Mit szeretnének drukkereink a Szeged-CsGA 16. bajnoki idényében (2026 nyarától)?!

Válaszok a SZEGED SZEGGEL publicisztika írójának!

Az utóbbi negyedszázad(!!) egyik legjobb, legszínvonalasabb szegedi futball-publicisztikáját  olvashattuk az NS 2017. július 20-i számában Dlusztus Imre (fotónkon) tollából.  Számos megállapítása telitalálat, hogyan jutott, juthatott el a 120. éve felé közelítő, egykor Európa-hírű szegedi labdarúgás olyan mélységekbe, ahová az elmúlt évtizedekben került?!  Néhány konkrétumot (!) azonban a szerző akarva-akaratlanul is kifelejtett. Ezekkel egészíteném ki a maga nemében kiváló tényfeltáró írást...

Szegeden az első futballklub (SZAK) 1899-ben alakult.

Innentől kezdve a város, amely ma az ország harmadik legnagyobb települése, egészen a rendszerváltásig nagy súllyal volt jelen a labdarúgóéletben. Nem részletezem a számos egyesület és fúzió történetét( megtettem én ezt már  Dlusztus Imre helyett nyolc eddig kiadott szegedi futball-kötetemben...V.Gy.), de leszögezem, hogy minőségi játékosok és szakemberek egész sorát adtuk a hazának.

1928-tól 1946-ig Szegeden futballozott Baróti Lajos, az egyik legjobb magyar futballedző. Idehaza csak szegedi csapatban lépett pályára Kalmár György (1941–1942-ben 35 találattal gólkirály), aki játékosként hét évig volt profi Svájcban és Franciaországban, majd három évig volt Burma szövetségi kapitánya. Szeged adta a sportágnak Sándor Csikart, Nemes Istvánt, Kocsis Lajost, Kozma Mihályt, Pusztai Lászlót, Kutasi Lászlót, itt lett neves futballista Gujdár Sándor.

Ők az ismertebbek...

Fájdalom és hála a jó Istennek, de nemcsak ők!!

Ha csupán a válogatottakat nézzük, elengedhetetlen az alábbiak megemlítése: Solti I.Mihály, a SZAK legendás balszélsője, hisz ő volt a legelső vidéki (!) válogatott labdarúgó a magyar nemzeti tizenegyben!

Továbbá Beneda-Benedek István, Emődi-Emmerling Rezső, Tóth Jenő, Wéber Lajos, majd Gyarmati-Gyurcsó János (a későbbi kiváló SZEAC-edző!), Nagy Antal (minden szegedi klubrekord tartója!), Sipos I. vagy épp Gilicz István, de... Mészáros Károlytól  Gruborovics Tiborig, Gyuris Jánostól Hajós Imréig, Vörös Mihálytól Szélpál Lászlóig vagy éppen Lakat Károlytól (a későbbi olimpiai bajnok magyar edző-pápától) Kun Lajosig, Major Laciig, Deák Feriig, Orosházi Laciig rengeteg kiváló szegedi labdarúgót kellene egy ilyen léptékű írásban megemlíteni!! Persze, Dlusztus Imre sem "tétlenkedik" az alábbiakban...

Kispéter Mihály, aki a sérült Rudast helyettesítve a Ferencváros csapatkapitánya lett, s akit 1948–1949-ben az év labdarúgójának választottak, ugyanúgy a Móravárosi TE neveltje, mint a legendás Sándor Károly. Az 1912-ben született Pálinkás József Szegedről került a Fradiba, ötször védett a válogatottban. Innen indult mindhárom Korányi fivér: Lajos 40-szer volt válogatott, 1938-ban vb-ezüstöt szerzett; a rejtélyes sorsú Mátyás négyszer volt válogatott; Dezső, avagy Desiré ötszörös francia válogatott öt góllal. Az utóbbiról Sete-ben utcát neveztek el, kétszer nyert bajnokságot, gólkirály is volt, 21 évig szolgált francia profiként. Az Újpesttel háromszoros bajnok lett Tóth György, a 15-szörös válogatott (1939–1948) kapus, aki a nemzeti színekben a Szeged FC játékosaként mutatkozott be. Méltatlanul elfeledett sportember Kürtösi László, aki a Mészöly-féle ifiválogatottal lett Európa legjobbja 1960-ban.

