120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (74.)

Éppen 120 részes szegedi futballtörténeti időutazásunk soron következő fejezeteiben a legújabb könyvem...

( http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729)

...1980-as, majd 1990-es évekbeli hősei szólalnak meg Orosházi és Kutasi Lászlótól kezdve dr. Kováts Gáboron, a Kozma-testvéreken, majd Gruborovics Tiboron, Deák Ferencen (a népszerű "Dekán") át egészen a nemrég elhunytakig, Kun Lajosig ill. Szalai Dzsínó Istvánig. Ezúttal egy olyan szegedi foci-legendára emlékezünk, aki már régóta Írországban él: Takó Ferenc, azaz állandó becenevén, "TAKSZI"...

Az akkori tabló-fotónkon igazi legendákkal együtt látható a második sor jobb szélén Takó Ferenc (még dús hajjal...), akivel már jó ideje csak a Facebookon tudom tartani a kapcsolatot és legutóbb éppen a fiával, a Szegeden azóta tűzoltóként dolgozó Takó Gergővel találkoztam, akinek átadtam az Édesapja nevére külön is lededikált korábbi futball-könyveimet !

Milyen is volt a legendás "TAKSZI" a szegedi NB I-es meccseken?! Hatalmas munkabírás, kiváló jobb láb, megalkuvást nem tűrő "gladiátor-harcos"...

Ha valaki Takó Ferencről, mint egykori szegedi labdarúgóról szeretne jellemzést írni, ez a három dolog biztosan eszébe jut.

A korábbi kiváló középpályás lassan két évtizede él távol a hazájától, közel a "hatodik ikszhez"...

Nyolc éve ünnepelte 50. születésnapját az egykori SZEOL AK-s legenda és akkor készült vele az alábbi rövid beszélgetés Mádi József kollégám révén:

– Írország déli részén, Cork közelében élek immár 2005 óta a párommal. Természetesen a labdarúgástól sem szakadtam el, hiszen ha amatőr szinten is, de rendre pályára lépek olyan bajnokságokban, mint amilyen a Radnóti-hétfők volt – itt ilyen tornából rengeteg van... A munka miatt évente csak egyszer járunk haza, legutóbb az előző nyáron voltam Szegeden. Megtaláltam a számításomat, jól érzem magam, főleg hogy a családom is velem van. Persze hiányoznak a barátok és Magyarország, de nem akarok panaszkodni, nincs is okom rá... – mondta Takó.

Az egykori középpályás az élvonalban közel száz mérkőzésen lépett pályára és 9 gólt szerzett, míg az NB II-ben több, mint 200-szor szerepelt! Játszott a Szeged NB I-es csapata mellett Békéscsabán, Mezőtúron, Szarvason, Kisszálláson, Kunbaján, majd edzősködött Szőregen és Gyálaréten is.

– Az ötvenedik születésnapom kapcsán eszembe jutott nagyon sok minden, ami a labdarúgáshoz kapcsolódik... Ilyen a Kék Mókus-kupa, amely miatt decemberben elvonási tüneteim voltak... Mindenem, a szerelmem a futball volt, hiszen ebben nőttem fel. Nem szeretnék meccseket kiemelni a pályafutásomból, mert nekem a Mezőtúron NB III-ban lejátszott bármelyik összecsapás ugyanolyan fontos, mint amikor a SZEOL AK színeiben a Fradinak és az elhunyt Zsiborás Gábornak gólt lőttem az NB I-ben – tette hozzá, de azért egy kis nosztalgia sosem árt - pláne, ha van mire emlékezni...

– A legemlékezetesebb találkozómat 1983 őszén, az Üllői úton, több, mint 10 ezer fanatikus pesti drukker előtt vívtam a Fradi ellen. Végig élvezetes, szikrázóan kemény összecsapáson 2-2-es döntetlenre állt a meccsünk, amikor Ebedli Zoli gólja után Rubold döntött pár perccel a vége előtt a zöld-fehérek javára... A vereség természetesen nagyon fájt, pedig tényleg jól ment a játék: Deák Feri szemfüles találatát követően én is rúgtam egy szép gólt szegény Zsiborás Gabinak, lőttem még egy zúgó kapufát, a Népsport pedig 8-as osztályzattal jutalmazta a teljesítményemet, ráadásul még a televízió is bemutatta a meccs gól-összefoglalóját...

(Íme az ominózus Takó-bomba az akkori Népsportból:      "A 63. percben villámgyors szegedi támadás végén Kováts Gábor a 16-os oldalvonalának közeléből beívelte a labdát, Takó pedig 11 méterről kapásból a jobb sarokba bombázott! 2-2 !!" )

De térjünk vissza a jelenbe...

Szeged és a futball - Takó Feri, azaz "TAKSZI" életének legfőbb meghatározója a Tisza-parti város és a világ legnépszerűbb sportága!

Éppen ezért nem véletlen, hogy évtizedek óta folyamatosan figyelemmel követi a hazai és a régiós eseményeket...

– Nem tudom, miért nincs minőségi labdarúgás Szegeden, de abban biztos vagyok, hogy nagyon hiányzik a szurkolóknak... (Immár 22 gyötrelmesen hosszú éve erről álmodoznak a "halkópálgézákon - ademkapicsokon felnőtt" Tisza-parti drukkerek..., A szerk.)  A mi időnkben a nemrég már 19 trófeát nyert Debrecen szintjén működött a sportág népszerűsége, ám azóta óriási lépésekkel eltávolodtak tőlünk a nagyobb hazai városok... Hogy miért is?! Na, erre továbbra sem tudom a választ.... (Vagy csak nem akarja a városi ill. helyi focivezetőket megsérteni?!, A szerk.)

De azért még hozzátette:

- Azt viszont hiszem, hogy először egy hozzáértő vezető, mellette pedig egy vérbeli üzletember szükséges ahhoz, hogy a szegedi labdarúgás újra tényezővé váljon!! Annak nagyon örülök, hogy a gyönyörű szép stadion végülis zöld utat kapott, de egyelőre még a 6-8 ezres lelátó is sok... A következő feladat: csinálják meg a csapatot is! Ez legyen a legfontosabb lépés a teljes felzárkózás útján – mondta végül az egykori kiváló NB I-es szegedi labdarúgó.

Való igaz!! Az elmúlt 22, azaz huszonkettő(!!) sivár  - NB I nélküli... - szegedi focis esztendő főként a nosztalgiázásról szól mindazoknak, akik még láttak első osztályú meccseket a Tisza-parti városban...

Akik pedig a koruknál fogva nem láttak?! Nos, azoknak  a mostani "kapicsos gárda a csúcs", de ez inkább egy dombocska a korábbi szegedi élvonalbeli csapatok "Himalája-szintű magasságaihoz" képest...

https://www.youtube.com/watch?v=U0WiezlNpBc

Legközelebb újabb SZEOL AK-s, majd Szeged SC-s legendák következnek (Kisistók András, Kántor Ferenc, Bogdán István, Hegyeshalmi Tibor, Major László, Szalai-Dzsínó István és a többiek...) az éppen 120 részesre tervezett szegedi archív fotós sorozatunkban!

Az ugyancsak nagy népszerűségnek örvendő SZEGED1899 BLOG-históriánk mellett...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: délmagyar.hu, szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.12.01.