Merkantil Bank NB II 2025/26

2025. 09. 21. vasárnap, 17:00

Szeged

Soroksár

Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 15. bajnoki idényében (2025 - 26)?!

Mostantól új "E.h.-s rovatom" indul a www.szeged1899.hu független szurkolói honlapunkon "Emlékek hálójában" címmel.

A sorozat lényege: bemutatni mindazokat, akik az eltelt 125 esztendő alatt rengeteget tettek Szeged városának labdarúgásáért! Játékosként, edzőként vagy éppen vezetőként.

A sort ki mással, mint a legnagyobb és világszerte legismertebb szegedi futball-legendánkkal, Baróti Lajossal kezdjük, a címlapunkon látható szövetségi kapitányos fotója mellett ez a második viszont nem sokkal a halála előtt készült...

Hogy miért van ilyen szegedi futballtörténeti cikksorozatra szükség ?!

Nos, azért mert a világ messze legnépszerűbb sportágát "zsigerből utáló" helyi politikusok többsége, a szocis városvezetők, továbbá az elmúlt negyedszázad futballból (!!) és nem a futballért (!!) élő abszolút tehetségtelen, olykor-olykor bűncselekményeket is elkövető "élősködő sportági vezetők" miatt (bizony, a fejétől bűzlik a hal...) mára kimaradt több generáció is Szeged élvonalbeli labdarúgásából !!

A mai fiatal srácoknak, az itteni futball-tehetségeknek egyszerűen nincs kire felnézniük... S nagyon fontos lenne a fantasztikus, immár 125 éves szegedi futballmúlt teljes megismerése, így sajnos, igazi példaképek nélkül még silányabb a jelen és ezzel együtt eredményes jövőt sem lehet építeni!

Tényleges szegedi futball-példaképekre ( s nem máshonnét "idehozott Grosics Gyulákra"...) igenis szükségünk van, így az "Emlékek hálójában" rovatunk igencsak ezt a célt szolgálná a következő időszakban !!

Elsőként egy olyan kiváló és világszerte elismert szegedi sportember monológja következik, aki legszebb, legeredményesebb éveit az immár 125 éves szegedi labdarúgásban töltötte, majd évekkel később világhírű szövetségi kapitány is lett a magyar válogatott élén!

Baróti Lajos (1914-2005) érzelmektől sem mentes monológja olvasható az alábbi hasábokon, melyet a szegedi futballcentenáriumra - még 1999-ben - küldött a helyi szurkolóknak, a sportág fanatikus szerelmeseinek!

Bizony, az ő nagyszerű életművét Szeged városa akkor ismerné el, tisztelné meg igazán, ha majd végre egyszer a "Baróti Lajos-stadion" nevet viselhetné a Püspök Úrék által - a magyar adófizetők milliárdjaiból - megépített tényleg gyönyörű stadion centerpályája!

-- Amikor a szegedi centenáriumról beszéltünk, nem kis meghatódottsággal gondoltam az 1899-es alapítási dátumunkra és kicsit megdöbbentem... Szinte felkiáltottam! Te jó Isten, csak 15 évvel vagyok fiatalabb a nevelő-egyesületemnél!! Hogy elfutott az idő...

--A családommal együtt 1928-ban, 14 éves koromban kerültem Hatvanból Szegedre. Édesapámat a Szegedi Tanárképző Főiskola gyakorló polgári iskola igazgatójának nevezték ki, a család velem együtt így került Szegedre... A Baross Gábor Főreáliskola 5. osztályos tanulója lettem, itt is érettségiztem, később pedig az egyetem joghallgatójaként tanultam. Mivel a Barossnak akkoriban még nem volt labdarúgó csapata, így nem is szerepelhetett a szegedi KISOK (középiskolások) labdarúgó bajnokságában. A diákok atletizáltak, tornáztak, kosaraztak, csak éppen nem fociztak...

- Az atléták a sportórai foglalkozásokat az újszegedi SZAK-pályán végezték, így jutottam el én is oda 1928 őszén... Így lettem előbb atléta, s csak ezután a SZAK ifjúsági labdarúgó csapatának tagja... Prágai Ferenc közvetítésével, a jó öreg Feri bácsi nyomta a kezembe az első labdarúgó igazolásomat!

- Ám az atletizálás hatására ifjúsági koromban 100 méteren 11,6 mp, 200 méteren 23,9 mp-et futottam, megjegyezve, hogy labdarúgóként ennek a gyorsaságnak nagy hasznát vettem...

- Első edzőm a SZAK legendás középcsatára, Megyeri Pál volt, ő tanított a labdarúgás ábécéjére... Így kezdődött kötődésem és örökké tartó "szerelmem" a SZAK-hoz, örök hálámat kifejezve Prágai Feri bácsihoz, aki bámulatos klubszeretetével maga volt a SZAK!!!  Ő indította el labdarúgó pályafutásomat, amely az 1935-ös főiskolai világbajnokságon csodálatos aranyéremig (!!), majd a magyar nemzeti válogatottságig vezetett! Emellett sok-sok sikeres profi mérkőzést köszönhettem neki a Szeged FC színeiben, de neki köszönhettem későbbi edzői sikereimet is!

- A SZAK-nál töltött időszak nagyban befolyásolta a szegedi életemet, hiszen középiskolai, majd egyetemi tanulmányaim kitöltötték a napok többségét, de fiatal életem napi elfoglaltsága közé tartozott a sportegyesületi élet, a nap mint nap visszatérő edzések és a hétvégi mérkőzések.

- Érdeklődésem és baráti köröm is akaratlanul a labdarúgáshoz, szorosan a SZAK-hoz kapcsolódott, hiszen mi, játékosok együtt jártunk moziba, színházba, kocsmák helyett cukrászdákba, kávézókba...

