120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (64.)

Éppen 120 részes szegedi futballtörténeti időutazásunk soron következő fejezeteiben a legújabb könyvem ( http://www.szeged1899.hu/news_listone.php?id=1729) 1980-as évekbeli hősei szólalnak meg Kutasi Lászlótól kezdve dr. Kováts Gáboron (címlapfotónkon), a Kozma-testvéreken, Gruborovics Tiboron, Deák Ferencen át egészen a nemrég elhunytakig, Kun Lajosig ill. Szalai-Dzsínó Istvánig. Ezúttal egy olyan korábbi SZEOL AK-s, Szeged SC-s legenda tárja elénk őszinte, intelligens véleményét, akinek a reményteljes futball-vezetői pályafutását éppen egy szlovén szerencselovag törte ketté 2004 nyarán az FC Szegednél: dr. Kováts Gábor...

Íme a 2018. március 23-i írásom a www.szeged1899.hu rajongói portálunkról:

Szegedi foci kontra külföldi szerencselovagok…

A minap összefutottam egy olyan korábbi futball-legendával, aki labdarúgóként és klubvezetőként már egyaránt letette névjegyét a helyi szurkolók előtt!

S bizony, dr. Kováts Gábor (fenti fotónkon) a SZEOL AK, majd a Szeged SC egykori kiváló csatára ezúttal is igazolta: hosszútávon kizárólag az őszinte, gerinces és hiteles sportembereknek teremhet csak babér az immár 120. éve felé közelítő szegedi futballban is!

Mélyen elgondolkodtató azon kijelentése, miszerint     "én már alaposan megégettem magam a külföldi, emocionálisan nem hozzánk kötődő szerencselovagokkal"…

- A legendás hírű SZEOL AK, majd Szeged SC támadójaként közel 300 NB I-es ill. NB II-es bajnokin és kupaderbin több, mint százszor voltál eredményes, de jobbszélsőként rengeteg gólpasszt is adtál társaidnak! Melyek voltak a legemlékezetesebb meccseid?

- Számtalan mérkőzés van, amire szívesen emlékszem vissza - kezdte kissé meghatódva interjúnkat az 56 éves sportember, majd így folytatta - De párat azért külön is kiemelnék... Az egyik a Ferencváros elleni 3-3-as hazai összecsapás volt! A zsúfolt Vasutas-stadionban - 12 ezer néző előtt!! - én fejeltem az egyenlítő gólt a legendás Zsiborás Gábornak, míg a másik felejthetetlen emlék szintén az SZVSE-pályán: 4-2-re vertük az akkori bajnok, Verebes József által irányított Győri Rába ETO-t!  Vagy éppen az újpestiek elleni 4-1-es diadalunk, továbbá az UEFA Kupa-döntős Videoton elleni 1-0-ás sikerünk... De az is örökre emlékezetes, amikor megvertük a nyolc (!!) válogatottal, Détárival, Garabáékkal felálló sokszoros bajnok Bp. Honvédot 4-3-ra!

Örökké emlékezetesek (és a végén fájdalmasak ...) a Vasas elleni '89-es osztályozók! A pesti 1-1-es "odavágón" én adtam a gólpasszt Major Lacinak, míg a Felső Tisza-parti visszavágónk 20.000 (!!) tomboló drukkerünk előtt (hol van ez manapság a Szent Gellért Fórum pár százas, jó esetben néhány ezres másodosztályú nézőszámaitól..., A szerk.) óriási botrányba fulladt, az utolsó percben megadott angyalföldi büntető miatt...

De az összes Szegeden rendezett derbin óriási hangulat, vérbeli futball-atmoszféra uralkodott, s ez a mai, fiatalabb generációknak szinte hihetetlenül, úgymond "kínaiul hangzik"...

A SZEOL AK legendás, 1983-84-es csapata, állnak balról: Dudás Tivadar (szakosztályvezető), Kozma Zoltán, dr. Kováts Gábor, Hornyák Béla (kapus), Szabó Gyula, Újhelyi István (kapus), Repka János, Szélpál László, Zádori Gyula (technikai vezető). Középen: Weitner János, Gőgitz József, Takó Ferenc, Kaszás Gábor (vezetőedző), Orosházi László, Csölle János, Kutasi László, Pádár János (gyúró). Guggolnak balról: Szalai István (pályaedző), Somogyi József, Gruborovics Tibor, Deák Ferenc, Segesvári Csaba, Tóth János, Pióker Sándor (gyúró).

