Több, mint 60 éve: Puskásék Szegeden!! (4. rész)

Képzeletbeli „futball-időutazásunk” során a szegediek 90 (1926-os élvonalbeli premierjét), majd 80 esztendős évfordulóit (1932-1943 közti sikerkorszakát) ill. legutóbb a 70 évvel ezelőtti NB I-es 4. helyezést követően ezúttal már az ötvenes évek legelején járunk. Amint azt az előző rész zárósoraiban említettem, az 1951-es bajnokságban másodszor fordult elő, hogy Szegedet egyszerre két klub is képviselhette az első osztályban! Éppen 65 esztendeje már ennek, így ebből az alkalomból írok most a szegediek legendás – 1951 - 1960 közötti – élvonalbeli szerepléséről, mintegy folytatásaként a legutóbbi három futballtörténeti visszapillantásomnak…

A Szegedi Haladás csapata. Álló sor balról: Rábay, Benák, Zallár, Cziráki, Faragó, Városi, Pozsgai. Guggolnak balról: Rózsvölgyi, Mészáros (kapus), Nemes, Baráth, Vass, Cserhalmi (kapus).

AZ ELŐZMÉNYEK...

A mai fiatalabb generációknak szinte hihetetlenül hangzik... Pláne azok után, hogy az elmúlt negyedszázad alatt mindössze kétszer (1990-91, 1999-2000) volt NB I-es labdarúgó-csapata az ország 3. (...) legnagyobb városának!! Bizony, 1951-ben - éppen 65 éve... - az NB I 14-es mezőnyében egyszerre két szegedi csapatot is találhattunk: a SZAK-ból és SzSzMTE-ből "átnevezett" Szegedi Petőfit illetve az újonc Szegedi Honvédot!

Az az év mai szemmel nézve érdekes, sőt, egyedülálló találkozást is jelentett, mivel a későbbi SZEOL AK, majd Szeged SC és a '90-es évekbeli Szeged FC két korábbi jogelődje került szembe egymással, ráadásul egy NB I-es bajnoki szezonban!


Külön kuriózum, hogy az újonc Sz. Honvéd szerepelt jobban (10.-ként végeztek), míg a SZAK, ezúttal Petőfi néven - anyagilag és a kommunisták szemében erkölcsileg is ellehetetlenítve... - utolsó, 14. helyezettként kiesett.


A hajdan oly népszerű piros-feketék már sohasem jutottak vissza az első osztályba, csak alacsonyabb szinten szerepeltek. Az 1977-es SZEOL-SZAK fúzió pedig sportjogilag, sportszakmailag egyaránt azt jelentette, a SZAK nagyszerű eredményeit a későbbi SZEOL AK illetve az utánuk következő szegedi alakulatok, mint hivatalos jogutódok vitték tovább! Hiszen a Szeged SC, a Szeged FC, a Szegedi EAC és az FC Szeged mellett még a legutóbbi NB I-es csapat, az 1999-es Szeged LC is a SZEOL-korszak óta tradicionálisnak számító kék-fekete színösszeállítást és a hagyományos szegedi diszkoszvetős címert vezette be a sok vihart, fúziót és csődöt megélt szegediek számára!


De most még csak 1952-nél tartottunk, ahol a Szegedi Honvéd szaporította tovább a Tisza-parti futballsikereket!


A Szeged - a jogfolytonosságot tekintve - jubileumi 25. élvonalbeli idényében már az év elején hatalmas kupabravúrt könyvelhettünk el, hiszen az 1930-as MK-döntős szereplésünk után ezúttal az értékes 3. helyezést értük el az MNK-ban, miután a Szegedi Honvéd csupán a Buzánszky Jenő által fémjelzett Dorogtól szenvedett 4-2-es vereséget az elődöntőben! De a "szögedi" honvédek a bajnokságban is kivágták a rezet és az utolsó 3 fordulóban aratott 3 győzelmükkel a bravúrosnak mondható 11. helyezést megszerezve kiharcolták a bennmaradást az NB I akkoriban világklasszisokat, sőt, friss olimpiai bajnokokat is felvonultató 14-es mezőnyében!


Egy évvel később, 1953-ban pedig összejött egy újabb fantasztikus Tisza-parti gárda! Addig is persze, minden évtizednek megvolt a szegedi sikercsapata...


A '20-as évek SZAK amatőrjei, a '30-as évek Bástya FC-je és a '40-es évek Szeged FC-je, Szeged AK-ja után a Szegedi Honvéd együttese is méltán kiérdemelte a fenti büszke címet. Különösen 1953-ra alakult ki egy olyan ütőképes csapat, amely méltó ellenféllé vált bármelyik együttes számára és az akkor kiharcolt 8. helyezés volt a csúcs a szegedi honvédek életében!


Íme az 1953-as Szegedi Honvéd "aranycsapata": Palotai - Sipos, Mednyánszky, Bodzsár - Baráth, Macsali - Böjtös, Machos, Csáki, Rábay, Rózsavölgyi. Ez a gárda verte meg például a világklasszis "gólzsák", Szusza Ferenccel kiálló Újpestet oda-vissza kétszer is 4-1 arányban!


S ezek után jött 1954... Az olimpiai bajnok és Európa Kupa-győztes magyar aranycsapat vb-ezüstérmének évében bizony, Szegednek is súlyos csalódást jelentett az az évad: újra csak a kiesés következett! Igaz, ebbe a Honvédelmi Minisztérium is alaposan belejátszott, mivel egyszerűen megszüntette a bajnok Bp. Honvéd mellett a Szegedi Honvéd támogatását, valósággal lenullázták őket... Így a szegedi sportvezetők végül abban állapodtak meg, hogy a helyi Honvéd hivatalos jogutódjaként az egyetemi sportkör, a KEAC-ból, majd a SZEAC-ból lett Szegedi Haladás szerepelhet tovább az NB I-ben!

