Szeged 1899

esemény:

Merkantil Bank NB II 2025/26

időpont:

2026. 05. 10. vasárnap, 17:00

csapatok:

FC Ajka

x

Szeged

hátralévő idő:

Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

15 év után is maradjon még Adem Kapics és külföldi holdudvara!!
Helyezzék új alapokra a klub vezetését magyar sportigazgatóval!!
Szegedi és környékbeli kötődésű, egykori legendák kellenek!!
email:
szeged1899@freemail.hu vagy gyvitos@freemail.hu
telefon:
Vitos György, Főszerkesztő: +36/70-264-1595
figyelmeztetés:
copyright 2012. Vitos György, szeged2011.eu; majd szeged1899.hu. Az itt található írott, képi anyagok csak a forrás megjelölésével, internetes felhasználás esetén élő hivatkozás elhelyezésével használhatóak fel!

Szegedi Labdarúgók TOP 30-a: Gruborovics Tibor (5. rész)

2026.02.03.

Szegeden máig aranykorként tekintenek az 1980-as évek közepére! A SZEOL AK NB II-es bajnokként, változatlan kerettel, egy nagy jövő előtt álló, pár évvel később autóbalesetben elhunyt edzővel, az akkor 36 éves Kaszás Gáborral a kispadon 9. helyen végzett az 1983-84. évi - akkoriban még 16 csapatos - NB I-ben!


Négyeket rúgtak a 8 válogatottal fölálló bajnok Bp. Honvédnak, az ezüstérmes Verebes-féle Győrnek és a negyedik Újpestnek, hármat pedig a Fradikának!!

A játszótéren a gyerekek Deákok, Kozmák, Kun Lajosok, Kutasi és Orosházi Lacik, no, meg persze, Gruborovicsok akartak lenni…



Két SZEOL AK-s legenda:
Gruborovics Tibor és Deák Ferenc

 


Bizony, erre még sokan emlékezhetnek testközelből is...

A SZVSE-stadionban – a bontás alatt álló legendás futball-szentélyünk, a Felső Tisza-parti Stadion játéktere akkoriban évekig alkalmatlan volt arra, hogy élvonalbeli meccset rendezzenek… – 10-15 (!!) ezer fanatikus drukker lelkendezett hétvégenként rendszeresen.

Ez ugye, abszolút "kínaiul hangzik a mai nyerészkedő kapicsos - püspökös focivezetésnek", akik újabban - abszolút szégyenteljesen !! - még az 1899-től eredeztetett futball-identitásunkat is aljas módon megtagadják és csak "üres szólamokkal, plusz 15 éve havi többmillás fizetésekkel tisztelik" a csodálatos szegedi focismúltunkat, de persze, nagy ívben tesznek is rá a szegedi tradícióktól fényévekre lévő Grosics Gyula állandó propagálásával (Akadémia, Grosics szemle c. kiadványok, Párduc Kupa...Istenem, kiket melengetsz a kebleid alatt?!...)

Mindeközben az 1980-as évek közepén a fanatikus drukkerek arra készültek, hogy a következő évben még feljebb jut a csapat, és akár már a dobogóért plusz újra az európai kupás helyekért harcolhat!!

Végül nem így lett (de 1981-ben például csak egy hajszálnyira voltunk az AC Milan elleni Közép-európai Kupa-meccsektől)…

 

Részletek Tóth-Szenesi Attila 2020. 01. 08-i finnországi tudósításából:

„Harminc éve él a finnországi Mikkeliben Gruborovics Tibor, gyermekkorom szegedi középpályás hőse, a magyar futball egyik nagy tehetsége. Ha becsukom a szemem, tisztán látom, ahogy a kaputól 20 méterre szabadrúgáshoz készülődik. Nem áll előtte színpadias terpeszbe, nem teszi csípőre a kezét, nem is fut neki, csak lép egyet, és gól...
A magyar labdarúgásból úgy, ahogy van, eltűnt, a ritka vezetéknevével mégis sűrűn lehetett találkozni a Nemzeti Sport hasábjain, mivel a fia, Tamás is futballista lett, a finn első ligában az egyik legtechnikásabb játékos…

A két Grubó először…

1984 ősze Szegeden... Tartott még a fociláz a városban, de már látszott, hogy nem olyan erős a csapat, mint az előző, 1983-84. évi NB I-ben, amikor a SZEOL AK a szinte csupa válogatottal felálló Bp. Honvédot 4-3-ra, a Verebes-féle győri csodacsapatot, a bajnok Rába ETO-t 4-2-re verte! Ennek a Szegednek volt az esze Gruborovics Tibor!

