Szeged 1899


Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

15 év után is maradjon még Adem Kapics és külföldi holdudvara!!
Helyezzék új alapokra a klub vezetését magyar sportigazgatóval!!
Szegedi és környékbeli kötődésű, egykori legendák kellenek!!
email:
szeged1899@freemail.hu vagy gyvitos@freemail.hu
telefon:
Vitos György, Főszerkesztő: +36/70-264-1595
figyelmeztetés:
copyright 2012. Vitos György, szeged2011.eu; majd szeged1899.hu. Az itt található írott, képi anyagok csak a forrás megjelölésével, internetes felhasználás esetén élő hivatkozás elhelyezésével használhatóak fel!

Szegedi Labdarúgók TOP 30-a: Pálinkás József (23. rész)

2026.05.26.

Az ABC-sorrendben írt 30 részes szegedi futballtörténeti cikksorozatom 23. fejezetében - a Real Madrid - Szeged sztoris Nagy Antal, majd Nemes István és Orosházi László után - ezúttal egy olyan kiváló szegedi válogatott kapus-legendánk következik, akivel a francia bajnok Racing Club Parist is elkaptuk (5-2 Szegeden, 3-3 Párizsban!!), sőt, a granadai győzelmünk előtt még Madridban, a világ akkori legjobb kapusával, Ricardo Zamorával fölálló Real Madrid ellen is megmérkőzhettünk : Pálinkás József...


 

Pálinkás József
(Kistelek 1912.03.10 - Budapest 1991.04.24)

A Szeged FC kapusa, 1935-ben és 1936-ban 5 alkalommal védte a magyar nemzeti tizenegy hálóját! Így írtak róla akkoriban:

„Eszményi alakú, magas, izmos labdarúgó volt. Kitűnően helyezkedett, biztos kézzel fogta a labdát vagy öklözött, mindig határozottan avatkozott a játékba! Kifutásra is bátran vállalkozott…”

A mostani 30 részes cikksorozatunk írója az „ÚJ TÜKÖR” c. országos hetilap 1986. július 20-i számában (ÉPPEN 40 ÉVE !!!!) mutatta be részletesen is Pálinkás József csodálatra méltó szegedi ill. válogatottbeli pályafutását:

„A kapus visszanéz…

A szegedi futballnak mélyek a gyökerei! Ez a több mint 700 éves város mindig híres volt gazdag labdarúgó életéről is…

A mai Szeged legendás hírű jogelődjei, a Bástya FC, a Szeged FC, majd a SZAK évtizedeken át a legjobbak közé tartoztak és szinte ontották a kiváló képességű játékosokat!

Főként az 1930-as, 40-es években kergették a labdát tucatszámra válogatott labdarúgók a Tisza partján, mint például Pálinkás József, aki jövő márciusban - remélhetően erőben, egészségben - immár a 75. születésnapját ünnepelheti meg…

Az idősebbek számára igazi fogalom, a középkorúaknak pedig szép gyermekkori emlék...
Az újabb generációk viszont nem sokat tudhatnak róla, ezért úgy éreztük, mindenképpen megérdemli a magyar válogatott egykori nagyszerű kapusa, hogy életének főbb állomásaival, legszebb sikereivel a fiatalabbak is megismerkedjenek…

- 1912 márciusában születtem a Szeged melletti Kisteleken - kezdte visszaemlékezését Pálinkás József, majd így folytatta - Már az 1920-as évek elején a helyi csapatban játszottam, olyan társakkal, mint a későbbi sokszoros ferencvárosi válogatott Polgár Gyula, aki 1938-ban világbajnoki ezüstérmes lett és a szegedi Bástya FC, majd a Hungária (ma MTK) válogatottja, Weber Lajos!
Később Szegeden jártam iskolába, de a világ messze legnépszerűbb sportága, a futball volt továbbra is életem legfőbb meghatározója…- vallott őszintén arról az időszakról.

Bizony, egy délkerületi bajnoki mérkőzésen a Szeged akkori jogelődjének, a Bástyának vezetői roppant tehetséges és fiatal kapust szemeltek ki maguknak: a kisteleki Pálinkás Józsefet!

Ám amikor megkötötték a szerződést, már nem Bástya FC volt a szegedi klub neve…

A SZAK akkori profi alakulata ugyanis 1931 nyarán, öt teljes és sikeres bajnoki idényt követően búcsúzni kényszerült az élvonaltól - ez azóta már sajnos, többször is előfordult…-, és a felosztó Bástya FC hivatalos jogutódja a Szeged FC, vagyis a Szeged Futball Club profi együttese lett!