De az egyetemistáknak még szokniuk kellett az élvonal légkörét... Hiába verték meg Rózsavölgyi 4 góljával 6-2-re(!!) a Szuszával felálló újpestieket, mégiscsak a 13. hely, vagyis - sorrendben ötödszörre - kiesés lett a "nóta vége"...

A MAGYAR "ARANYCSAPAT" SZEGEDEN!


Mégis a következő Idény, az 1955-ös hozta meg a magyar "aranycsapat" legelső szegedi vendégjátékát!

Tudni kell, hogy abban az idényben az egykori NB I-es szegedi gólkirály, Kalmár György edző azonnal visszavezényelte a Szegedi Haladást az 1955. évi NB II Keleti csoportjából az NB I-be!


Ennek elismeréseként 1955. április 13-án a Szeged még a magyar aranycsapattal is megmérkőzhetett közel 20 ezer(!!) néző előtt a Felső Tisza-parti stadionban és a Puskással, Hidegkutival, Sándorral, Kocsissal, Bozsikkal és a többi klasszissal felálló vb-ezüstérmesek csupán 2-0-ra nyertek (mégpedig Kocsis Sándor és Szojka Ferenc góljaival) a címlapfotón is látható Szegedi Haladás ellen!


Az NB II-es rangadókon meg a mai hétszeres bajnok Debreceni VSC ellen kilencet (!) rúgtak a szegediek, így simán jutottak vissza a legjobbak közé.


Az 1956-os évad egy kupamérkőzéssel kezdődött: Szegedi Haladás - Pécs 4-0! Ezzel a szép győzelemmel a csapat 1952 után újra bejutott az MNK legjobb 4 együttese közé! Az elődöntőre azonban csak 1957 februárjában került sor... A 12 csapatos bajnokságban a szegediek 20 meccset lejátszottak, amikor október közepén a forradalom miatt végérvényesen félbeszakadtak a küzdelmek... A szegediek hivatalos lejátszott bajnoki meccsei az egyes csapatok elleni "örök-mérlegekbe" beleszámítanak ugyan, de az 1956. évi NB I küzdelmeit az MLSZ mégsem tudta befejezett, egész bajnokságként elkönyvelni...

ÚJABB ÉLVONALBELI SZEREPLÉSEK...

Majd az immár 117. évében járó szegedi futball 60. Idényében, 1957 elején az MLSZ úgy határozott, hogy az NB I 12 csapata számára 1957 tavaszán egyfordulós, kiesés nélküli bajnokságot rendez, míg az NB II két csoportjában folytatódik az előző év őszén félbeszakadt pontvadászat. De a bajnoki rajt előtt - 1957. február 17-én - az 1955 óta húzódó MNK elődöntőit rendezték meg. A hosszabb idő után újra Szegedi EAC néven szereplő gárda kikapott a későbbi kupagyőztes Ferencváros otthonában, így 1952 után ezúttal is az MNK 3. helyén végzett!


Az egyfordulós bajnokságban idegenben vertük az Újpestet 2-1-re, végül pedig a világsztárjait elveszítő Bp. Honvédot és a Szombathelyi Haladást megelőzve a 10. helyen végeztek Polyák Gyula edző szegedi tanítványai!


Az 1957/1958-as idény sajnos, nem sok jót hozott... Ugyanis tovább bővült azoknak a dátumoknak a száma, amelyek Szeged NB I-es csapatainak a kiesését jelzik: 1930-31, 1942-43, 1948-49, 1951, 1954 és most egy újabb 14. helyezéssel 1957-58 is a búcsút jelentette a SZEAC számára... Abban az idényben egyébként ismét szerepelt szegedi játékos az A-válogatottban! Gilicz István, a SZEAC balösszekötője háromszor húzhatta magára a nemzeti csapat meggypiros mezét, ő volt akkoriban a 15. labdarúgó, aki szegedi csapatból került a legjobbak közé! A 16. szegedi klubból kikerülő válogatott labdarúgónk sajnos, még mindig várat magára, legalábbis a felnőttek között, mivel utánpótlás szinten se szeri, se száma a Tisza-parti tehetségeknek! Nem beszélve azokról, akik Szegedről eligazolva más klub játékosaként kerültek a nemzeti 11-be...


De megint csak hasonló volt a koreográfia... 1958/1959-ben az NB I-ből kiesett SZEAC újra kevés időt töltött az NB II Keleti csoportjában, hisz sorra aratták szebbnél szebb győzelmeiket, a 30 meccsükből 23-at nyertek és 4 döntetlen mellett mindössze 3-szor szenvedtek vereséget! A Mészáros - Benák, Portörő, Vass - Baráth, Zallár - Szabó (Polyvás), Reményik, Hajós, Nemes (Rábay), Nyári összeállítású gárda sorra aratta gólzáporos győzelmeit, s nem kevesebb, mint 11 (!) pontos előnnyel nyerte meg a bajnoki címet a jelenkor sikercsapata, az 1999-től napjainkig 19(!!) trófeát gyűjtő Debreceni VSC előtt!


S még csak ezután következtek a dicsőséges hatvanas évek, amikor 30.000 (!) szegedi drukker látogatott ki az Albert Flóriánnal felálló Ferencváros vagy éppen a Sándor "Csikaros" MTK ellen...

Forrás: Vitos György szegedi futballköteteiből
Készült: 2016.01.29.