Az NB I évtizedekig elképzelhetetlen volt szegedi csapat(ok) nélkül, és amikor a hatvanas-hetvenes években a sportsajtó páternosztert emlegetett, a SZEAC, majd a SZEOL AK vagy az élvonalban szerepelt, vagy épp feljutó helyen volt a másodosztályban. Az NB I-ben átlagosan tízezres, a második ligában öt-hatezres szurkolótábor előtt.

Hogy ez a halvány részleteiben bemutatott múlt (bizony, így dicséretes önkritika... V.Gy.) miért nem öröklődött át a maiakba? Sok magyarázat él, ezek közül kettőt emelnék ki.

A lokálpatriotizmus hiánya...

Az egyik az, hogy a labdarúgás helyben nem termelte ki a maga Szániel Jánosát (Győr), Veréb Györgyét (Diósgyőr), Illés Béláját (Szombathely), Herczeg Andrását (Debrecen), tehát azt az embert, aki játékosként elég hiteles és szívós lokálpatriótaként elég erős tudott lenni ahhoz, hogy szóba álljon vele a politika.

Szerintem meg "kitermelte", de az "újkori szegedi politikai elit" mindig is zárkózott és elutasító volt a nagyobb tömegeket megmozgató, olykor tüntetésekbe, botrányokba torkolló szegedi focidrukkerekkel szemben.

S a "nép fiai" közül kikerülő vezetőket, így pl. Nógrádi Tibort kezdetben ugyancsak nem tolerálta, de ekkor még roppant enyhén fogalmaztam...

Azóta megyei futball-elnökként ill. helyi fideszes vezetőként már neki is több szava és politikai befolyása kell, hogy legyen a közeli jövőre nézve!

Persze, Nógrádi Tibor továbbra is "vörös posztó" a szocis városvezetés szemében... Azonnal hozzátéve: ő amolyan igazi "dzsungelharcos" a (sport)politikában, aki a szent ügy érdekében minden megpróbáltatást elvisel!

Pedig Szegeden az egyetem révén volt szívóerő és szellemi muníció is. Kürtösi, Heidrich, Vass, Berkes, Birinyi, Hevesi, a későbbi MLSZ-elnök Bozóky Imre, a városi sportéletet gardírozó Dékány Géza, a Gujdárt is nevelő Mészáros Károly, a Fradival KEK-döntőt játszó Pataki Miklós, a Szegedi Dózsánál kiváló edzővé váló Reményik László, a futballból eltűnt, egyebekben vegyész végzettségű V. Tóth Mihály, az orvosként és veterán teniszezőként is híres Janka János vagy a könyvtár-igazgatóvá lett Zallár Andor sorsában a nevük elé rakott dr. a közös elem. No meg az, hogy nem sokat tettek, tehettek Szeged labdarúgásáért.

Dlusztus Imre felvetésében ott is van a válasz!

Dr. Bozóky Imrét - Nógrádi Tiborral együtt - a Püspök Úr bizony, hivatalosan is felkérte a Szeged 2011 Kft. megalakításánál, hogy vigyék érdemben - szakmai tudásuk, eltökéltségük mellett  emocionális kötődésüknél fogva...- az NB II-ben induló klub operatív ügyeit!

Ám kis idő múlva a "Fradi-vonal" (a Kapics-Bánki duó) erősebbnek bizonyult (vajon, miért?! Ez máig örök talány...), ami a szegedi szurkolók körében bizony, alaposan "kiverte a biztosítékot"...