De egy év múlva - ez szintén „ismerős történet” az utóbbi időben…- a Tisza-parti gárda újra csak az első osztályú küzdelmekre készülhetett…

Így 1932 nyarán a profi szerződést aláíró Pálinkás József is bemutatkozhatott a legjobbak között!
Persze, ezt megelőzően még két sorsdöntő osztályozó-meccs várt a szegediekre…
A profi másodosztály második helyezettje, a Szeged FC találkozott az I. Liga utolsó előtti csapatával, a Bp. Vasassal… Az „odavágót” Pálinkásék nyerték 3:0 arányban Szegeden, ám a pesti visszavágón minden veszni látszott… A Vasas ugyanis negyedóra elteltével már 2:0-ra vezetett és úgy tűnt, gólzáporos győzelmet arat a szegediek ellen! De a fiatal Pálinkás kapus a két gyorsan bekapott gól után teljesen megnyugodott és amolyan „minden mindegy alapon” kivédte az angyalföldiek szemét!

Az eredmény már nem változott és a Szeged 1932 őszétől 11, azaz pontosan tizenegy bajnoki idényen át - megszakítás nélkül (!!) - az első osztályban játszott.

Nem is akárhogyan! Több 4. illetve 5. helyezés mellett 1941-ben például az NB I-es bronzérem jutott nekik a bajnok Ferencváros és az ezüstérmes Újpest mögött!

Az élvonalbeli bemutatkozás pedig örökké felejthetetlen marad a szegedi cerberus számára:

- A sors szeszélye folytán éppen a „nagy Hungária”, a mai MTK ellen debütáltam az újszegedi SZAK-pályán, zsúfolt nézőtér, közel 10 ezer Tisza-parti drukker előtt!

Olyan világklasszisokkal néztem farkasszemet, mint Mándi Gyula, Barátky, Sebes Gusztáv - a későbbi „Aranycsapatunk” szövetségi kapitánya -, aztán Cseh Matyi és Titkos!

Félidőben még 2:1-re vezettünk, de a rutinos pestiek Cseh Matyi zseniális góljaival 4:2- re legyőztek bennünket… Talán az MTK-csatárok nagyszerű megoldásai miatt nem felejtem el soha azt a mérkőzést…- emlékezett vissza meghatódva.

Amíg Pálinkás volt a kapus, addig a Szeged FC 1932/33-ban újoncként a 8., majd sorrendben az 5., a 4., a 7. és újra a 8. helyezést érte el az élvonalban.

De a nemzetközi porondon is letették névjegyüket a szegediek!



A KK (Közép-európai Kupa, amely akkoriban a világ legrangosabb trófeája volt olasz, csehszlovák, osztrák és magyar élcsapatokkal !!) - szereplés mellett bejárták fél Európát.
Sőt, még Afrikába is eljutottak!

Ezekre így emlékezett vissza:

- 1933 tavaszán pl. eredményes romániai portyát bonyolított le a csapatunk. Számos értékes győzelem mellett a túra legrangosabb mérkőzését Temesvárott rendezték, ahol 30. 000 fanatikus román drukker előtt 2:2-re mérkőztünk a kiváló játékosokból álló (Bindea, Dobai, Hoksári, Zombori, stb.) román nemzeti nagyválogatottal!

A mellékelt archív fotónkon a szegediek önfeledt öröme is erre emlékezik…




Nem sokkal később egy bécsi tornán, az akkori osztrák bajnokot, a Wiener AC-t verték 4:2-re és a bécsi bajnokcsapatban olyan világhírű, sokszoros válogatottak szerepeltek, mint Seszta, Braun, Cisar, Smistik, Müller, Cart és Bican!

Aztán a francia bajnok Racing Club Parist is elkaptuk (5-2 Szegeden, 3-3 Párizsban!!), sőt, még a spanyol granadai győzelmünk előtt Madridban, a világ akkori legjobb kapusával, Zamorával (lenti fotóinkon) fölálló Real ellen is megmérkőzhettünk!



1936 nyarán pedig világcsúcsot állítottunk föl, hiszen három hónapig Skandináviában túráztunk, 24 (!!!) nemzetközi meccset vívtunk svéd, norvég, dán és finn csapatokkal, az alábbi mérleggel: 21 győzelem, 1 döntetlen, mindössze 2 vereség, 108-21-es gólkülönbséggel!

A magyar nagyválogatottban 1935. május 12-én mutatkozott be, természetesen a „sógorok” ellen… A Pálinkás – Vágó, Sternberg – Sebes, Szűcs, Lázár - Korányi II. Mátyás (szintén szegedi és már szerepelt ebben a cikksorozatunkban is !), Vincze, Sárosi, Toldi, Titkos összeállítású gárda valósággal lehengerelte Ausztriát 6:3-ra, ám a szegedi kapust mégis lecserélték…

Hogy miért?!...