Emlékszem, ahogy a meccsek után – vagy csak egy meccs után? – kiment a SZVSE-stadion játékterét a nézőktől elválasztó kerítéshez, és megszeretgette a pár hónappal korábban született kisfiát, Tamást… Így, együtt, akkor láttam őket utoljára.

Tibor Véménden, Komlón, az MTK-ban, a ceglédi katonacsapatban, majd a SZEOL AK-ban, Békéscsabán, végül a Mikkeliben játszott több száz mérkőzést...

...fia, Tamás pedig a finn első osztály vagy nyolc csapatában, és majdnem a Fradiban is…

A két Grubó másodszor...

Mára mindketten befejezték a futballt, és most ott állnak a Raatihuoneenkatu és a Mikonkatu kereszteződésében...
Tibor hatvanéves múlt, semmi súlyfölösleg nincs rajta, Tamás harmincöt, kinézetre még simán játszhatna. A két utca sarka valójában a helyi hétezres stadion bejárata, a jegyszedők nagy ovációval fogadják az apát és fiát, már amekkora ováció a finnektől kitelik, tudják, kik a látogatók, és a meccs előtt felengednek minket fotózkodni a pályára. Meccs lesz, az annak idején nagy sikereket, bajnoki dobogót, finn kupagyőzelmet megélt városi csapat jelenleg a harmadik ligában senyved, ezt a szeptember végi meccset 3-0-val zárja és az idény végén feljut a második ligába...
A meccset már nem látjuk, mert elmegyünk a közeli Ramen cukrászdába, szeret idejárni a család, amikor éppen együtt vannak.

„Mikkeli cég, komoly hálózat, nemcsak itt vannak boltjaik – mondja Tibor egy igazi mikkeli polgár lokálpatrióta büszkeségével.
– Eredetileg 32-33 ezres a város, de hozzácsatoltak kisebb településeket, most már tehát nagyváros. Jól elvagyunk, nagyon szép hely.”

De nézzük inkább „Grubó” SZEOL AK-s emlékeit!

„Szegeden máig az egyik aranykorként tekintenek az 1983–84-es bajnokságra. A SZEOL AK újoncként, változatlan kerettel, egy nagy jövő előtt álló, pár évvel később autóbalesetben elhunyt edzővel, az akkor 36 éves Kaszás Gáborral a kispadon 9. helyen végzett a 16 csapatos bajnokságban.
Négyet rúgtak a bajnok Honvédnak, az ezüstérmes Győrnek és a negyedik Újpestnek!!

A SZVSE-stadionban – a bontás alatt álló Felső Tisza-parti Stadion játéktere akkoriban évekig alkalmatlan volt arra, hogy meccset rendezzenek… – 10-15 (!!) ezer fanatikus drukker lelkendezett hétvégenként.

Mindeközben az 1980-as évek közepén a fanatikus drukkerek arra készültek, hogy a következő évben még feljebb jut a csapat, és akár már a dobogóért harcolhat!!
Sajnos, nem így lett…

A SZEOL AK - óriási meglepetésre - kiesett az NB I-ből, még a másik kieső Eger is jócskán megelőzte a kék-feketéket…

Hogy miért is?!

Íme az egyik szakvélemény a legendás "Grubó" szerint:

- A 83–84-es szezon nagyon összejött, a következőben majdnem ugyanazzal a kerettel viszont kizúgtunk...

Átestünk a ló másik oldalára, Kaszás Gábor még rátett egy lapáttal az edzésekre, azt hitte, így tudjuk majd tartani a formánkat. Több helyen előfordul az ilyesmi, az edző túlságosan belelkesedik... Az  1984–85-ös szezonban már semmi sem jött össze. Ha belekerülsz egy vereségsorozatba, onnan már nehéz kimászni…

Holott Deák Feri, Kun Lala, Tóth Jani (lenti fotónkon Grubóval együtt) vagy éppen Orosházi Laci, Kozma Zoli és persze, Grubó épp olyan klasszisok voltak, mint az előző, az 1983-84-es sikerszezonban!