Ezek is tények, melyet ez a portál, a Nógrádi Tibortól "átörökölt" szurkolói honlap ugyancsak  fényesen bizonyít a korábban megjelentetett írások, szurkolói tiltakozások kronológiájában...

Második ok: a politika...

És itt jön a második ok: a politika. Nem szerettük az átkost, de Komócsin Mihály, a párt megyei első titkára elemi kötelességének érezte, hogy Szegeden legyen minőségi futball.

Idehozta edzőnek Kovács Ferencet, Bundzsák Dezsőt vagy Kaszás Gábort, gondoskodott arról, hogy szegedivé legyen egy vagy több évre Antal Péter, Egervári Sándor, Nagy Antal, a gyulai-csabai Dávid Imre, a tatabányai Kőműves Mihály, a dunaújvárosi Segesvári Sándor vagy a Vasastól érkező Orosházi László. És még arra is odafigyelt, hogy az olyan ős-szegedi, mint Szalai (Dzsínó) István, kertészi állást kapjon a konzervgyárban.

Akkoriban ki volt adva, hogy a gázszolgáltató vagy az olajipar állt be „bázisvállalatként" a futball (és a SZEOL további hat NB I-es szakosztálya) mögé.

Azután jött az erózió... A szegedi ipar nagy része az ország rendszerváltásnak nevezett kirablásával összecsuklott.

A megmaradt termelőeszközök túlnyomó többsége, különösen a szolgáltatóipar, külföldi tulajdonba került.

A Felső-Tisza-parti stadion már akkor alkalmatlan volt a valódi futballhangulat befogadására, amikor a Crvena Zvezda (1991 őszén Európa legjobb csapataként, azaz regnáló címvédőként!!, V.Gy.) itt játszotta a BEK-meccseit...

A világ legrondább stadionjainak dicstelen, de az interneten jól terjedő versenyében élen jár ez az 1951-ben átadott építmény. Akkor az atlétikai vörös salakon kívül még egy, a motorsportot szolgáló széles sáv is feketéllett a szurkoló és a játékos között. A kapuk mögött erre a részre a belgrádiak vendégjátékára beton lelátó került, s így csupán ötven méterre van az alsó sortól az alapvonal, de a nézőtér centrumából légvonalban épp 225 méterre állnak a túlsó oldali szögletzászlók.

Ez a távolságtartás jellemezte az összes helyi vezetőt és jellemzi a mai városvezetőséget is. A változtatáshoz be kell látni, hogy a minőségi sport magas műszaki igénye miatt nem lehet előrébb lépni állami és/vagy önkormányzati támogatás nélkül, és itt nem feltétlenül csak guruló forintokat, hanem összehangolt koncepciót is értek. A kézilabdához sportcsarnok, a vízilabdához uszoda, a labdarúgáshoz stadion kell.

Mi, szegediek, Kedves Barátom, a futballban halmozottan hátrányos helyzetűek vagyunk...

Ezt most már tényleg elfelejthetjük kedves Imre!

Sőt, még "kőbe is vésheted" az alábbiakat...

A magyar állami és politikai vezetés hathatós segítségével 2019 tavaszáig átadásra kerül a 10 milliárdos vadonatúj szegedi futballstadion!

A tényekkel alátámasztott részletek a független rajongói portálunk egyik korábbi vezércikkében is olvashatók kronológiai pontossággal...

De ezután egy zseniális "dlusztusi igazságtétel" következik, talált, süllyedt...

Különösen azért, mert a helyi politikai és gazdasági vezetők egyike sem vette a fáradságot, hogy elmélyedjen a város és környezete sporttörténetének üzeneteiben. Abban, hogy mit jelképez a szegedi Baróti Lajos életműve, hogy mit ér a város 51 élvonalbeli éve (két esztendőben két klubbal is), és hogy milyen felelősséget ró ez a múlt a mai korok döntéshozóira.

