120 futballévünk, 120 részben - archív fotóinkon (41.)

120 részes szegedi futballtörténeti időutazásunk 41. fejezetét egy megdöbbentő infóval kezdjük! A Szeged sorrendben 37. élvonalbeli idényében, az 1965. évi NB I-ben idegenben játszott értékes döntetlent a pár hónappal korábban VVK-győztes Ferencvárossal (címlapfotónkon!), megverte otthonában a sokszoros bajnok Újpestet, mégis kiesett az első osztályból...

Ha az immár 121. évében járó Tisza-parti labdarúgás teljes  történetét vizsgáljuk, s visszatekintünk az elmúlt évtizedek szegedi csapatainak élvonalbeli szereplésére, úgy nyugodtan állíthatjuk: az 1926-os első profibajnokság óta az egyik legsikertelenebb, legfájóbb évad az 1965-ös esztendő volt…

Holott éppen úgy kezdődött, ahogyan az utóbbi, sikeresnek mondható szegedi NB I-es futball években!

Győzelem itthon a Pécs ellen (1:0 Linka József találatával, 10.000 hazai drukker örömére!)), majd ugyanilyen arányú vereség Győrben az ETO-val szemben.

Aztán a 3. fordulóban egy balszerencsés vereség odahaza - 12.000 néző előtt! - a Bp. Honvédtól (3:4). Bizony, három gyönyörű szegedi gól - Nemes István, Linka József és Csömör Zsigmond jóvoltából -, mégis fájdalmas zakó a kispestiektől...

A bajnok Vasas elleni 0:4-et követően pedig a 100%-osan listavezető és addigra már sokszoros bajnok Újpesti Dózsa látogatott a Felső Tisza-parti stadionba, az egykori újpesti gólzsák, Szusza Ferenc vezetőedző irányításával...

Bene Ferenccel, Várhidivel, Solymosival, Sóvárival, Noskó Ernővel, Kuharszkival, Nagy Lászlóval, Göröccsel és Zámbóval!

Az 1965. április 11-én lejátszott mérkőzésen a szegediek - közel 10.000 drukker előtt - óriási meglepetésre 2:l-re megverték a tabella élén álló újpestieket! A győztes csapat a következő összeállításban lépett pályára: Tóth Lajos – Kővári, Kürtösi dr., Arató – Dezsőfí, Pataki – Szekeres, Csömör, Nemes, Gilicz, Kalocsai.

A gólokat Kalocsai Géza (a 49. percben), Szekeres István (59.) illetve Bene Ferenc (72.) szerezték!

Így 5 forduló után 2 győzelemmel és 3 vereséggel a középmezőnyben álltak a Tisza-partiak. S amire azóta sem volt példa: a következő 21 (!) fordulóban nyeretlenek maradtak a szegediek... A tavaszi szezonban csupán a Salgótarjántól (0:0), a Dorogtól (0:0) és a Tatabányától (ugyancsak 0:0) szereztek pontot, így már fél szezon után megpecsételődött a csapat sorsa: 14. SZEAC 13, 2, 3, 8, 8-18, 7...

Az ezt követő román portya sem sokat segített az önbizalmukat veszített szegedieken. A salgótarjáni pontszerzést ugyanis Újpesten - betonkemény meccsen - 3:2-es vereség követte, majd az újabb döntetlenek (még mindig 10.000 szegedi szurkoló a bajnok Vasas elleni 1:1-es összecsapáson, majd a Győri ETO ellen 0:0, Komló ellen 2:2) sem javítottak az egyre inkább leszakadó együttes helyzetén. Ezek után „zsinórban” három vereség következett, ami a kiesést igencsak előre vetítette...

Az utolsó pontot – nem kis meglepetésre – a Népstadionban szerezte a Szeged és éppen a Ferencváros 1964-es bajnokcsapata ellen! Sőt, a pár hónappal korábban a VVK-t (az UEFA Kupa, majd az Európa-liga elődjét!!) is megnyerő Fradi ellen és ezek a zöld-fehér klasszisok - többek között - az AS Romát, az Atletico Bilbaot, a Manchester Unitedet és a torinói fináléban a Juventust is megverték!!!

A 15 ezer néző előtt megrendezett Ferencváros-Szeged  találkozón pedig Nemes István szerzett vezetést a Tisza-partiaknak, majd Novák Dezső erősen vitatható 11-esből egyenlített (A meccset vezető Vízhányó spori nagy "hóhányó" volt akkoriban a partjelző Müncz Györggyel együtt!)...

Ezt követően az Ózd és a Dorog Szegedről is elvitte a pontokat...

Ez utóbbi mérkőzést  már csak 400(!) néző előtt játszották, ami negatív csúcsot jelentett a szegedi NB l-es mérkőzések 1926 - 1999 közt íródó történetében. Úgy tűnik, a pár évvel korábbi 25-30.000-es - akkoriban még rendkívül igényes!! - publikum  sem bírta nézni a SZEAC vergődését és - kemény tiltakozásként - időlegesen hátat fordított kedvenc csapatának…

A két kieső, a Komló és a Szeged helyére az NB I/B 1-2. helyezettjei (Dunaújváros, Diósgyőri VTK) kerültek. A két évvel későbbi Aranylabdás, Albert Flórián (FTC) lett a gólkirály 27 góllal, míg a szegediek közül Linka József és Nemes István egyaránt 4-4 gólt szereztek.

Persze, akkoriban Szeged első számú csapata - szöges ellentétben az elmúlt két évtized "halkópálgézás ill. ademkapicsos negatív korszakaival... - még szégyenszemre nem a másod-és harmadosztály(!!) között ingázott.

Egy-egy sajnálatos kiesésük után többnyire NB II-es bajnokként kerültek - úgymond "lendületből" - vissza a magyar labdarúgás legelső vonalába!

Pontosan így tett a SZEAC az 1966-os másodosztályú pontvadászaton is...

Vitos György

(Folytatjuk!)

Forrás: Fotók: szeged1899.hu ill. a szerző magánarchívumából
Készült: 2020.07.22.