Szepesi Györgynek, a "Labdarúgás" c. havilapban néhány éve megjelent kitűnő cikksorozatából ("Sport-mikrofon") erre is választ kaphatunk:

”… a szegedi kapus egy heves osztrák roham végén merészen kivetődött a csatárok elé és valamelyik osztrák lába a labda helyett a fejét találta el totálisan…”

A sebét azonnal beragasztotta a nemzeti csapat orvosa, ám a helyére Újvári, az MTK sztárkapusa állt be…

Pálinkás elindult az öltöző felé, amikor Pluhár István, a népszerű riporter oda intette a mikrofonhoz (archív fotónkon)…

ARCHÍV FOTÓNK KÉSŐBB...
PÁLINKÁS NYILATKOZIK PLUHÁR ISTVÁNNAK

- Biztosra veszem, Kisteleken az édesanyád is hallotta, hogy megsérültél és most aggódik nagyon érted, nyugtasd meg!

Pálinkás pedig vidáman mondta a mikrofonba:

„Semmi bajom nincsen már édesanyám, holnap már otthon leszek!!”

Ez volt a legelső eset, hogy a magyar rádió így, melegében el tudta oszlatni a rossz érzést, amit a súlyos sérülés a hallgatókból mindig is kiváltott…

Ezt követően még a franciák, a románok, a csehszlovákok és az írek ellen ölthette magára a szegedi kapuvédő a címeres mezt (lenti fotónkon)!



Emellett számos liga-válogatott találkozón is szerepelt, plusz még 150 (!) NB 1-es és 135 (!!) nemzetközi klubmeccsen védett szegedi színekben – egészen 1939-ig…

Majd a bajnok Ferencváros a 40-szeres szegedi válogatott Korányi I. Lajos elvitele után 1939 elején újabb szegedi kiválóságokra vetett szemet: Szoyka Kornélra, a szenzációs szegedi védőre és Pálinkás Józsefre (lenti archív fotónkon épp a Fradi ellen brillírozott)…



Markovics Szilárd, a szegediek akkori menedzsere rekordösszegért adta el őket!

Megtehette, hiszen Pálinkás mögött ott állt már a későbbi sokszoros válogatott, Tóth György is a szegedi kapuban (akit nemsokára az idei 30 részes cikksorozatunk 29. fejezetében mutatunk majd be Olvasóinknak, A szerző)…

Igaz, Pálinkás sem járt rosszul, hiszen a Fradinál szintén csodálatos egzotikus utazásokban volt része, Toldi Géza (1941-42-ben a "nagy Szegedben" is játszott!!), Tátrai, Gyetvai, Sárosi dr., Sárosi III., Kiszely, Táncos és Szoyka társaságában végig verték az európai sztárklubokat, sorra nyerve a jelentős nemzetközi tornákat!

Három évvel később jött az újabb kedvező ajánlat és 1942 nyarán már az akkori NB1-es Ungvári AC kapusa lett, ahol további két évig védett még az első osztályban!

S az utolsó élvonalbeli emlék?!

– Az 1944-es magyar bajnok Nagyváradot fogadtuk, de a szállodát súlyos légitámadás érte… Két nagyváradinak ott maradt a lába, attól kezdve már nem volt bajnokság Magyarországon, a II. világháború félbeszakított mindent 1944 őszére…

A profi életet sürgős behívó követte, Szabadkán volt tartalékos katona, majd Jutason hadapród őrmester…

- Azt hittük, nemsokára vége a háborúnak, sajnos, nem így történt: a lengyelországi Poznanban comblövést kaptam, szovjet hadifogságba kerültem és csak 1947 nyarán keveredtem haza…

Ezután elvégezte a TF edzői tanfolyamát, Kecskeméten a Dózsánál, majd a Honvédnál dolgozott 1957-ig.

Akkor már az OTP kisteleki fiókjának vezetője volt, így motorral kellett átjárnia Kecskemétre, az edzések levezetésére.

A felelősségteljes munkát és az edzősködést viszont roppant nehéz összeegyeztetni, így idővel kénytelen volt az utóbbit feladni…

De azóta sem tud meglenni imádott sportága nélkül és ezzel az emocionális üzenettel fejezte be az 1986-os interjúnkat is:

- Tiszta szívből kívánom, hogy ismét nagyon jó csapata legyen Szegednek!! (Vitos György)"

Khmmm...Úgy tűnik, ez is fölöttébb elkerülte a pontosan másfél évtizede itt élősködő és a semmiért is "közpénzes milliárdokban lubickoló kapicsos-püspökös szegedi focivezetés" figyelmét...
Csupán az a kérdés, hogy ezek az "identitás-ölők" még meddig tehetik mindezt büntetlenül?!...

Vitos György (Folytatjuk...a 30 részes cikksorozatunk vasárnapi 24. fejezetében a "szőke szikla", a korábbi szegedi "betonhátvéd", Portörő Gábor csodálatos pályafutása következik !)


Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.05.26.