Imre! Ez a megállapításod viszont teljességgel jogos, kőkemény kritika a "helyi politikai és gazdasági vezetőkre" nézve!!

Kisebb "szeplő a tojáson", hogy jómagam és több ezres sportbaráti köröm mindig is ebbe a "politikai ill. gazdasági elitbe" sorolt Téged...

Sokak szemében bizony, olyan vezető voltál, akinek a tettei mellett a szavainak is súlya kellett, hogy legyen Szegeden és vonzáskörzetében!

Úgy tűnik, nem eléggé...

Ezért (is) volt létszükséglet a Nógrádi Tiborék által 2010-2011 tájékán "kirobbantott szegedi fociforradalomra", talán ők majd többre viszik ( a politika által úgymond szisztematikusan "megtámogatva"), mint a szegedi futball vitte az elmúlt negyedszázad alatt...

Sallói István, az egyik legjobb eszű elemzője a sportágnak, állapította meg, hogy Szegeden és környékén az átlagosnál több tehetség születik, nevelkedik. Az okokat én sem tudom, de egyik volt játékosom, a ma már földrajz szakos diplomával és megfelelő licenccel edzősködő Kárász Dávid saját tehetségföldrajzos kutatásaival is igazolja e tényt.

Szeged kis odafigyeléssel, az egyetemére és a város kétség kívül nagy vonzerejére építve könnyedén rakhatna össze egy élvonalbeli együttest.

(Tudom, az élvonalbeli tagságot ki kellene vívni).

Minderre - politikai és gazdasági lehetőségeinél fogva - kizárólag a püspöki klubnak lenne esélye az általunk rendszeresen feltárt súlyos hiányosságok orvoslásával és a múltunk rendezésével!

A Halkó Pál  "szeol-volános imitátor" által irányított ex-Tisza Volánnak viszont inkább a SZEAC (külön köszönet a sok-sok tehetség neveléséért Neked, kisebbik fiadnak és Paksi Petiéknek is!), a DAFC (a jó öreg SZVSE, Sahin Dezsőék áldozatos munkája előtt ugyancsak le a kalappal !), az FK és UTC kiváló nevelő-műhelyekhez hasonlóan, Halkóéknak is inkább újra a helyi utánpótlásra kellene koncentrálniuk az MLSZ által megjelölt, s a Szeged-Grosics Akadémiát kiválasztó szegedi alközponti teendők függvényében...

Ez lenne az eredményesebb szegedi futballjövő útja és megoldása!!

Bármelyik innen elszármazó játékossal beszélgetek, egy-két kivétellel mindegyik azonnal hazajönne, akár kisebb pénzért is.

És ez lehetne a legolcsóbb minőségi csapat. Köteles László (Nacsa Péter) – Szivacski Donát (Hajdú Sándor), Batik Bence (Dlusztus András), Kecskés Ákos (Szélpál Norbert), Laczkó Zsolt – Gyömbér Gábor (Forgács Dávid), Kecskés Tamás (Vágó Levente), Zsótér Donát (Búrány Zoltán), Völgyi Dániel – Hrepka Ádám (Orosz Márk), Ádám Martin.

A kispadra edzőnek Szabics Imrét ültetném.

A fenti szegedi és környéki nevelésekből összeállított csapatunk tényleg kiváló - mindössze egyetlen módosítással...

Szabics Imrét - óriási német és osztrák tapasztalatai miatt- egyenesen a leendő NB I-es "Szeged 1899" nevű alakulat klubelnöki székébe ültetném (lásd a szegedi lokálpatrióták c. fejezetünket!), míg a kispadra ugyancsak lenne javaslatom olyan kiváló edzőkre, akik jelenleg is a szegedi utánpótlásban dolgoznak éjt-nappallá téve!

Az eredményeik, kvalitásaik úgyis kiválasztják őket...

Vitos György

Készült: 2017.07.21.