Az egyik legmegbízhatóbb szegedi védővel, Tóth Jánossal oroszlánrészt vállaltak a SZEOL AK-s sikerekből…


Közben megszületett Tamás, a félig pesti, félig pécsi Gruborovics család pedig jól érezte magát Szegeden...

Gruborovics Tibort a kiesés után is hívták NB I-es csapatok, de nem akartak költözni...

Szombathelyen, Csepelen vagy a Vasasban sem lett volna jobb, a Szeged pedig az 1985-ös kiesés utáni NB II-es bajnokságoknak mindig úgy vágott neki, hogy a következő évben visszakerül az első osztályba!!

(A szegedi futballmúltunkban ez folyamatosan így is történt, lásd: 1932, 1944, 1949-50, majd 1955, 1959, 1966, 1969, 1971-72, 1974-75, 1980-81 és 1982-83, A szerk.)

1986-tól viszont nem így történt, és hiába az akkori Magyar Kupa-bronz (értékes fotónk a Vasas elleni MNK-elődöntőn készült!!)...


Állnak balról: Csehó (kapus), Balázs, Kozma Zoltán, Szabó Gyula, Kántor "Tyutyu" és Takó Feri, a "Taxi"...
Guggolnak balról: Márton, Kőhalmi, Szabó Imre, Gruborovics Tibor és az áldott emlékű Kun Lajos...


...a bajnokságban mindig egy kicsin múlt a feljutás, így esett, hogy Gruborovics az NB II talán legtechnikásabb középpályásaként a másodosztályban ragadt…

A harmadik évben végül Csank János megkérdezte: akar-e menni Békéscsabára?!

Akart, de a család Szegeden maradt...
Elege volt az NB II-ből, és kicsit a szegedi fociból is...

Két gyönyörű évet húzott le Csabán, az elsőben óriási meglepetésre megnyerték a Magyar Kupát a bajnok Bp. Honvéd elleni fináléban, majd a másodikban hetedik lett a csapattal az NB 1-ben!

„Mikkeli és Békéscsaba testvérvárosok, a finnek minden évben nálunk edzőtáboroztak egy hétig... Egymás ellen játszottunk edzőmeccset, amikor kinéztek maguknak...

A következő edzőmeccsünkön próbából a Mikkeliben játszottam a Csaba ellen... Kérdezték utána, hogy kimennék-e játszani?!...

Telefonáltam a feleségemnek. Mondom neki, úgy néz ki, "indulunk Finnbe…"
Kötöttünk egy hároméves szerződést. Ez volt 1989 áprilisában..."

S azóta is kinn él az egykori SZEOL AK-legenda, Gruborovics Tibor a közös fotón látható – ugyancsak ex-focista fiával ill. feleségével és a már kint született Réka nevű lányával együtt…



A két „Grubó” a finn Mikkeli stadionjában (Fotó: Tóth-Szenesi Attila)


Az idei első - egyébként 30 részes - szegedi futballtörténeti cikksorozatunk ABC-sorrendben halad tovább!

Legközelebb - a 6. fejezetünkben - egy olyan korábbi szegedi kiválóság következik, aki DUPLÁN is rengeteget tett az immár 127. évében lévő szegedi labdarúgásért!!

Egyrészt válogatott labdarúgóként aktív részese lehetett a Szeged FC aranykorszakának az 1930-as években, nemzetközi kupameccseket játszott a Szegeddel, sőt, az akkoriban már világhírű Real Madrid otthonában is szerepelhetett a "szögedi" csapat oszlopos tagjaként !!

Másrészt pedig...

...vezetőedzőként Gyarmati-Gyurcsó János irányította az 1960-as évekbeli, Hajós, Nemes és Portörő által fémjelzett SZEAC aranycsapatát is !!

Vitos György (Folytatjuk !)


Forrás: Fotók: Tóth-Szenesi Attila, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából...
Készült: 2026.02.03.