- Milyen csapat is volt a SZAK?!  Feltétel nélkül, a társadalom minden rétege előtt nyitva volt, talán ezért is szerettem meg a legjobban! A csapatban szerepelhetett egyetemi hallgató, tisztviselő, kereskedő, iparos vagy kétkezi munkás is...

- Az ember, a tisztesség számított, nem a végzettség vagy az, hogy ki milyen vallású volt...

- Kik is voltak a játékostársaim?! Mindenkit roppant nehéz volna felsorolni, de az idősebbek közül megemlíteném Wahl, Stemler, Gombkötő, Priszlinger, Megyeri nevét, a fiatalabb korosztályból pedig Krekuska, Bite, Vida, Rózsa, Doktor, Bokor, Albert, Borbás, Korom nőtt a szívemhez, de sorolhatnám hosszan a többieket is...

- Visszagondolva fiatalabb éveimre, abban az időszakban a SZAK amatőr csapata a DLASZ (Délkerületi Labdarúgó Alszövetség) bajnokságában szerepelt és örökös vetélytársaink a KEAC (a későbbi SZEAC), az SZTK, a Szegedi Vasutas, az UTC és a Móraváros voltak, ám "vérre menő meccseket" játszottunk a kecskeméti, vásárhelyi, félegyházi, szentesi, békéscsabai és a makói csapatokkal is!

- Az újszegedi pályára kerékpárral közlekedtem, a jó vastag csőből készült Csepel kerékpárral... Számtalanszor hajtottam át a tiszai hídon fiatalabb koromban a lakástól a pályáig, majd később az edzések után legtöbbször nem haza, hanem Szőreg felé vettem az utat, hiszen onnan nősültem - szerencsémre!

- Bár a pályát felszántották, az öreg szertárosunk, Farkas Jani bácsi képével megmaradt az emlékezetemben örökre... Nehéz elfelejteni a fából készült tribünt, a falócás ülőhelyeivel, a szemben lévő, a pálya másik oldalán húzódó hosszú drótkerítéssel elkülönített állóhelyekkel, ahol a fanatikus törzsközönségünk szurkolt...

- A '30-as évek közepe után többször szerepeltem a DLASZ-válogatott mérkőzésein, s ekkor már komolyan felvetődött a szerződésem életem első profi klubjához, a Szeged FC-hez! Nehezen váltottam csapatot, sok-sok unszolás után, Prágai Feri bácsi biztatására végül aláírtam a szerződést... Ami megkönnyítette a távozásomat az az volt, hogy ugyanazon a pályán, a megszokott, fanatikus közönség előtt játszhattam a profi NB I-ben, sőt, még a nemzeti válogatottban is bemutatkozhattam!

- Az NB I-ben ugyancsak halmoztuk a Szegeddel a sikereket... 1938-39-ben már 5. volt a Szeged az Újpest-Fradi-MTK (Hungária)-Kispest kvartett mögött, rá egy évre pedig már negyedikek lettünk!

- 1940-41-ben bronzérmesek voltunk a bajnokrekorder Fradi és az Újpest mögött, míg egy évvel később Kalmár "Gyusza" NB 1-es gólkirályunkkal, továbbá Toldi Gézával, Lakat Karcsival és Tóth Gyurkával  fölálló Szegeddel ismét negyedikek lettünk! Sőt, még az akkoriban már világhírű Ferencvárost is 5:0-ra(!) megvertük, az egy igazi "aranycsapata" volt Szegednek!!

Baróti Lajos (balról) első válogatottsága Tóth Györggyel 1939 őszén, melyet 5:1-re megnyertek a magyarok Németország ellen !!

- Fiatalságom és legszebb labdarúgó emlékeim Szegedhez kötődnek! Felejthetetlen éveket tölthettem a Tisza-parti városban. Így nevelőegyesületem 100. születésnapján szeretettel köszöntöm a nagymúltú klub minden egyes tagját, a Tisza-parti drukkereket és kívánom, hogy Szeged csapata nemsokára megint olyan sikeres legyen, mint amilyen korábban a SZAK együttese volt! - zárta 1999 tavaszán akkori csodálatra méltó monológját Baróti Lajos.

Aki később máig is megdönthetetlen "magyar világcsúcsként" 117 alkalommal vezethette labdarúgó válogatottunkat szövetségi kapitányként !!

Bizony, nála többször senki sem irányította 1902-től napjainkig az ezredik meccse felé közelítő magyar válogatottat, mérlege 62 győzelem, 27 döntetlen és 28 vereség.

Szövetségi kapitányként olyan világhírű játékosokat avatott válogatottá, mint Albert Flórián, Bene Ferenc, Farkas János, Gellei József, Géczi István, Göröcs János, Ihász Kálmán, Mathesz Imre, Mészöly Kálmán, Novák Dezső, Nyilasi Tibor, Rákosi Gyula, Sárosi László, Sipos Ferenc, Solymosi Ernő, Szentmihályi Antal, Törőcsik András, Varga Zoltán és Zombori Sándor.

A Szegeden 2009-ben "A szegedi labdarúgás Díszpolgára posztumusz kitüntetést kapott Baróti Lajos válogatottsági rekordját (117 mérkőzés !!) vajon ki és mikor fogja megdönteni ?!

Esetleg az örökranglistán már 3. helyen álló Marco Rossi szövetségi kapitányunk (aki jelenleg 65 válogatott mérkőzésnél tart) ?!

Ehhez viszont feltétlenül ki kell jutni nemzeti válogatottunknak a 2026-os amerikai világbajnokságra is - kereken 40 évi fájdalmas szünet után...

Vitos György (Folytatjuk !)