az Újpest…)), de Csányi gyorsan egyenlített (9.p.), majd jött „Róza”, alias Rózsavölgyi Lajos (a 21., a 36., az 53., és a 75. percekben, ez már „mesternégyes”!!), Tóth (61.p.), végül Cziráki (87.p.).

Bizony, Rózsavölgyi (archív fotónkon még korábbi nevén: Rosenthal…) Lajos "mesteri négyese" a Henni, Várhidi, Farsang, Egresi és Szusza Ferenc által fémjelzett újpestiek ellen - önmagáért beszél!!


Azóta, több mint 70(!!) év óta sem volt képes szegedi csatár ilyen parádés teljesítményre az 1885-ben alapított és sokszoros bajnok újpestiek ellen…

Vitos György (Folytatjuk és
a hét végén következik...

...Solti I. Mihály, aki identitásában
egymaga az 1898 - 1899-től létező SZAK !!)




Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.06.02.