- Utána és közben mely kluboknál játszottál még Szegeden kívül és hol fejezted be a pályafutásod?

- Kalocsán születtem és 16-17 évesen már a felnőtt megye 1-es csapatban szerepeltem. 1980-ban érettségiztem és utána előfelvételisként egy évet Jánoshalmán játszottam, onnan kerültem 1981-ben az éppen NB-I-be jutó SZEOL AK-ba. 1981-85 között játszottam a legendás SZEOL AK-ban, majd a Délép-pel való fúzió után (SZEOL-Délép SE) kerültem Kutasi László invitálására Hódmezővásárhelyre.     Két év után visszajöttem Szegedre és 1987-tól 1990-ig az ugyancsak kiváló Szeged SC-ben futballoztam. Ezután egy évet Békéscsabán játszottam az Előrében, majd fél évet Kiskőrösön "reamatörizáltam" és így tudtam 1992 februárban Svájcba igazolni a negyedosztályú FC Salgeschbe. Itt nagyon jól ment a játék, de mivel nem tudták a munkavállalási engedélyemet elintézni, ezért másfél év után, 1993 nyarán visszajöttem Szegedre, már az NB III-as SZVSE-be, amely 21(!) meccsen át veretlen maradt! Majd 1995 februárban Zoran Kuntics helyére leigazolt a Kecskeméti TE. Bajnokságot nyertünk, a másodosztályban is őszi elsők voltunk, de aztán visszaestünk, nem sikerült a bravúr, az élvonalba kerülés... 1996 nyaráig játszottam Kecskeméten és innen kerültem 35 évesen Dajka Laci segítségével Ausztriába, az SV Neulengbach-hoz, ahol négy évig, 2000 nyaráig játszottam és onnét is vonultam vissza.

- Futballvezetőként az FC Szeged reményteljes másodosztályú csapatát irányíthattad 2002-2004 között. Mik voltak az akkori tapasztalataid az emocionális kötődésű szegedi játékosokról ill. a körülményekről?

- Visszavonulásom után szinte azonnal megkeresett a Tisza Volán Focisuli vezetősége és 2000 nyarától én lettem a Focisuli ügyvezető elnöke, később pedig a megalakított FC Szeged Kft. ügyvezetője. Szinte a semmiből kellett létrehozni azt a csapatot, mivel addig a Tisza Volán Focisulinak nem volt felnőtt gárdája, ergo csak nevelte a tehetséges fiatalokat, aztán 18 éves koruk után ezek a játékosok kereshettek maguknak másik csapatot...

Ezen akartunk változtatni (már akkor is... figyelem mai, szegedi futballvezetők! - A szerk.), hogy szegedi vagy szegedi kötődésű játékosok alkossák a csapatot, akiknek igenis jelent valamit, hogy szegedi mezben játszanak és hogy ők Szegedet képviselik a magyar labdarúgásban!

Ami a körülményeket illeti... meglehetően mostohák voltak, gondolok itt elsősorban a Felső Tisza-parti stadion már akkortájt katasztrofális állapotára, másrészről arra, hogy az önkormányzatnak semmiféle koncepciója nem volt a futball vonatkozásában... Így aztán Szeged kimaradt a stadion-rekonstrukcíós programból is és ez szép lassan oda vezetett, hogy Ferencz Gábor ráunt az egészre, mert úgy döntött, végleg eladja a csapatot...

- Köztudottan az akkori klub tulaja a szolnoki illetőségű, de szegedi kötődésű Ferencz Gábor volt. Ám utána jött az 1999-2000-es szerb "maffiózó-csoportot" követően a szegedi futball egyik legnagyobb szégyene, a szlovén-bosnyák szerencselovag, Dusan Djurics... Hogyan élted meg ezt a korszakot 2004 nyarán?!

- Tudni kell, hogy Ferencz Gábor egykor a SZEOL AK ifiben játszott még Portörő Gabi bácsinál, de mivel nem volt olyan tehetséges, ezért a civil életben keresett boldogulást. Később, amikor a szolnoki Neusiedler Papírgyárnak lett az igazgatója, már lehetősége lett szponzorálni a labdarúgást előbb Szolnokon, később Szegeden is. Tehát egyrészről egyfajta nosztalgia volt benne a szegedi labdarúgás iránt, másrészről lényegesen nagyobb potenciált látott a szegedi futballban, mint a szolnokiban!

- S ezt respektálta Szeged városának akkori vezetése?!

- Sajnos, a szegedi önkormányzattal semmiféle konkrét megállapodást nem tudott kötni az FC Szeged vezetése az előrelépés érdekében, így Ferencz Gábor döntött: nem folytatja tovább a szélmalomharcot, hanem inkább kiszáll a szegedi labdarúgásból... Egyébként a szolnoki ex-tulajdonosunk egy hihetetlenül korrekt egyéniség volt, de üzletember lévén nem akart olyan bizniszbe fektetni komolyabb pénzeket, amit tulajdonképpen csak ő akart, a városvezetés pedig egyáltalán nem...

Amikor közölte velem, hogy eladja a csapatot, rám bízta a döntést, hogy csinálom-e tovább?! Én a Dusan Djuriccsal történt első találkozásunkkor közöltem, hogy azon a napon, amikor megérkezik az általa ígért pénz a számlára, azonnal lemondok!   Megmondtam neki, hogy én nem adom a nevemet semmi olyan dologhoz, amit csinál vagy csinálni fog, mert én húsz év múlva (!) is itt fogok élni, ő meg valószínűleg két hónapig sem lesz a városban...

Egyszer már tönkretették a szegedi labdarúgást a szerbek: 1999-2000-ben, én pedig nem akarok ehhez asszisztálni... Sőt, azt is megmondtam neki, hogy az átadás-átvételt csak ügyvéd előtt vagyok hajlandó megtenni. Mégpedig úgy, hogy jegyzőkönyvben rögzítjük, a Kft.-nek semmilyen tartozása nincs és nem terheli semmiféle olyan kötelezettség-vállalás a jövőre nézve, amely a későbbiekben problémát jelentene. El lehet képzelni, hogy mit éreztem, amikor megtörtént az átadás és tudtam, hogy azért, amiért négy évig dolgoztunk éjt nappallá téve, gyakorlatilag semmivé fog válni... Én előre figyelmeztettem mindenkit, hogy mi várható és sajnos igazam lett...

Kováts Gábor mély levegőt vett, majd így folytatta:

- Összességében büszke vagyok arra, amit négy év alatt elértünk, amiatt viszont végtelenül szomorú, hogy a Tisza-parti város vezetése nem akarta ezt a csapatot sem... – ekkor mondtam le –, inkább asszisztált ahhoz, hogy az új, bosnyák–szlovén tulajdonos ismét tönkre tegye a világ legnépszerűbb sportágát, a futballt Szegeden...

(Való igaz: 2005 nyarára Dusan Djuric hazug ígéreteivel teljesen becsődöltette a szép reményű FC Szeged csapatát, így a másodosztályból újra visszasorolták őket a megyebajnokságba, immár Tisza Volán néven... - A szerk.)

- Végezetül két személyes kérdés... Mivel foglalkozol manapság? Vannak-e még céljaid a szegedi futballban?

- Már tizenhatodik éve egy nemzetközi fuvarozással foglalkozó cégnek vagyok az ügyvezetője és egyik tulajdonosa. A szegedi labdarúgással kapcsolatban már nincs különösebb célom, hacsak annyi nem, hogy minél jobban szerepeljünk az öregfiúk bajnokságban, a „paprikamezes” SZAK-öregfiúkkal (lenti fotón) ... - zárta mosolyogva interjúnkat dr. Kováts Gábor.

Elgondolkodtató mondatok és megdöbbentő tanulságok az immár 123. évében járó szegedi labdarúgás jelenlegi helyzetét tekintve (az 1999-2000-es "szerb invázió" óta immár a "3. balkáni szerencselovagot üdvözölhetjük" Adem Kapics, tíz éve itt élősködő sportigazgató személyében...)  ill. a közeli jövőjére nézve...

S a 120 részes futballtörténeti időutazásunk következő fejezeteiben már a legendás hírű Kozma-testvérek következnek!

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2021.06.03.